A csődjog – fizetésképtelenségi jog

Szerző: dr. Csőke Andrea
Dátum: 2019. június 27.
Címkék: , ,
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A csődtörvény egyes rendelkezéseinek megértéséhez ismerni kell, milyen hazai fizetésképtelenségi és jogutód nélküli, megszűnéssel kapcsolatos eljárások léteznek, s hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A Cstv. megszületésével a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. törvénycikk alapján kialakult „csődjog” fogalmát – ami addig szakmailag is helyes meghatározás volt – gyakorlatilag megfosztották szakmai tartalmától, és laikus meghatározássá változtatták. Az 1881-es csődtörvény nagyon sok tekintetben különbözött a hatályos Cstv.-től, de tartalmát tekintve, ha „csődöt nyitottak” az adóssal szemben, akkor az adós eljárásba bevonható vagyonát a hitelezők követeléseivel állították szembe, s a vagyont az eljárás során a hitelezők között szétosztották – ez a hatályos törvény szerinti felszámolási eljárás elveinek felel meg. Reorganizációról, az adóssal kapcsolatos bármilyen megmentési törekvésekről olyan hangsúlyosan nem volt szó, mint ahogyan a modern fizetésképtelenségi törvények ezt kezelik, bár nem vitásan volt arra lehetőség, hogy az adós megállapodjon a hitelezőivel.

A csődtörvény hatálybalépésével a korábbi, és a mindennapi szóhasználatban még ma is élő „csődbe jut”, „csődbe kerül” fogalmak jelentése már nem felel meg a hatályos jogszabályi tartalomnak, hiszen a törvény szerinti csődeljárás esetén nem biztos, hogy az adós már fizetésképtelen, esetleg pontosan ezt a helyzetet akarja elkerülni egy csődeljárás segítségével (melynek a célja az adós és a hitelezők közötti egyezség létrehozása a fizetésképtelenség elkerülése vagy annak megoldása érdekében).

Az is gondot okozhat, hogy a közgazdaságtudomány is a „csőd” szót használja a fizetésképtelenségi helyzet meghatározására, holott a csődeljárás jogilag már nem fedi le teljesen a fizetésképtelenségi eljárásokat.

Ehhez még azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem kizárólag a csődtörvény foglalkozik fizetésképtelen adósokkal kapcsolatos eljárásokkal, hiszen már 1996 óta hatályban van a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (Hartv.), amely az önkormányzatok fizetésképtelenségi helyzete esetén alkalmazandó bírósági eljárási szabályokat tartalmazza, s 2015. szeptember 1-jétől hatályos a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (Are tv.), amely a nem egyéni cég egyéni vállalkozók, valamint a magánszemélyek adósságrendezési eljárásáról szól.

A fentiekből kitűnően tehát a kialakult magyar helyzetben sem pontos már a „csődjog” kifejezés használata, hiszen a „csődeljárás” sokkal szűkebb tartalommal bír, mint amelyet a köznyelv a „csőd” szónak tulajdonít, ugyanakkor már más elnevezésű, de szintén a fizetésképtelenségi helyzet kezelésével foglalkozó eljárások is léteznek, amelyek ráadásul nem is a csődtörvényben lettek megfogalmazva.

Amikor 2004. május 1-jén az Európai Unió (EU) tagállama lettünk, hatályossá vált Magyarországon is valamennyi olyan jogszabály, ami abban a pillanatban hatályos volt az unió területén, így a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, a Tanács 2000. május 29-ei 1346/2000/EK rendelete (1346/2000/EK rendelet) is. Ezt a rendeletet olyan esetekben kellett alkalmazni, amikor egy adós elleni fizetésképtelenségi eljárásban egy vagy több tagállam joghatósága is érintett lehetett, azaz rendelkezéseket tartalmazott arra az esetre, ha az egyik tagállamban megindítják a fizetésképtelenségi eljárást, de az adósnak vagyona, hitelezői lehetnek a másik tagállamban, s meghatározta az alapvető elveket, hogy ilyenkor a bíróságoknak és egyéb szerveknek hogyan kell eljárniuk. Ha máshonnan nem, hát e rendelet mellékleteiből megtudhattuk, hogy a Magyarországon kialakult dualista rendszer – csődeljárás–felszámolási eljárás – nem minden tagállamban bevett módszer, van, ahol 3-4 különböző eljárásnak a neve is szerepel a mellékletben, s nyilvánvalóan ezek teljesen más tartalommal bírnak, mint a magyar eljárások.

Nem fordíthatók le tehát csődeljárásra vagy felszámolási eljárásra ezek a más tagállamban megindított eljárások, csődjognak pedig – a fent kifejtettek miatt – egyáltalán nem lehet nevezni ezt a területet, az egyetlen – bár nehezen kimondható – meghatározás a „fizetésképtelenségi jog”, s a más tagállamokban vagy a világ más országaiban indított eljárásokat „fizetésképtelenségi eljárásoknak” kell nevezni. Ezzel az eljárás lényegi tartalmát – tehát, hogy az adós már bekövetkezett vagy esetlegesen bekövetkező fizetésképtelenségi helyzetének a megoldására irányul – fejezik ki.

Egyéb közös jellemzőként csak az a nemzetközi megkülönböztetés szolgálhat, hogy

  1. vannak a „reorganizációs típusú” vagy „megmentésre irányuló” eljárások – amelyek célja az adós továbbélésének a biztosítása; illetve
  2. vannak a „felszámolási típusú” eljárások, amelyeknek a célja az adós vagyonának a szétosztása a hitelezők között oly módon, hogy az adós a tevékenységét már nem fogja folytatni.

Ezt a kettősséget tartalmazta az 1346/2000/EK rendelet is, amely egyrészt a fizetésképtelenségi eljárásokat sorolta fel az A. Mellékletében, majd külön meghatározta a „felszámolási típusú” (winding up) eljárásokat a B. Mellékletében (mely nyilvánvalóan már az A. Mellékletben szereplőknek csak egy részét tartalmazta, így az itt nem szereplők feltehetően az adós továbbélését kívánták elősegíteni).

Az 1346/2000/EK rendelet átdolgozott változata – a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-ai (EU) 2015/848 rendelete [a továbbiakban: (EU) 2015/848 rendelet] – 2017. június 26-ától alkalmazandó, melynek egyik leglényegesebb újítása az, hogy nemcsak az előzőekben említett két típusú eljárás kerül a hatálya alá, hanem az úgynevezett „pre-insolvency” eljárások is, azaz a fizetésképtelenséget megelőző eljárások. Ezeknek az a jellemzője, hogy a gazdálkodó szervezet nem fizetésképtelen – ha az lenne, kizárt lenne az ilyen eljárások indítása alól –, de észlelte a vezetése, hogy a gazdálkodás irányának a fenntartásával fizetésképtelenné válhat, ezért a bíróság segítségét kéri a tagállamonként eltérő „pre-insolvency” eljárásokban a fizetésképtelenség elkerülésére. (Magyarországon a kézirat lezárásakor még nem létezik ilyen eljárás.)

A Cstv. egyes rendelkezéseinek megértéséhez szükséges annak ismerete, hogy milyen hazai fizetésképtelenségi és jogutód nélküli, megszűnéssel kapcsolatos eljárások léteznek, ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.


Kapcsolódó cikkek:


A hitelmoratórium automatikusan meghosszabbodik
2020. október 22.

Automatikusan meghosszabbodik a hitelmoratórium, csak azt kell külön jelezni az érintetteknek, ha mégis tovább fizetnék hitelük törlesztőrészleteit - mondta Gion Gábor, a Pénzügyminisztérium államtitkára.

Nyakunkon az e-fizetés határideje
2020. október 22.

A kereskedelmi törvény módosítása után jövő januártól minden online pénztárgéppel rendelkező kereskedőnek biztosítania kell valamilyen elektronikus fizetési megoldást vásárlói számára. Milyen lehetőségekkel élhet az érintett nagyjából 60 ezer kereskedő, milyen változást hozhat az üzletmenetben az e-fizetés?

75 millió forintos bírságot szabott ki a GVH a Heinekenre
2020. október 21.

75 millió forintos bírságot szabott ki a GVH a Heinekenre

A GVH megállapította, hogy a Heineken nem megfelelően igazolta a kizárólagos szerződésekkel értékesített sör mennyiségének csökkentésére vonatkozó vállalásait, ezért a hatóság bírságot szabott ki a cégre.