Perköltség, követelés érvényesítése – hogyan hárítható át a költség?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sokszor előfordul, hogy az adózó az őt terhelő, de másra átterhelhető költségről számlát állít ki, miközben az Áfa-tv. szerinti termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem valósul meg, ezért számla kibocsátásának jogalapja nem állt fenn. Ide sorolható például a perköltség kiszámlázása vagy a követelés realizálása érdekében felmerült költségek továbbszámlázása.
Perköltség kiszámlázása a pervesztes részére
A jogosult nem bocsáthat ki számlát a perköltségről, függetlenül attól, hogy a bíróság a perköltség összegét általános forgalmi adóval növelt összegben (adott összeg + áfa) határozta meg.
A perköltség megfizetésére történő kötelezés a pernyertes kártalanítását szolgálja, azaz a bíróság által megítélt – a vonatkozó jogszabály szerint meghatározott – összeg részben vagy egészben „megtéríti” a pernyertesnek a peres eljárással kapcsolatban felmerült költségeit.
A perköltséget azért állapítja meg a bíróság áfásan, mert a pernyertes számára a peres eljárással kapcsolatban felmerült kiadások (pl. ügyvédi költség) általában áfásan merülnek fel. A perköltség kártalanítási céljából adódóan a bíróságnak ezt a körülményt is figyelembe kell vennie a perköltség meghatározásánál.
A pervesztes fél nem rendelt meg szolgáltatást a pernyertes féltől, a pernyertes fél nem nyújtott szolgáltatást a pervesztes fél részére, tehát az Áfa-tv. hatálya alá tartozó szerződéses kapcsolat nem keletkezett a perköltségre jogosult pernyertes fél és a perköltség fizetésére kötelezett pervesztes fél között. Ennek következtében a pervesztes fél által fizetendő perköltség nem értelmezhető a felek között létrejött ügylet ellenértékének.
Az Áfa-tv. 159. § (1) bekezdése értelmében az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.
Tekintettel arra, hogy a felek között a perköltség fejében nem valósult meg sem termékértékesítés, sem szolgáltatásnyújtás, ezért a jogosult fél nem bocsáthat ki számlát a pervesztes által fizetendő perköltségről. Ha a jogosult az őt megillető perköltség összegéről mégis kibocsát számlát a fizetésre kötelezett felé, akkor az Áfa-tv. 55. § (2) bekezdése alapján a számlában foglalt adó tekintetében adófizetésre kötelezett, mindaddig, amíg a számlát nem érvényteleníti. A kiállított számla alapján bevallott fizetendő adót a kiállított érvénytelenítő számla alapján önellenőrzés útján lehet törölni. A számlakibocsátót terhelő adófizetési kötelezettségtől függetlenül a pervesztes a számlában felszámított adó levonására nem jogosult, mivel a számla az Áfa-tv. rendszerében ténylegesen nem történt gazdasági eseményt tartalmaz, így az adólevonási jog tárgyi feltételét nem elégítheti ki.
A bíróságok számos esetben nem pontosan rendelkeznek a fizetendő perköltség összegéről, mivel nem határozzák meg, hogy milyen adómérték alapulvételével köteles a pervesztes a perköltséget megfizetni. A perköltséget a bíróság amiatt határozza meg „+ áfa” kitétellel, mert a pernyertes számára a peres eljárással kapcsolatban felmerült kiadások ( pl. ügyvédi költség ) általában áfásan merülnek fel. Ezzel szemben, ha a pernyertes ügyvédje alanyi adómentességet választott, akkor a pernyertes felé munkadíja kiszámlázásánál általános forgalmi adót nem számított fel. Ebben az esetben nem indokolt a bíróság részéről általános forgalmi adó figyelembevétele a perköltség megállapításánál.
A perköltség fizetésére kötelezett fél kérheti a bíróságtól, hogy pontosan határozza meg az általa fizetendő perköltséget, azaz nevesítse az áfa mértékét.
2012. január 1-jétől az általános áfakulcs 25%-ról 27%-ra nőtt. Ezt a bíróságnak is figyelembe kellene vennie a perköltséget terhelő általános forgalmi adó megállapításánál. Ugyanis, ha a bíróság 2012. év folyamán állapítja meg a perköltséget, akkor a pernyertes terhére a peres eljárással kapcsolatos költségek vélhetően 25%-os áfával merültek fel, ezért nem indokolt, ha a pervesztes a perköltséget 27%-os adómérték alapján fizeti meg.
A perköltség fizetésére kötelezett pervesztes számára nagy összegű perköltség esetén semmiképpen sem mellékes, hogy azt 25 vagy 27%-os adómérték alapulvételével köteles megfizetni.
Követelés realizálása érdekében felmerült költségek továbbszámlázása
A mai nehéz gazdasági helyzetben a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója számos esetben kénytelen különböző intézkedéseket foganatosítani az őt megillető követelés pénzügyi realizálása érdekében, mivel a vevő, megrendelő fizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget. Ezek az intézkedések a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója számára pénzügyi kiadással járnak, melyeket meg kíván téríttetni a vevővel, megrendelővel.
Gyakori hiba, hogy a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója a vevő, megrendelő részére ezekről a költségekről számlát bocsát ki, amelyen ugyanolyan összegű áfát számít fel, mint amilyen összegű áfa a számlázott költségeket terhelte.
Az Áfa-tv. 15. §-a értelmében, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. Jelen esetben nem beszélhetünk arról, hogy a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója saját nevében, de a vevő, megrendelő javára rendelte meg a számlán feltüntetett szolgáltatásokat, hiszen azokat egyértelműen saját javára rendelte meg. Ennek következtében nem lehet szó közvetített szolgáltatásnyújtásról a felek között, ezért a kibocsátott számla sem tekinthető közvetített szolgáltatásról kibocsátott számlának.
Az Áfa-tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
Az Áfa-tv. 70. § (2) bekezdése szerint ez a szabály irányadó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.
A követelés realizálása érdekében a termék értékesítőjénél, a szolgáltatás nyújtójánál felmerült költségek azon az alapon nem minősíthetők a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás járulékos költségének, hogy a felek között a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás valósult meg. Ezek a költségek nem hozhatók összefüggésbe a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésével, ezáltal nem tekinthető a felek között létrejött termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás Áfa-tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerinti járulékos költségének. Ez a tényállás akkor állna fenn, ha az adott költség a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében merült volna fel.
A termékértékesítés teljesítése és annak ellenértékének megfizetése két elkülönült, de egymással nyilvánvalóan összefüggésbe hozható kötelem, de azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy a fizetési kötelezettség a teljesítés járulékos költségének lenne tekinthető.
Az Áfa-tv. 259. § 6. pontja szerint ellenérték bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést.
A kártérítés nem tekinthető termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének, ezáltal a kártérítés jogosultja a kötelezett által fizetendő kártérítésről számlát sem bocsáthat ki.
Álláspontom szerint nincs másról szó, mint arról, miszerint a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója át kívánja terhelni a vevőre, megrendelőre az őt terhelő fizetési kötelezettség elmaradásából adódó kárát, amely abban nyilvánul meg, hogy követelése beszedése érdekében költségei merültek fel, amelyek nem terhelték volna, ha a vevő, megrendelő határidőben teljesítette volna fizetési kötelezettségét. Ebből adódóan, ha a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója meg kívánja fizettetni a vevővel, megrendelővel a követelése beszedésével összefüggésben felmerült költségeit, akkor ennek érdekében nem bocsáthat ki számlát, mert a kártérítés nem számlázható.
Ha a számla kibocsátására mégis sor került, akkor annak birtokában a vevő, megrendelő nem jogosult az abban felszámított adó levonására. A számlázhatóság hiánya pénzügyi szempontból sem releváns, mivel a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója a követelésének érvényesítéséhez kapcsolódó költségei megtérítésére tarthat igényt, amely nyilvánvalóan az áfával növelt költségekre vonatkozik.
Álláspontommal egyező jogértelmezést tartalmaz az adóhatóság honlapján 2009. június 14-én megjelent tájékoztatás [A lízingügylet meghiúsulása kapcsán felmerülő behajtási és egyéb költségek áfarendszerbeli megítélése – a 2008/71. számú Adózási kérdés kiegészítés (Pénzügyminisztérium, Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 439/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 4006875365)]. A tájékoztatás olyan zárt végű lízingügyletet vett alapul, amely menet közben, a lízingbe vevő nem fizetése okán megszűnt, továbbá a lízingbe adó a szerződés megszüntetése után, a szerződés megszüntetésével, valamint a visszavett lízingtárgy értékesítésével kapcsolatos költségeket (pl. ügyvédi költség) meg akarta téríttetni a lízingbe vevővel.
A tájékoztatás leszögezi, hogy ha a szerződés a jövőre nézve megszűnt, akkor a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, ezért a szóban forgó költségek az alapügylet (lízing) járulékai nem lehetnek, a szerződés megszűnése folytán ezen költségek járulékossá minősítése nem értelmezhető. Az említett költségek önállóan sem minősíthetők teljesítésnek, hiszen azok megtérítésekor a lízingbe adó nem nyújt a korábbi lízingbe vevő felé semmilyen (pl. ügyvédi) szolgáltatást. Nincs másról szó, mint arról, hogy a lízingbe adó a lízingbe vevő szerződésszegő magatartása által okozott többletköltséget a károkozóval – azaz a korábbi lízingbe vevővel – megtérítteti. A tájékoztatás szerint ezek a költség-átterhelések kártérítésként áfa körön kívüli tételnek, áfa tárgyi hatályán kívüli pénzátadásnak tekintendők.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 355. § (4) bekezdése szerint a kártérítés része többek között az okozott kár okán a károsultnál esetlegesen felmerült minden költség megtérítése is; az ilyen költségeket is a kártérítés részeként kell megtérítenie a károkozónak, jelen esetben a korábbi lízingbe vevőnek.
