TBSZ: a részvényhozam is lehet adómentes?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magánszemélyek pénzügyi befektetéseinek hozamait adó terheli, ám a tartós befektetési szerződéssel mentesülhetnek az adókötelezettség alól. Az ezt bemutató sorozat második része körüljárja, hogy a TBSZ-konstrukció milyen feltételekkel alkalmazható zártkörűen működő részvénytársaságok részvényeinek elhelyezésére. A technikai szűk keresztmetszetek ellenére ez a lehetőség egyre népszerűbb a zártkörűen működő részvénytársaságok tulajdonosainak körében.
A TBSZ-konstrukció általános bemutatásakor megemlítettük, hogy a tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásnak két alaptípusát definiálja a jogszabály. Az egyiken betétek, a másikon értékpapírok helyezhetők el. Az utóbbin elhelyezhető értékpapírok köre nem korlátozott, ez ad lehetőséget arra, hogy zártkörűen működő részvénytársaságok részvényeinek hozamára is kiterjedhessen a TBSZ által lehetővé tett adókedvezmény illetve a teljes adómentesség.
A zrt. részvényei után kapott osztalék, illetve a részvényeken esetlegesen realizált árfolyamnyereség értelemszerűen a TBSZ általános szabályainak megfelelően mentesülhet a személyi jövedelemadó alól, tehát az adómentesség eléréséhez a tartós befektetési szerződés megkötésének naptári évét követő ötödik naptári év végéig a lekötési nyilvántartásban kell maradnia az osztalékként kifizetett vagy a részvények értékesítéséből származó összegnek. Mivel a TBSZ semmilyen tranzakciós megkötést nem jelent a lekötési nyilvántartáson belül, a zrt. részvényeinek osztaléka vagy ellenértéke ugyanúgy újra befektethető, mintha az adott összeg bármely más tranzakcióból szabadulna fel. Az újra befektetés természetesen jelentheti bármilyen lejáratú állampapírok vásárlását is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tartós befektetési szerződésnek a zrt. részvényeiből származó jövedelem adómentességének elérésére való alkalmazása egyfelől nem igényel semmilyen egyéb, kockázatos értékpapír-piaci tranzakciót, másfelől nem igényli azt sem, hogy a TBSZ-konstrukció lejáratáig a korábban beérkező összegek esetében a befektető lemondjon ezen összegek kamatjövedelméről – amelyre így ugyancsak vonatkozik az adómentesség.
A zrt. részvényeinek TBSZ-re helyezhetőségéhez ugyanakkor több pénzügytechnikai szűk keresztmetszetet is figyelembe kell venni. Túl azon, hogy a tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásra csak a szerződés megkötésének évében lehet befizetni, a lekötési nyilvántartás feltöltésének egyetlen lehetséges eszköze a forint készpénz. Tehát a zrt. részvényeit – minden egyéb pénzügyi vagyoneszközhöz hasonlóan – a számlát vezető befektetési szolgáltató igénybevételével, azaz egy sikeresen teljesült vételi megbízással lehet elhelyezni. Az adóhatóság állásfoglalása alapján ez a tranzakció történhet úgynevezett önkötés keretében is, ami önmagában nem jelent érdemben nagyobb adminisztrációs terhet, mint amekkorát egy egyszerű értékpapírtranszfer jelentene, bár a költsége értelemszerűen valamivel nagyobb annál.
A TBSZ előnyeinek kihasználásához emellett szükséges az is, hogy a zrt. részvényeit dematerializált (elektronikus) formában keletkeztessék meg, vagy ilyenné alakítsák át. Adójogi szempontból a zrt. részvényeinek TBSZ-re helyezésekor a legfontosabb elem a lekötési nyilvántartásba való bekerülést eredményező tranzakció árfolyama, illetve a lekötési nyilvántartásból való kikerülés (akár tranzakció útján, akár a TBSZ-konstrukció lejárata miatt történik) során alkalmazott árfolyam, hiszen e kettő különbsége adhatja meg azt az ellenőrzött tőkepiaci ügylet keretében keletkező árfolyamnyereséget, amely a TBSZ szabályai szerint kedvezményesen adózik, vagy teljesen mentesül az adó alól. Az alkalmazható árfolyam esetében a befektetési szolgáltató csak a „szokásos piaci értéken” tudja teljesíteni a megbízásokat, márpedig a szokásos piaci érték megállapítása – akár frissen alapított, akár régebben működő társaság esetében – igen összetett probléma is lehetne, de szerencsére az irányadó szabályozás ebben a tekintetben is teljesen egyértelmű.
A tőzsdén nem forgalmazott részvény szokásos piaci értékének meghatározásáról az Szja-törvény 3. szakaszának 9. pontjában, az f) alpont alatt található szabályozás rendelkezik. Eszerint a tőzsdén nem forgalmazott részvény szokásos piaci értéke – ha az adózó ennek ellenkezőjét nem bizonyítja – a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek (esetünkben a zártkörűen működő részvénytársaságnak) a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, illetve jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a részvénytársaság olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll. Tehát az irányadó, a tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásba kerülést, és az onnan való kikerülést eredményező tranzakció során alkalmazható árfolyam-főszabály szerint az egy részvényre jutó saját tőke, amelyhez hozzáadódik a jóváhagyott, de ki még nem fizetett egy részvényre jutó osztalék, amennyiben van ilyen.
Az ettől való eltérést a jogszabály a fentieknek megfelelően ugyan lehetővé teszi az adózót terhelő bizonyítási kötelezettség mellett, azonban a közreműködő befektetési szolgáltató szempontjából a fenti módon meghatározott szokásos piaci értéktől különböző árfolyam alkalmazása olyan, az egyes ügyletekhez kapcsolódó adminisztrációs terhet jelentene, amelyet a TBSZ esetében – amely konstrukció viszont csak rajtuk keresztül érhetők el a zrt.-k részvényei esetében – általában nem vállalnak fel. Azaz a gyakorlatban az egy részvényre jutó saját tőke jelenti azt az árfolyamot, amelyen a zrt. részvényeinek esetében élvezhető a TBSZ által biztosított adómentesség, illetve adókedvezmény. Amennyiben viszont a TBSZ alapján vezetett lekötési nyilvántartásba kerülés és az onnan való kikerülés során emelkedett az egy részvényre jutó saját tőke (jóváhagyott, de még ki nem fizetett osztalékkal növelve), akkor az ebből származó árfolyamnyereségre érvényesek a TBSZ kedvező szabályai. Ha ilyen módon veszteség keletkezett, az a TBSZ szabályozásának megfelelően annak ellenére nem vonható be az esetleges adókiegyenlítésbe, hogy ellenőrzött tőkepiaci ügyletek keretében jött létre.
A zrt. által kifizetett osztaléknak a TBSZ által elérhető adómentességét az árfolyamnyereséggel ellentétben semmiféle technikai szűk keresztmetszet nem korlátozza. Ez önmagában is olyan előny, amely akár újonnan alapított, akár régebb óta működő vállalkozások tulajdonosainak megfontolandó lehetőséggé teszi egy zrt. részvényei esetében a TBSZ előnyeinek kihasználását. A megoldás elterjedtsége várhatóan tovább nő a jövőben a hosszútávon gondolkodó, és a jogkövető magatartáshoz ragaszkodó cégtulajdonosok körében. A konstrukció további érdekessége, hogy az optimális társasági forma megválasztására is hatással van, ugyanis egyre többen a fenti előnyök kihasználása érdekében alakítják át kft.-jüket zrt.-vé.
Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatójának cikke az Adó szaklap 2012/14-15. számában jelent meg.
