Sávos adókulcs alkalmazása a társasági adóban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Közeleg a 2008-as adóévről benyújtandó társaságiadó-bevallás határideje (naptári év szerint működő adózóknál 2009. június 2-a). A bevallás kitöltése során az adóalanyok élhetnek a kedvezményes, sávos adókulcs alkalmazásának lehetőségével. Az alkalmazás feltételeiről ír dr. Rabné dr. Barizs Gabriella az Adó szaklap 2009/6-7. számában.
Mivel lehetőségről van szó (vagyis az adózó akkor sem köteles alkalmazni a sávos mértéket, ha minden feltételnek megfelel), ez azt is jelenti, hogy ha az adózó a bevallásában döntött a sávos kulccsal avagy anélkül történő adózásról, akkor e döntését utólag önellenőrzéssel nem változtathatja meg.
Az adózók már a 2008. adóévi (általános esetben 2008. december 20-ai határidejű) feltöltési kötelezettség során kalkulálhattak azzal, hogy az adót a kedvezményes kulcs szerint fogják majd megfizetni. Amennyiben az adózó ennek megfelelő mértékben teljesítette a feltöltési kötelezettséget, azonban a bevalláskor mégis az általános mértékű kulcsot alkalmazza (például, mert ekkor válik világossá, hogy valamely előírt feltételt nem tudja teljesíteni), akkor a két mérték eltérése miatt a feltöltési kötelezettség nem megfelelő összegű teljesítése okán mulasztási bírság kiszabásának lehet helye az Art. 172. § (12) bekezdésében foglaltak szerint.
A sávos adómérték alkalmazási feltételei
A Tao-tv. 19. § (1) bekezdése a társaságiadó-kulcsot általános jelleggel 16 százalékban határozza meg; ettől eltérően a későbbiekben részletezett feltételek teljesülése esetén, az adózó választása szerint az adó mértéke a pozitív adóalap 50 millió forintig terjedő összegére 10 százalék, az efeletti összegre 16 százalék. A korábbi, 5 millió forintos korlátnak 2008-tól a tízszeresére történő kiterjesztése jelentős adómegtakarítást tesz lehetővé főként azoknál a kis- és középvállalkozásoknál, amelyeknél az adóalapon belül ez az összeg nagyobb arányt képvisel. A maximálisan elérhető adómegtakarítás 3 millió forint (az 50 millió forint 6 százaléka).
Az alábbiakban ismertetett feltételek együttes feltételt jelentenek, vagyis mindegyiküknek meg kell felelni ahhoz, hogy a 10/16 százalékos kulcsot alkalmazni lehessen.
1. Adókedvezmény egyidejűleg történő igénybevételének kizárása
Az első feltétel, hogy az adózó az adóévben a Tao-tv. alapján ne vegyen igénybe adókedvezményt – akár azért, mert erre a törvény alapján nem is lenne lehetősége, akár azért, mert mérlegelése alapján a sávos kulcs nagyobb adómegtakarítást jelent számára, mint az adókedvezmény alkalmazása (vagyis jobban „megéri” a sávos kulcs). Tekintve, hogy a törvényszöveg „adókedvezmény”-t említ, ezért fontos, hogy az adóalap-kedvezmények igénybevétele megengedett.
2. Foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma
A második feltétel, hogy az adóévben legalább egy fő legyen az adózónál a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma, melyet a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány szerint kell megállapítani. A kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél akkor vehető figyelembe, ha a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig a kölcsönvevőnek írásban nyilatkozik [Tao-tv. 4. § 16/a) pont]. További értelmező szabály a Tao-tv. 19. § (7) bekezdés b) pontjában, hogy a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma nem tartalmazhatja azon személyeket, akiknek a jövedelme után kizárólag egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettség áll fenn. Ezek a személyek a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozók, jellemzően a vállalkozási tevékenységet nyugdíjasként folytató személyek.
3. Az adóalap és a jövedelem- (nyereség-) minimum viszonya
A harmadik feltétel szerint az adózó adóévi és a megelőző adóévi adóalapja el kell, hogy érje a jövedelem- (nyereség-) minimumot [a Tao-tv. 6. § (7)–(8) bekezdéseiben szereplő tételekkel korrigált összes bevétel 2 százalékát]; meghatározott adózókra e feltétel egyáltalán nem, illetve csak részben vonatkozik.
Nem kell e feltételt teljesíteniük azoknak az adózóknak, akik bizonyos, a Tao-tv.-ben meghatározott okok miatt mentesülnek a jövedelem- (nyereség-) minimum szabályainak alkalmazása alól.
4. Rendezett munkaügyi kapcsolatok
A negyedik feltétel szerint az adózónak meg kell felelnie az államháztartásról szóló törvény ( Áht.) szerinti rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének. Az Áht. 15. §-a több szinten (általános és különös) szabályozza a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeit, s ezek vizsgálatához többéves időszakot rendel hozzá, a Tao-tv. 2008. december 31-éig hatályos szövege viszont csak az adóévre írta elő a feltétel teljesítésének kötelezettségét. A 2009-től hatályos, de már a 2008. adóévre alkalmazható, az egyértelműség érdekében bevezetett módosítás értelmében a következő „hármas követelményt” kell az adózóknak teljesíteniük:
– az Áht.-ben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok általános feltételeinek (például írásba foglalt munkaszerződés) történő megfelelés hiányát a sávos kulcs alkalmazásának adóévében és a megelőző adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat, továbbá
– a munkaügyi kapcsolatok különös feltételeinek (például a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megtartása) hiánya miatt a sávos kulcs alkalmazásának adóévében és a megelőző adóévben jogerős és végrehajtható munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg – a határozat bírósági felülvizsgálata esetén – jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki bírságot vagy munkaügyi bíróság nem állapított meg jogsértést, illetve
– az adózó a sávos kulcs alkalmazásának adóévében eleget tett a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeként előírt, a Munka törvénykönyvében megfogalmazott, az érdek-képviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségének.
5. Megfelelő összegben bevallott járulékok
Az ötödik feltétel szerint az adózónak rendelkeznie kell az adóévben legalább olyan összegű bevallott társadalombiztosítási járulékkal, amely eléri az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese évesített összegének és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzatának 29 százalékát; a hátrányos térségek, települések valamelyikében székhellyel rendelkező adózók esetében azonban a feltétel vizsgálatánál elegendő a minimálbér évesített összegét figyelembe venni. A foglalkoztatotti létszámnak a Start (plusz, extra) kártyával rendelkező foglalkoztatottak is a részét képezik; esetükben azonban sajátos járulékfizetési szabályok érvényesülnek.
A sávos adókulccsal elért adómegtakarítás felhasználása
A sávos kulcs miatt kieső 6 százalék adó összegét az adózó csak akkor „nyeri meg” ténylegesen, ha ezt az adóév utolsó napján – az eredménytartalékból történő átvezetéssel – lekötött tartalékként mutatja ki, és a lekötés adóévét követő négy adóévben a Tao-tv.-ben meghatározott célokra oldja fel, használja fel. Amennyiben ugyanis a feloldás nem a törvény szerinti célokra történik, vagy amennyiben a lekötés adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig, illetve a jogutód nélküli megszűnés napjáig nem történik meg a felhasználás, akkor a nem megfelelő célra feloldott, illetve a fel nem oldott résszel azonos összegű adót késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Ennek határideje a feloldást követő 30 nap, vagy a lekötés adóévét követő negyedik adóévet követő adóév első hónapjának utolsó napja, illetve a jogutód nélküli megszűnés napját követő 30. nap. A késedelmi pótlékot a sávos adókulcs érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól (tehát naptári év szerint működő adózónál a 2008. adóévre alkalmazott sávos kulcs esetén 2009. június 3-ától) a feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és az adóval együtt a megfizetés esedékességét követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani.
dr. Rabné dr. Barizs Gabriella cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2009/6-7.számában olvasható.
