Felforgatta a számlázási gyakorlatot a pénzforgalmi szemlélet


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Indulatok, értetlenség, félelem az adóhatósági ellenőrzéstől, küldözgetjük vissza a számlákat egymásnak, rossz időponttal könyvelünk és különböző extrém megoldásokat próbálunk kitalálni – mindez az Áfatörvény 58. §-a miatt. Pedig annyira egyszerű!

Felejtsük el a paragrafusokat, és nézzük ésszerűen! Aki értékesít, az – néhány kivételtől eltekintve – általános forgalmi adót fizet. Mikor kell fizetni? Mivel nem foglalkozhatunk mindennap az áfa befizetésével, mindenkinek van egy adóelszámolási időszaka. Ez lehet egy hónap, negyedév, vagy a naptári év egésze. Leegyszerűsítve, minél nagyobb forgalmú (értékesítési volumenű) a vállalkozás, valószínűleg annál rövidebb az adóelszámolási időszaka, vagyis havi bevalló lesz.

Bevallási időszak és áfafizetés

Áfafizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha az Áfatörvény szerinti teljesítési időpont a vállalkozás adóelszámolási időszakába (bevallási időszakba) belekerül. Tehát, ha az áfa szerinti teljesítési időpont március 21-e, akkor a március havi áfabevallás, mások esetében az első negyedévi áfabevallás alapján kell befizetni az értékesítések áfáját. (Az éves bevallók meg csak ülnek nyugodtan, mert őket ez az egész nem nagyon érinti. Legfeljebb azon izgulnak, hogy mikor kaphatnak vissza az államtól egy kis áfát.)

Az áfát akkor is be kell fizetni, ha a vevő még nem fizette ki a számlánk ellenértékét. Elpolemizálhatnánk egy picit ezen a kérdésen, de ha az állami költségvetésnek folyamatos kötelezettségei vannak, – márpedig nem mondhatja azt, hogy most ebben a hónapban nem fizetünk ki minden nyugdíjat, nem utaljuk az áram és telefonszámlát, nem támogatjuk azt a 3200 önkormányzatot stb. – akkor kénytelen hozzájutni folyamatosan a bevételeihez is.

Az viszont jellemző, hogy a fizetési határidők a régebben szokásos 8-15 napról általában 30, 60, 90, sőt gyakran 180 napra növekedtek. S hogy mi ennek az oka? A vállalkozások több mint 96%-a kisvállalkozás, melyeknek nincs forgótőkéjük, és csak elenyészően kevesen próbálkoznak annak felhalmozásával. Ezért az egész hazai gazdasági környezet rákapott arra az olcsóbb megoldásra, hogy a vevőkkel finanszíroztatják a szállítókat. (Ha bejött a pénzem a vevőtől, kifizetem a szállítót.) No, ezzel a kis példálózással eljutottunk oda, hogy az áfát a teljesítés időpontját követő hónap (vagy negyedév) 20-ig be kell fizetni, de pénz még sehol, mert nem fizettek ki.

Pénzforgalmi szemlélet

Miért jó az ominózus 58. §? Mert közelebb hozza/hozhatja az adófizetési kötelezettséget a számla tényleges kifizetéséhez. Persze ez is csak akkor igaz, ha a fizetési határidőre a vevő tényleg fizet. A szakemberek azt mondják, ez a pénzforgalmi szemléletű áfafizetés. A vevőm fizet, én meg ebből befizetem az áfát. Ez nem egészen így működik, de az biztos, hogy az adó megelőlegezése rövidebb idejű lesz.

Kik alkalmazhatják ezt a pénzforgalmi szempontból kedvező megoldást? Az az új Áfatörvény megfogalmazásának érdekessége, hogy szinte mindenki, aki rendszeresen értékesít valakinek valamit. Tárgyat vagy szolgáltatást. Eseti ügyekre nem alkalmazható ez a tény, de minden rendszeres üzleti kapcsolatban csak a szerződésben foglaltak kérdése. Hiába nem szeretünk írásban szerződést kötni – pedig sok esetben hasznos –, a határozott időhöz kötött adózási módszernek az alkalmazásához ez szükséges. A szerződésnek ugyanis tartalmaznia kell, hogy rendszeres értékesítésről van szó, amelyről meghatározott időszakonként számolnak el a felek. Rendelkezni kell az elszámolási időszak időtartamáról, a fizetési határidőről, és a megállapodott késedelmi kamatról is az egyéb szerződött feltételeken kívül. A könyvelésben ugyan lesz problémájuk, – amit az ügyes könyvelő megold, – de az adófizetési kötelezettség keletkezésének csúsztatása megéri.

Tudniillik határozott idejű elszámolásnál a teljesítés időpontja az áfában a fizetési határidő. Tehát, ha havi elszámolásban állapodtunk meg, és a fizetési határidő például 60 nap, akkor ha a márciusi összes teljesítményt számlázom és május 30-a lesz a fizetési határidő, akkor június 20-ig kell befizetnem az általános forgalmi adót, mert az a májusi bevallásomban szerepel.

Rendszeresen, folyamatosan

Úgy indultunk a hivatkozott 58. § előírásainak megfejtésével, hogy elsősorban azoknál a szolgáltatásoknál használható, amelyek egy feladatkör rendszeres ellátására irányulnak. Ezek lehetnek például: munkavédelmi feladatok, bérelszámolási munkák, könyvelés, ügyvédi folyamatos megbízás, tűzvédelmi feladatok, őrzés-védelem, rendszerfelügyelet, átalánydíjas karbantartási szerződések, bérbeadás stb. Ezeket a munkákat addig lehet sorolni, amíg csak van példánk és ötletünk arra, hogy a különböző cégek milyen rendszeres feladataik ellátását szokták kiszervezni a cégükből anélkül, hogy az bújtatott munkaviszonynak lenne tekinthető.

Nemcsak a szolgáltatások területén lehet alkalmazni a határozott idejű elszámolást, hanem a termékértékesítések területén is. Ha van olyan üzleti partnerünk, aki egy meghatározott időszak alatt többször értékesít számunkra, és megállapodunk abban, hogy nem állít ki minden teljesítéséről külön számlát, hanem csak időszakonként, akkor ugyanezt a szabályt érvényesíthetjük. Kedvenc példám a mindennap péksüteményt kiszállító pék, aki nem mindennap állít ki számlát az értékesítéseiről, hanem szerződést köt arra vonatkozóan a vevőjével, hogy a hó utolsó napján – a szállítólevelek alapján – állítja ki az egész havi értékesítésről a számlát. Jó példa a rendszeres fuvart vállaló vállalkozás is, ha az írásbeli szerződés megkötéséről nem feledkeznek meg.

Könyvelési kockázatok

Minden cégtulajdonosnak és vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a határozott idejű elszámolások könyvelése a kettős könyvvitel rendszerében jelenleg – mind az eredménykimutatás, mind a mérleg tekintetében – kockázatot jelent az elkövethető hibák vonatkozásában. Szabályosan csak sokkal több könyvelési tétel elszámolásával oldható meg, mint más gazdasági művelet esetében, s ezt nem mindenki vállalja. A könyvelési programokat készítőknek újra kellene gondolniuk a program felépítését,mert a könyvelés és az adózás elszámolása két külön dolog. Mindkettő más célokat szolgál, és szét kell teljesen választani a két tárgykörhöz szükséges adatokat. Ellenkező esetben év közben csak kalkulálgatni lehet a tényleges nyereség vagy tartozás megállapítása érdekében.
Figyelmükbe ajánlom, hogy az elszámolási időszakot úgy állapítsák meg, hogy annak végéig kell a ténylegesen teljesített értékesítésekkel elszámolni! Például, ha abban állapodunk meg, hogy a havi karbantartás átalánydíja 30 000 forint, és az elszámolásadóidőszakának utolsó napja minden hónap 20-án van, akkor ennek a harmincezer forintnak egyharmada – számviteli szempontból – még előző havi teljesítmény, kétharmad része pedig tárgyhavi. Tehát, ha március 20-án számlázzák a 30 000 forintot, akkor abból 10 000 forint még februári árbevétel, (illetve a másik félnél februári költség) míg a 20 000 forint márciusi árbevétel lesz. Ez viszont tovább bonyolítja a könyvelő munkáját.

Kovácsné Álmosdy Judit


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

K&H: reálértéken nőhet a cégek árbevétele a következő egy évben

A következő egy évben reálértéken nőhet a cégek árbevétele, átlagosan 7,7 százalékos árbevétel-növekedést és 3,9 százalékos profitbővülést várnak a magyarországi mikro-, kis- és középvállalkozások a K&H kkv bizalmi index 2024 első negyedéves felmérése alapján – közölte a bank.