Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Visegrádi-országok polgárai közül nálunk a legalacsonyabb azok aránya, akik szabadon elkölthető pénzzel rendelkeznek. Akinek van módja választani, elsősorban félretesz még nehezebb időkre, esetleg törleszti tartozásait, vagy lakásfelújításba kezd. Az InfoTandem heti infografikája.
Akinek marad hó végén is költenivalója, elsősorban arra tud gondolni: hátha a jövő hónapban nem marad majd, nem árt tehát félretenni. Mindenesetre a legtöbben – a magyarországi megkérdezettek 27 százaléka – a megtakarítást jelölte meg arra a kérdésre válaszolva, hogy miután fedezte létfenntartási költségeit, mire szándékozik költeni a megmaradó pénzét. A Nielsen információs és piackutató cég idei harmadik negyedéves nemzetközi kutatásában 60 ország – köztük hazánk – több mint 30 ezer internetet használó polgárát kérdezték meg a fogyasztási szokásairól. A megtakarításra szavazók aránya a felmért 31 európai államban és globálisan is magas: az öreg kontinensen 36, világszerte pedig 49 százaléknyian tették ezt az első helyre.
Az óvatosság oka a borúlátó helyzetértékelés. A teljes felmért mezőnyben az emberek többsége, 54 százaléka úgy véli, saját országának gazdasága továbbra is válságos állapotban van. A leginkább az olaszok és a horvátok vannak elkeseredve, náluk 96 százalék tapasztal krízist, de a franciák, az argentinok és a dél-koreaiak 87 százaléka is súlyos gondokra utal. Ehhez képest a magyarországi 72 százalék egészen optimistának számít, különösen, ha hozzátesszük, hogy a második negyedévben még kereken háromnegyedes volt a válságra panaszkodók aránya.
A holnaptól való félelmen kívül persze az is lényeges körülmény, egyáltalán marad-e a létfenntartáson túl elkölthető összeg az embereknél. E téren már nem állunk túl jól; a magyarok egyharmadának nem marad szabadon felhasználható pénze. Ezzel a Visegrádi-országok mezőnyében a sor végén kullogunk – a cseheknél például csak 12 százaléknyian szembesülnek ezzel –, s az európai átlag is csupán 19 százalék.
Az első gondolat tehát nálunk a takarékoskodásé, s a harmadik leggyakoribb elköltési cél is józan önmérsékletről árulkodik: 22 százalék meglévő hitele törlesztésére fordítja a forrásait. Ennél éppen csak 1 százalékponttal magasabb azok aránya, akik lakásfelújításra adják a fejüket, a ruhatár bővítésére azonban már csak bő egyötöd mer gondolni. A szórakozás, nyaralás, utazás, netán új technológiát képviselő eszközök beszerzése csak ezek után következhet.
A második negyedévhez képest egyébként a legtöbb költési szándék esetében emelkedett néhány százalékponttal az arány, ami a pesszimizmus mérséklődésére utal. Európai átlagban a megtakarítási szándék után – a magyartól eltérő módon – a ruházkodás és a nyaralás következik, 30 százalékos vagy annál is nagyobb súlyokkal.
