Felszámolási eljárások: két új jogegységi határozat


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Márciusban két új jogegységi határozatot tett közzé a Kúria, mindkettő a felszámolási eljárásban nyújt segítséget a jogalkalmazóknak.


A jogegységi határozatok a felszámolási eljárásban felmerülő olyan kérdéseket érintenek, amelyek visszatérően fejtörést okoztak a zálogjoggal rendelkező hitelezők, a felszámoló eljárása ellen kifogást előterjeszteni kívánó hitelezők, a felszámolók és a felszámolási bírók számára is.

Levonhatók-e a zálogtárgyat terhelő adók a zálogtárgy értékesítési bevételéből?

Az 1991. évi XLIX. törvény (Csődtörvény) 49/D. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[…] Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani, több jogosult esetén a Ptk. 5:118–5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével. […]”

A bírósági gyakorlat korábban nem volt egységes abban a kérdésben, hogy a közterhek a Csődtörvény 49/D. §-a alapján levonhatóak voltak-e a zálogtárgy vételárából. A nyilvánosságot kapott döntések egy része kizárta a közterhek levonhatóságát, míg egy korábbi ítélőtáblai határozat konkrétan az építményadó levonhatóságát emelte ki. A jogértelmezési kérdés azért merül fel, mivel főszabály szerint a hitelezők követeléseinek kielégítési sorrendjében első helyen, a felszámolás költségei között kerülhetnek kifizetésre a közterhek, így a legtöbb adó- és járuléktartozás [Csődtörvény 57. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdés]. A zálogjoggal rendelkező hitelező kielégítési rangsort megelőző helyzetét megalapozó, a Csődtörvény 49/D. § (1) bekezdésében található rendelkezés azonban nem említi a zálogtárgyhoz kapcsolódó közterheket, ebből levonható lenne egy olyan következtetés is, mely szerint ezeket nem lehet levonni.

Az 1/2015. számú PJE határozat egyértelművé teszi, hogy a felszámolási eljárásban a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség és egyéb közteher a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei körébe tartozik. Ennek az a hatása, hogy ezek a közterhek a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonásra kerülhetnek. Ilyen esetekben tehát a privilegizált, a Csődtörvény szerinti kielégítési rangsort megelőző követeléssel rendelkező zálogjogos hitelezőnek számolnia kell azzal, hogy a zálogtárgy értékesítése során nemcsak a szűk értelemben vett, fizikai vagyonmegóvási és értékesítési költségek kerülnek levonásra az értékesítésből befolyó összegből, hanem a felszámoló levonja a zálogtárgyra vonatkozó közterheket, adókat, illetékeket is. Fontos, hogy nem bármilyen, a zálogtárggyal kapcsolatos közteher vonható le az értékesítéskor befolyó bevételből, hanem csak a felszámolás kezdő időpontja után keletkező és szorosan kapcsolódó adókötelezettség, illetve közteher.

A Csődtörvény a zálogtárgyak értékesítéséből befolyó vételárra és a zálogjoggal nem terhelt vagyonból befolyó összegre külön elszámolási és kielégítési szabályokat tartalmaz. A jogegységi határozat szerint a szabályozás logikája az, hogy a speciális felszámolási vagyonnak minősített zálogjoggal terhelt vagyon esetében a zálogjogosult követelésének kielégítését csak azok a költségek előzhetik meg, amelyek szorosan a zálogjoggal terhelt vagyontárgyhoz, a zálogtárgy tulajdonjogának fennállásához és az értékesítéséhez tartoznak, a zálogtárgyra vonatkozó közterhek pedig ebbe a kategóriába sorolhatók. Tehát a privilegizált zálogjogosulti követelés kielégítése előtt nemcsak a zálogtárgy fizikai állagmegóvásával, őrzésével kapcsolatos költségeket lehet a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben elszámolni, a zálogtárgyhoz szorosan kapcsolódó közterhek is a külön kezelendő, privilegizált kielégítést lehetővé tevő vagyontömegből fizetendők ki.

Kluwer International
Nemzetközi jogi e-könyvek

 

Egy kattintásra Öntől!

 

Mennyi időn belül kifogásolható a felszámoló cselekménye?

A Csődtörvény 51. § (1) bekezdése szerint: „A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél, valamint a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. […]”.

A korábbi bírósági gyakorlat és a jogirodalom is egységesen olyannak tekintette a fenti 8 napos határidőt, amelynek elmulasztása esetén a kifogást előterjesztő fél igazolási kérelemmel kimenthette a mulasztását. A későbbi joggyakorlat azonban olyan anyagi jogi határidőnek tekintette az említett 8 napot, amelynek elmulasztása nem okozott ugyan jogvesztést, a kimentés feltételei azonban az elévülés szabályainak alkalmazásával, az igazolási kérelem szabályaihoz képest szigorúbban kerültek megítélésre.

A 2/2015. számú PJE határozat szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása elleni kifogás előterjesztésére megengedett 8 napos határidő elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető és a kifogás nem tekinthető elkésettnek, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják.

A jogegységi határozat jelentősége abban áll, hogy a kifogás előterjesztésére jogosult számára nem vész el a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő, amennyiben a kifogásolandó felszámolói cselekményről (tevékenységről vagy mulasztásról) csak 8 napon túl szerez tudomást. A mulasztás igazolására (igazolási kérelem előterjesztésére) nyitva álló határidő 15 nap, amely onnantól számítandó, amikor a mulasztás a fél tudomására jut vagy az akadály megszűnik. A mulasztástól számított 3 hónap eltelte után azonban már nem lehet igazolási kérelmet előterjeszteni. A mulasztás igazolásáról a bíróság határoz; a bíróságnak méltányosan kell elbírálnia azt a kérdést, hogy az igazolási kérelem előfeltételei fennállnak-e.

A jogegységi határozat a felszámolási eljárás gyorsaságával szembeni követelménnyel, ennek érdekében a Csődtörvényben szereplő számos, eljárási jellegű határidővel indokolja a döntést.

A fenti álláspont értelemszerűen irányadó a csődeljárásban is azzal, hogy a vagyonfelügyelő kifogásolt tevékenysége vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül lehet kifogással élni.

A jogegységi határozatok a Kúria honlapján megtalálhatók:

http://www.lb.hu/hu/joghat/12015-szamu-pje-hatarozat

http://www.lb.hu/hu/joghat/22015-szamu-pje-hatarozat

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. február 21.

Rangos nemzetközi turisztikai díjakat hozott a kínai újév Magyarországnak

Kínától, az egyik legfontosabb küldőországtól öt jelentős szakmai elismerésben részesült a magyar turisztikai szektor. A kínai National Geographic Travel a legminőségibb úti célok között ajánlja Magyarországot, a Voyage Magazine pedig az Év új feltörekvő desztinációjának választotta hazánkat. Emellett az ország vezető turisztikai médiuma, valamint a legnagyobb szálláshelyfoglaló platformja több kategóriában is a legjobbak közé sorolta a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) országimázsépítő és forgalomösztönző tevékenységét.

2024. február 21.

Új rendelet az élelmiszer-infláció kezelésére

Valószínűleg a legtöbben találkoztunk már olyan helyzettel, amikor megvettük kedvenc csokoládénkat az élelmiszerboltban, majd otthon felbontva meglepődve tapasztaltuk, hogy a csokoládé mérete és súlya csökkent, miközben a csomagolás és az ár változatlan maradt. Ezt a jelenséget angolul shrinkflation-nek, magyarosítva „zsugorflációnak” nevezik, amely nem csak a csokoládénál, hanem bármilyen előre csomagolt terméknél előfordulhat. A jelenség csökkentése, megelőzése, illetve a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében a magyar kormány elfogadta az 1/2024. (I. 9.) Korm. rendeletet, amely 2024. február 1. napján lépett hatályba.