Társasági adó: mire figyel az adóellenőr?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A társasági adóelszámolására vonatkozó ellenőrzés során kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket, ha nem ismerjük a részletes szabályokat. Cikkünkben áttekintjük, tipikusan milyen hibákat tárhatnak föl az ellenőrök.
Az állami adóhatóság minden évben nyilvánosságra hozza ellenőrzési irányelveit az adózók számára. Az ellenőrzési tájékoztató az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, és a jogszabályváltozásokra figyelemmel meghatározza az adott év kiemelt vizsgálati céljait. Szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását
- az ellenőrizendő főbb tevékenységi körökre,
- a gazdálkodási típusokra,
- az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg
- az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra vonatkozóan.
A társasági adóval kapcsolatos ellenőrzések hagyományos területei:
- az adózás előtti eredmény terhére indokolatlanul elszámolt költségek kiszűrése,
- a veszteségelhatárolási szabályok helyes alkalmazása,
- és az adóalap módosító tételek jogszerűségének vizsgálata.
Mindezek mellett a transzferárazás az egyik legnagyobb kihívás az adókockázatok területén, így kiemelt figyelmet fordítanak rá.
Az adóhatósági ellenőrzések kiterjednek:
- a beruházásnak minősülő tételek elszámolásának helytállóságára,
- a bizonylat nélküli, fiktív számlákra alapozott költségelszámolások feltárására, valamint
- a kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatos társasági adóalap csökkentést alkalmazó, és a különféle adókedvezményeket (látvány-csapatsport, filmalkotás, előadó-művészeti szervezet támogatása, kis- és középvállalkozások kamatkedvezménye stb.) érvényesítő adózók vizsgálatára.
Az elmúlt évek társasági adóelszámolására vonatkozó ellenőrzés során több kellemetlen meglepetés érhet bennünket, ha nem ismerjük a részletes szabályokat.
Az egyik ilyen témakör a bérbeadási célú ingatlanoknak a társasági adóról szóló törvény szerinti értékcsökkenési leírása.
Mindannyian tudjuk, hogy a társasági adóalap meghatározása úgy történik, hogy a számvitel szerinti értékcsökkenési leírással megnöveljük az adóalapot, az adótörvényben meghatározott értékcsökkenési leírással pedig csökkentjük az adóalapot.
A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 1. számú mellékletének 7. pontja szerint a bérbeadó eszközei között kimutatott, bérbe adott épület, építmény, és ültetvény esetében 5% értékcsökkenési leírást érvényesíthet a bérbeadó. A hangsúly a „bérbe adott” kifejezésen van az adózás szempontjából. Amennyiben a bérbeadás bármely okból szünetel, akkor a törvény által meghatározott a 2. számú mellékletben meghatározott alacsonyabb leírási kulcsot kell alkalmazni ahhoz, hogy ne találjuk magunkat szembe az indokolatlan adóalap-csökkentés megállapításával.
A számviteli szabályok ettől eltérnek még akkor is, ha egyszerűsítésből a társasági adó szerinti leírási kulcsokat alkalmazzuk, – ami vagyon-kimutatási szempontból eleve hibás megoldás. A cég értékének, vagyoni-, pénzügyi helyzetének felméréséhez az ezzel a módszerrel készült mérleg és eredmény-kimutatás nem megfelelő.
Hangsúlyozom, hogy a számvitel szerinti értékcsökkenési leírás meghatározásakor a hasznos élettartam, a maradványérték, és a többféle leírási módszer lehetősége a döntő tényező.
A társasági adóról szóló törvényben több adóalapot vagy adót csökkentő kedvezményt találunk. Ezek között viszonylag egyszerűnek és könnyen kezelhetőnek látszik a fejlesztési tartalék képzése, mellyel csökkenthető az adóalap. A bizonytalan gazdasági környezet és a csökkenő kereslet viszonyai között azonban alaposan meg kell fontolni a fejlesztési tartalék képzésének összegét, mert ha a következő években nem tudjuk beruházásra felhasználni, a törvényben előírt szankció nagy terhet ró a vállalkozásra.
A fejlesztési tartalék lényegében egy ígérvény arra vonatkozóan, hogy az elkövetkező négy évben összesen ilyen összegű fejlesztést fogunk végrehajtani. Tehát ilyenkor a későbbi évekre képez tartalékot a gazdálkodó, amelyet a számvitelben lekötött tartalékként kell kimutatni a képzés évének végén. Ezt a lekötött tartalékot akkor és olyan mértékben lehet feloldani az eredménytartalékkal szemben, amikor és amilyen összegben a beruházást a vállalkozás a könyveiben elszámolta.
Az igénybe vehető adóalap-csökkentés maximális összege az adózás előtti eredmény 50 százaléka, de legfeljebb 500 millió forint lehet. A korrekciós tétel alkalmazása a fejlesztési tartalék lekötésének adóévében történik.
A leggyakoribb hiba a lekötött tartalék könyvelésének elmaradása. Ez adóhiányt eredményez még akkor is, ha az éves taggyűlési jegyzőkönyvben szerepel a fejlesztési tartalék képzésének ténye. Az eredménytartalékból történő átvezetésről olyan időpontban kell dönteni és a döntés alapján könyvelni, hogy a fejlesztési tartalék az év utolsó napjával a lekötött tartalékba kerüljön. Utólag ezt a hibát nem lehet kijavítani.
Ennek az adóalap-kedvezménynek nagy előnye, hogy a beruházás elszámolásakor véglegessé válik. Nincs olyan kötelezettség, hogy a fejlesztési tartalék terhére megvalósított beruházást üzembe kellene helyezni, illetve ezt követően meghatározott időtartamig azt az adózó könyveiben kellene tartani.
Egy másik hiba, ha a fejlesztési tartalék négy éven belüli felhasználását az adóévben megfizetett beruházási előleg alapján kívánják igazolni az utolsó évben.
Így nem lehet a beruházás értékét kimutatni, annak hiányában pedig a fejlesztési tartalék sem oldható fel. A beruházásokra adott előleget nem lehet a tárgyi eszközökre érvényes előírások szerint értékelni, tekintettel arra, hogy az mindaddig szállítóval szembeni követelést jelent, amíg a szállító a megrendelést nem teljesíti. Eszerint a beruházásra adott előlegek értékelésénél a követelések értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, és ezeket a könyvviteli nyilvántartásokban a követelések között kell kimutatni mindaddig, amíg a kedvezményezett el nem számol, vissza nem fizeti, vagy behajthatatlan követelésként le nem írják. A Tao tv. 7. § (15) bekezdése tartalmaz szankciót a fejlesztési tartalék feloldásának elmaradására.
