Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A megfizetettségi szabály helyetti új áfakiutalási szabályt is ismerteti a Wolters Kluwer Kiskönyvtár az áfáról című kiadványa.
Az áfa elszámolásának szabályai; a visszaigénylés
A visszaigénylés rendszere
Egy áfaalany minden adómegállapítási időszakának végén az adómegállapítási időszakban teljesített ügyleteiről, valamint az általa beszerzett termékeket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított levonásba helyezhető adóról bevallást nyújt be. A bevallásban szereplő adatok összesítése három eredményre vezethet:
A gyakorlatban igen ritkán előforduló, de nem kizárható eset, ha a fizetendő adó és a levonható adó összege egymással megegyezik, így az adóalanynak sem fizetési kötelezettsége, sem pedig megtérítési igénye az államháztartással szemben nem keletkezik.
Abban az esetben, ha az adott adómegállapítási időszakban az adóalany több fizetendő adót realizált, mint amennyi adót levonásba helyezhet, akkor az adó-megállapítási időszak pozitív szaldóval zárul, ami azt jelenti, hogy a bevallás egyenlegeként mutatkozó összeget be kell fizetnie a költségvetésbe.
Amennyiben azonban az érintett adómegállapítási időszakáról az adóalany beadandó bevallásának az egyenlege negatív, azaz az általa – az adott időszak vonatkozásában – fizetendő adó kevesebb, mint a levonható adó összege, akkor az alábbi megoldások lehetségesek.
a) Abban az esetben, ha az adóalany megfelel az Áfa tv. adó-visszaigénylésre előírt feltételeinek, és úgy dönt, hogy a bevallásában mutatkozó negatív elszámolandó adót visszakéri, akkor az áfabevallásban ezt az összeget visszaigényli, vagy pedig annak átvezetését kéri egyéb adónemre.
b) Amennyiben azonban az érintett adómegállapítási időszak tekintetében nem állnak fönn az adó-visszaigénylés feltételei, vagy az adóalany úgy dönt, hogy a negatívumot nem kívánja visszaigényelni/átvezettetni, akkor a göngyölítés szabályainak alkalmazásával ezt a negatívumot mint a soron következő adómegállapítási időszakban keletkezett fizetendő adót csökkentő tételt veszi figyelembe.
A bevallásban megállapított negatív előjelű különbözetnek az összege legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidőtől kezdődően igényelhető vissza, ha azt a bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi, továbbá a negatív különbözet eléri vagy meghaladja:
Fontos, hogy a visszaigénylésre előírt értékhatárt az adóalanynak nem egyszer kell elérnie az adóévben, amelyet követően az adóévben folyamatos visszaigénylő lehet, hanem minden olyan adómegállapítási időszakban el kell érnie a bevallási gyakorisághoz rendelten előírt értékhatárt, amikor az adóalany visszaigénylési kérelmet kíván benyújtani.
Ha például egy havi bevalló adóalany február hónapban 800 ezer forint negatívummal zárja a hónapot, akkor az értékhatár elérésének hiányában adó-visszaigénylére vonatkozó kérelmet nem nyújthat be, hanem a negatívumot tovább göngyölítheti a soron következő adómegállapítási időszakra, azaz a március hónapra mint fizetendő adót csökkentő tételt. Abban az esetben, ha március hónapban az adóalany 1 millió 200 ezer forint negatív elszámolandó adót realizál, akkor erre az összegre már adó-visszaigénylési kérelmet nyújthat be. Amennyiben április hónapban az adóalany nem éri el újra az 1 millió forintos értékhatárt – mert például csak 900 ezer negatív elszámolandó adóval zárja az adómegállapítási időszakot –, akkor április hónapra vonatkozóan visszaigénylési kérelmet nem nyújthat be.
(Zárójelben jegyzendő meg, hogy az adóalany által a negatív előjelű elszámolandó adóra vonatkozó átvezetési kérelem a visszaigényléssel egyenértékű, azzal ugyanis, hogy az adóalany más adónemen fennálló tartozására kívánja elszámolni átvezetéssel az áfán jelentkező negatív különbözetet, a különbözet összegével úgy rendelkezik, mintha azt első lépésben visszakérte volna, második lépésben pedig befizette volna arra a folyószámlájára, amelyen a kötelezettség mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adóalany az érintett adómegállapítási időszakban nem érte el a visszaigénylésre jogosító értékhatár, akkor nemcsak az adó visszaigénylésére, hanem annak más adónemre történő átvezetésére sincsen lehetősége.)
A hatályon kívül helyezett megfizetettségi szabály
A szabály megszüntetése
2011. szeptember 27-éig az Áfa tv. 186. § (2)–(4) bekezdései tartalmazták az ún. megfizetettségi szabályt, amely a jelzett időponttól kezdődően nem hatályos, így azt a továbbiakban alkalmazni nem kell. Ez azt jelenti, hogy a havi bevallók a 2011. szeptember hónapról beadásra kerülő, a negyedéves bevallók a 2011. harmadik negyedévről beadásra kerülő, az éves bevallók pedig a 2011. évről beadásra kerülő áfabevallásuk kitöltésénél, illetve az ezen időszakokra vonatkozó elszámolandó áfa számolásakor már nem kötelesek a megfizetettségi szabályt alkalmazni.
A hatályon kívül helyezett megfizetettségi szabály lényege
A hatályon kívül helyezett megfizetettségi szabály lényege abban állt, hogy mindazon esetekben, amikor az adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtására előírt határidőig maradéktalanul nem térítette meg, vagy tartozása egészében más módon sem szűnt meg addig, de a bevallását negatív szaldóval zárta, akkor ezt a negatív szaldót (azaz negatív előjelű különbözet összegét) – legfeljebb annak erejéig – csökkentenie kellett az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.
Ezt az Áfa tv.-beli szabályt neveztük megfizetettségi szabálynak. Lényege abban állt, hogy – míg az adólevonási jog gyakorlásának nem feltétele, hogy az adóalany az adólevonási jog alapjául szolgáló ügylet ellenértékét megfizette-e vagy sem – addig az adóvisszaigénylés esetén az volt a főszabály, hogy azon beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót, amely beszerzés ellenértékét az adóalany a bevallás benyújtására előírt határidőig nem fizette ki, vagy tartozása más módon sem szűnt meg, az áfaalany nem igényelhette vissza. Ez a gyakorlatban akkor tudott csak értelemszerűen realizálódni, ha az adóalany az érintett adómegállapítási időszakát negatívummal zárta, hiszen amennyiben a bevallás adatai alapján az adott adómegállapítási időszakban az adóalanynak fizetendő adója volt, akkor – mivel visszaigénylés ez esetben nem történhetett – eleve kizárt volt az, hogy olyan áfát igényeljen vissza, amely ki nem fizetett beszerzéséhez kapcsolódik.
A szabály fiskális indoka az volt, hogy senki ne kérhessen ki az államháztartásból olyan összeget, amellyel maga is tartozik (ti. a partnerének).
Például, amennyiben az adóalany negyedéves bevallóként a 2009. év I. negyedévében 280 ezer forint negatív elszámolandó adót realizált, de egyik belföldi partnerének nem fizetette ki egy olyan szolgáltatás ellenértékét, amelynek az áfatartalma 50 ezer forint, akkor tekintve, hogy a ki nem fizetett beszerzés áfájával korrigált negatívum a negyedéves bevallókra előírt értékhatárt nem érte el (ti. 280–50 = 230 ezer forint), ezért az adóalany visszaigénylési/átvezetési kérelmet nem nyújthatott be.
Amennyiben a példát úgy módosítjuk, hogy a ki nem fizetett szolgáltatás beszerzését terhelő áfa csak 20 ezer forint lett volna, akkor a negyedéves bevalló adóalany a 2009. év I. negyedévére vonatkozóan visszaigénylési/átvezetési kérelmet nyújthatott volna be, hiszen ez esetben a korrigált negatívum is meghaladta volna a negyedéves bevallókra vonatkozó 250 ezer forintos értékhatárt (ti. 280–20 = 260 ezer forint), azonban visszaigénylés/átvezetés csak a korrigált negatívumra, azaz 260 ezer forintra lett volna gyakorolható, illetve kérhető.
A megfizetettségi szabályt úgy kellett érteni, hogy egészen addig, amíg az adóalanynak az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet kapcsán akár csak 1 forint tartozása is fennállt, akkor a beszerzés teljes áfatartalmát ki kellett venni az érintett adómegállapítási időszakban keletkezett negatívumból.
Például, ha az adóalany a 2010. március havi bevallását 1 millió 200 ezer negatív elszámolandó adóval zárta úgy, hogy egy beszerzését – amelynek adótartalma 250 ezer forint – csak 50 százalékban fizette ki, akkor az 1 millió 200 ezer forint negatívumból nem a ténylegesen ki nem fizetett 50 százalékra jutó arányos áfaösszeget (azaz 125 ezer forintot) kellett kivonni a megfizetettségi szabályra tekintettel, hanem a teljes beszerzést terhelő 250 ezer forint összegű áfát, ami ebben a példában azt eredményezte, hogy az adóalany azáltal, hogy a korrigált negatívum nem érte el a havi bevallókra megállapított 1 millió forintos értékhatárt, visszaigénylési/átvezetési kérelmet 2010. március hónapra nem nyújthatott be.
A megfizetettség feltétele nem csak azzal teljesülhetett, ha az adóalany tényszerű kifizetéssel rendezte a tartozását, hanem úgy is, ha a tartozás – kifizetés nélkül ugyan – de mégis megszűnt. Ilyen lehetett például a tartozásátvállalás, azaz amikor az adóalany fennálló tartozását más személy átvállalta, így az eredeti jogosultnak ez a személy tartozott a továbbiakban.
A ki nem fizetett beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adót egészen addig kellett korrekciós tényezőként figyelembe venni, amíg az adóalany az egyes adó-megállapítási időszakairól beadandó bevallásban negatív elszámolandó adót realizált. Amennyiben azonban következett egy olyan adómegállapítási időszak, amely fizetendő adóval – azaz pozitív szaldóval – zárult, akkor az addig ki nem fizetett beszerzésekre jutó előzetesen felszámított áfa összegével a továbbiakban már nem kellett korrigálni a fizetendő adóval zárult adó-megállapítási időszakot követő adó-megállapítási időszakok esetleges negatív különbözetét; ilyenkor csak a fizetendő adóval zárult időszakot követő – negatív elszámolandó adóval zárult – adó-megállapítási időszakokban keletkezett vagy oda áthozott ki nem fizetett beszerzések áfája volt korrekciós tényező. Ugyanez volt a helyzet, ha az adóalanynak valamely időszakában a teljes negatív különbözetre megnyílt a visszaigénylési joga.
Például, ha a havi bevalló adóalany a 2010. június havi bevallását 1 millió 200 ezer forint negatívummal zárta úgy, hogy volt egy olyan belföldi termékbeszerzése, amelynek áfatartalma 300 ezer forint volt, és amelynek ellenértékét a 2010. júniusi bevallás benyújtásának határidejéig, azaz 2010. július 20-áig nem fizette meg, akkor az ezen beszerzésre jutó áfát az 1 millió 200 ezer forint negatívumból ki kellett vennie, ami azt eredményezte, hogy a 2010. június hónapra tekintettel visszaigénylési kérelmet nem nyújthatott be. Tegyük föl, hogy ugyanez az adóalany a 2010. július havi bevallását 240 ezer forint fizetendő adóval zárta.
Értelemszerűen júliusra nem kellett korrekciót elvégezni a ki nem fizetett beszerzésekre jutó áfa figyelembevételével, hiszen az adóalany – fizetési kötelezettsége okán – egyértelműen nem lehetett visszaigénylési pozícióban. Az adóalany 2010. augusztus hónapban újra negatívumot realizált, ezúttal 1 millió 100 ezer forintot, kifizetetlen beszerzése csak az a 2010. júniusi beszerzés volt, amelynek az áfája 300 ezer forint. Tekintettel arra, hogy az adófizetési kötelezettséggel zárult (2011. júliusi) adómegállapítási időszak a korábbi ki nem fizetett beszerzések adóját gyakorlatilag elnyelte (hiszen azt mint fizetendő adót csökkentő tételt vette figyelembe a fizetési kötelezettséggel zárult júliusi időszakban), a 2010. júniusban keletkezett – azóta ki nem fizetett – beszerzésre jutó 300 ezer forinttal a 2010. augusztus havi negatívumot csökkenteni már nem kellett.
Voltak olyan esetkörök, amelyek a kategória hagyományos értelmében ugyan ki nem fizetett beszerzésnek minősültek, azonban kivételt képeztek a megfizetettségi szabály alól, ami azt jelentette, hogy ezen beszerzésekre jutó adóval az áfaalanyoknak nem kellett csökkenteniük a negatív elszámolandó adójukat.
A kivételeket az Áfa tv. – szintén 2011. szeptember 27-ével hatályon kívül helyezett – 186. § (4) bekezdése tartalmazta, amely szerint abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet
Az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti esetben arról van szó, hogy a vevő a termék vételárát nem egy összegben, hanem az eladóval történt megállapodásnak megfelelően részletekben fizeti ki. Ebben az esetben a megfizetettségi szabály alkalmazása alól azért engedett kivételt a törvény, mert az adóztatható tényállásnak eleve fogalmi eleme az, hogy a vevő nem azonnal, hanem a későbbiekben rendezi a tartozását. Éppen ezért, amennyiben az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti ügyletről volt szó, akkor a beszerző adóalanynál esetlegesen keletkezett negatív különbözetet nem kellett csökkenteni a 10. § a) pontja szerinti részletvételes konstrukcióban beszerzett terméket terhelő előzetesen felszámított adó összegével. [Az Áfa tv. megfogalmazása szerint azonban a korrekciós kötelezettség fennállt az olyan összegrészre jutó áfa tekintetében, amely összegrész visszatartása a beszerző részéről jogosulatlan volt. Ez azt jelentette, hogy abban az esetben, ha a vevő valamely részlettel például késedelembe esett úgy, hogy az adott részletet az érintett időszakról beadandó bevallás benyújtásáig nem fizette meg, akkor a részletre jutó arányos áfarészt az adott adómegállapítási időszakban keletkezett negatívumból ki kellett venni – feltéve természetesen, hogy az adóalany negatív különbözetet realizált az adott időszakban – és csak a fennmaradó összeg tekintetében volt gyakorolható adóvisszaigénylés/átvezetés, feltéve, hogy az adóalany így is elérte az Áfa tv. 186. § (1) bekezdésében foglalt visszaigénylési értékhatárt.]
A Transzferár-szabályozás elmélete és gyakorlataSzakmai fórum és képzés: 2014. április 8. Jelentkezzen most! |
|---|
A másik kivétel a megfizetettségi szabály alól az az eset volt, amikor az adóalanyt jogszabály szerint megillette az ellenérték visszatartásának joga. A hivatalos álláspont ezt a rendelkezést kiterjesztően értette úgy, hogy nem pusztán abban az esetben lehetett eltekinteni a megfizetettség vizsgálatától, ha kifejezetten egy adott jogszabály rendelkezése hatalmazta fel az érintettet arra, hogy tartozását részben vagy egészben ne fizesse meg, hanem akkor is, ha jogszabályban foglalt lehetőség alapján a felek a közöttük lévő megállapodásban így is rendelkezhettek. Éppen ezért nem volt korrekciós tétel az ún. jóteljesítési garancia okán visszatartott összegre jutó előzetesen felszámított adó egészen addig, amíg a megrendelő jogosan nem fizette meg a jóteljesítési garancia címén visszatartott összeget.
Az előbbiekben ismertetett megfizetettségi szabályt első körben az Európai Bizottság kifogásolta. Az Európai Bizottság véleménye az volt, hogy a magyar Áfa tv. megfizetettségi szabálya nincsen összhangban a Héa-irányelv rendelkezéseivel, sérti a forgalmi adó semlegességére vonatkozó alapelvet, így a szabály eltörlése érdekében az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordult; ún. kötelezettségszegési eljárást indított a Magyar Köztársaság ellen.
Az Európai Bíróság a vonatkozó ügyben elmarasztalta a Magyar Köztársaságot a 2011. július 28-án született C-274/10. számú ítéletében arra hivatkozással, hogy a tagállamnak mindössze arra lehet joga, hogy az áfa-visszaigénylés technikai feltételeit (tehát az eljárást) szabályozza, azaz a közösségi jogba ütközik az olyan tagállami rendelkezés, amely a visszaigényelhető áfát összegszerűségében csorbítja.
Az Európai Bíróság ítéletének következményeként a Magyar Köztársaságnak meg kellett hoznia a szükséges intézkedéseket, amit meg is tett a 2011. szeptember 26-án kihirdetett módosító törvénnyel, amely 2011. szeptember 27-én lépett hatályba.
A gyakorlatban sokszor félreértelmezik az Európai Bíróság C-274/10. Számú ítéletét, és a pénzügyileg nem rendezett beszerzések áfája alatt a behajthatatlan követelések áfáját értik. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az Európai Bíróság vonatkozó ítélete nem a behajthatatlan követelésekre vonatkozik, azaz nem arra az esetre született, amikor egy adóalany olyan helyzetbe kerül, hogy a partnere nem fizet neki, hanem az Európai Bíróság ítélete arra az esetre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy milyen szabályok alkalmazhatóak akkor, ha az adóalany maga nem fizette ki a beszerzéseinek ellenértékét.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany egy termékértékesítést vagy egy szolgáltatást teljesít, akkor az azt terhelő általános forgalmi adót abban az esetben is fizetendő adóként kell a teljesítés napja szerinti bevallásában elszámolnia, ha az ellenértéket a megrendelője akár részben, akár egészben nem egyenlítette ki.
A megfizetettségi szabály helyetti új áfakiutalási szabály
2012. február 1-jétől az áfavisszaigénylések esetében a kiutalásra rendelkezésre álló határidő főszabály szerint 75 nap.
Abban az esetben azonban, ha az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet – amelynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adó-megállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja – számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette, vagy tartozása egészében más módon megszűnt, akkor az áfa kiutalásának határideje 1 millió forintig 30 nap, a fölött pedig 45 nap.
| Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés |
|---|
|
Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét. |
Ez a kiutalási szabály az előző pontban ismertetett megfizetettségi szabállyal azonos jellegű feltételrendszert takar. Azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az áfabevallási időszakát visszaigényelhető negatívummal zárja, meg kell néznie, hogy abban az adóbevallási időszakban van-e olyan – ezen bevallási időszakban levonható – beszerzési számlája, amely áthárított adót tartalmaz, és amelynek az ellenértékét a szállító felé maradéktalanul ki nem fizette az áfabevallás benyújtásának a napjáig. Ha erre az a válasz, hogy igen, van akárcsak egy ilyen számla, akkor a teljes visszaigényelhető áfa kiutalásának határideje az Art. 37. § (4) bekezdése értelmében 75 nap. Abban az esetben azonban, ha az érintett bevallási időszakban adólevonással érintett minden – áthárított áfát tartalmazó – számla összegét az adóalany a szállítóinak kifizette a bevallás benyújtásáig, akkor a kiutalási határidő 30 nap, 1 millió forintot meghaladó visszaigénylés esetén pedig 45 nap. Ezt a tényt az adózó a bevallás megfelelő kódkockájában jelzi.
Nagyon fontos – hogy ugyanúgy, mint az előző pontban tárgyalt korábbi megfizetettségi szabálynál – itt sem kell a kiegyenlítés tekintetében figyelembe venni az áthárított adót nem tartalmazó számlákat, azaz az adómentes és a fordított adózás alá eső számlákat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a bevallási időszakot az adóalany visszaigényelhető negatívummal zárja úgy, hogy az egyenes adós beszerzéseit maradéktalanul kifizette a bevallás benyújtásáig, azonban van olyan adómentes vagy fordított áfás beszerzése, amelynek ellenértékét nem fizette meg, ettől függetlenül jelezheti a 30 vagy 1 millió forint fölött a 45 napos kiutalási határidő kérését, hiszen az Art. 37. § (4a) bekezdése kifejezetten csak az áthárított adót tartalmazó (azaz az egyenes adós beszerzésekről született) számlák kiegyenlítését írja elő feltételként.
Cikkünk a Kiskönyvtár az áfáról c. sorozatunk részlete. A sorozat a Wolters Kluwer kiadó webáruházában megrendelhető.
