Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A világban megtermelt GDP egyre nagyobb hányadát állítják elő a fejlődő és feltörekvő országok; az EU és az USA gazdasági súlya drasztikusan lecsökkenhet az évszázad közepére. Az InfoTandem infografikája.
Mi az, amiben Indonézia 2050-re leelőzi Japánt, Németországot és az Egyesült Királyságot is? Talán elsőre meglepően hangzik, de ez bizony a gazdasági teljesítmény… Ami persze egyelőre csak jóslat, egészen pontosan a PwC előrejelzése, és a vásárlóerő-paritáson számított GDP-re vonatkozik, de akkor is… A leendő éllovas kilétén már nem lepődünk meg, hiszen Kína most is vezeti a mezőnyt. Az már váratlanabb, hogy az ezüstérmes helyre India fut be, maga mögé utasítva az Egyesült Államokat. Noha az érmeket tekintve itt egyszerű helycseréről van szó, a számok látványos fordulatról árulkodnak: míg 2016-ban a vásárlóerő-paritáson számított indiai GDP alig fele volt az amerikainak, addig az évszázad közepére érdemben túllépi azt. E trió mögé jön fel Indonézia a 4. helyre, s a fent említett három fejlett ország csak utánuk következik a tízes élbolyban. Méghozzá jóval utánuk, mert az 5–7. helyet Brazília, Oroszország és Mexikó foglalja majd el.
Az Egyesült Államokat pozícióvesztése úgy jön össze, hogy a PwC hosszú távú – a világ 32 legnagyobb, együttesen a globális GDP 85 százalékát előállító gazdaságára vonatkozó – előrejelzése szerint a mostani 16 százalék helyett csupán 12 százalékot hasít majd ki 2050-ben az együttes gazdasági produkcióból. Ennél is drasztikusabban veszít súlyából az Európai Unió, amely 15-ről 9 százalékos részesedésig csúszik vissza. Szemben például Indiával, amely 7 százalékról indulva kapaszkodik fel 15 százalékig. Magyarán folytatódik a már ma is kirajzolódó erőeltolódás a fejlett gazdaságok felől a feltörekvők irányába.
A PwC jelentése 2016 és 2050 között évi 2,5 százalékos átlagos reálnövekedést prognosztizál a világgazdaságban. Az eddigiekből sejthető, hogy a bővülés javarészt a feltörekvő és a fejlődő országoknak lesz köszönhető. Erre egy összevont adat: miközben az úgynevezett E7 országok (Brazília, India, Indonézia, Kína, Mexikó, Oroszország és Törökország) gazdasága a vizsgált periódusban nagyjából évi 3,5 százalékos tempót diktál majd, addig a G7 országok (az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és az USA) „beérik” 1,6 százalékkal. Ennek nyomán e két nagy csoport egymáshoz viszonyított pozíciója is drasztikusan megváltozik: 2050-re az E7-ek az összesített GDP majdnem felét állíthatják majd elő, míg a G7-eknek alig egyötöd jut. Jelenleg nagyságrendileg hasonló, egyharmados körüli a súlyuk (bár az E7 csoport már most is előnyben van valamelyest).
Azért némi vigaszt nyújthat a fejlett országok polgárai számára, hogy a jövedelmeket tekintve még egy darabig nem kell aggódniuk: Olaszország kivételével valamennyi G7 ország megelőzi az E7 tagjait a 2050-re jelzett egy főre jutó GDP-re vonatkozó rangsorban.
