Itt a pénz, hol a pénz?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A reméltnél csekélyebb gazdaságélénkítő hatása van az európai uniós támogatásoknak.

Az első Nemzeti Fejlesztési Terv keretében technológia-fejlesztésre pénzt nyert vállalkozások túlnyomó többsége akkor is megvalósította volna a beruházását, ha nem kap támogatást – derül ki a pályázati konstrukció értékeléseiből. Az uniós pénzek hatása elmarad a várttól.

Magyarországon a kis- és középvállalkozások évente több százmilliárd forint támogatásban részesülnek központi, illetve uniós forrásokból. Annak a vizsgálata, hogy vajon ezek a pénzek megfelelően hasznosulnak-e, csak az utóbbi években kezdődött el, elsősorban azért, mert ezt az Európai Unió kötelezővé teszi. Az egyik fontos állomás e téren az első Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Gazdasági Versenyképességi Operatív Programjának (GVOP) közbenső értékelése volt, azaz amikor a támogatási időszak – 2004- 2006 – közepén egy kérdőíves felmérésen kifaggatták a cégeket. Ebből kiderült, hogy 80-90 százalékuk hasonló vagy módosított tartalommal, de támogatás nélkül is megvalósította volna a beruházását. Ráadásul a források beruházásélénkítő hatása is elmaradt a várttól.

Azóta lezárult a program, és megszületett egy újabb elemzés a támogatások hatásáról. Az összkép csak némileg javult. Felvetődik hát a kérdés, hogy ha egy növekedő gazdaságban így hatottak a támogatási pénzek, akkor mennyivel járulnak hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez a jelenlegi recesszióban, amikor a vállalkozások alapvetően arra használják, hogy átvészeljék a nehéz időket.

Vannak közgazdászok, politikusok, akik kétségbe vonják a pályázati pénzek pozitív hatását, mert úgy gondolják, az állami támogatások rendszere arra ösztönzi a cégeket, hogy a piaci verseny helyett az elnyerhető forrásért küzdjenek egymással. Ez pedig rontja a vállalkozások versenyképességét, és makrogazdasági szinten is visszavetheti a növekedést. Sőt: a támogatások olyan cégeken is segítenek, amelyek a források nélkül tönkremennének, azaz az elnyert pénz csak az agónia elnyújtására jó. Sokan állítják, az uniós pénzek legjobban a fővárosban és a központi régióban érték el céljukat, miközben az ország más részeiben a leszakadt területeket még jobban eltávolították a fejlettebbektől. Ez azért nagy baj, mert az EU kiemelt célja a felzárkóztatás. E nézeteket osztók állításai közé tartozik az is, hogy a közösségi pénzek az állam beruházási forrásait helyettesítik, amelyek nagy részének nincs munkahelyteremtő és hosszú távú gazdaságélénkítő hatásuk, mivel általában nem termelő tevékenységre fordítják azokat. Vannak számítások, amelyek szerint az első NFT hozzájárulása a GDP növekedéséhez az egyes években nem érte el az egy százalékot sem.

A mérsékeltebb véleményen lévők nem rontanak ajtóstul a házba, szerintük nem folynak ki ellenőrizetlenül az állami pénzek. Az uniós támogatások esetében többéves fenntartási kötelezettség van, különben viszsza kell fizetni a támogatást. A nyerteseknek folyamatosan beszámolókat kell készíteniük, az előlegtől eltekintve a forrás aktuális részletét is csak az után kapják meg, hogy teljesítettek, azaz utófinanszírozás van. Ráadásul hosszabb távon kell nézni a hatást, egy-két év nem elegendő megítélni az eredményeket. Az EU is elvégzi a maga felülvizsgálatát, és akkor úgyis fény derül a valós helyzetre.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kérésére készült vizsgálatban több szempontból is elemezték a vállalkozásokat, amelyek 2004-2006 között technológiafejlesztésre próbáltak közösségi támogatást nyerni. Először is két csoportra osztották őket, azokra, amelyek pályáztak és amelyek nem. Az első és legszembetűnőbb különbsége az volt, hogy az uniós forrásért induló cégek a nagyobb és gyorsabban növekvő vállalkozások közül kerültek ki.

Az elemzés egy másik módszert is használt, párba állított hasonló méretű, fejlettségű, tevékenységű, nettó árbevételű pályázó és nem pályázó vállalkozásokat, és rájuk kivetítve nézte meg az eredményeket. Az egyértelmű, hogy a támogatásban részesülők beruházásaira pozitív hatással voltak az uniós pénzek, ám nem álltak le a beruházások azoknál sem, akik nem kaptak segítséget.

Ennek vélhetően az lehet az oka, hogy azok a vállalkozások, amelyek olyan mértékben előkészítették fejlesztésüket, hogy eleget tudnak tenni a pályázat feltételeinek, végül a támogatás hiányában is megvalósították elképzelésüket. Egyébként maga a pályázati kiválasztási mechanizmus is olyan volt, amely a biztosabb anyagi háttérrel, stabilan növekvő eszközállománnyal bíró vállalkozásokat részesítette előnyben. A támogatások növekedésre gyakorolt hatását egyik csoportnál sem találták jelentősnek, aminek az lehet a hátterében, hogy a megvalósult kapacitásnövekedés rövid távon nem járt együtt az értékesítés növekedésével. A vizsgálat szerint a párosítás nélküli modellben – figyelembe véve a teljes projektköltséget és a megítélt támogatást – egy forint támogatás 2,16 forint extra beruházást generált, ám 2,63 forint lett volna a reális. Ezt magyarázhatja, hogy a cégek a költségvetésbe csak a tárgyi eszközöket építették be, az immateriális javakat – például szolgáltatásokat, vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket – azonban nem, holott ezek is költségként jelentek meg. A párosításos modellnél nagyjából hasonló eredmények jöttek ki, ám itt az egy forint uniós pénzhez már csak 1,54 forint plusz- fejlesztés párosult az elvárható 2,6 forint helyett. A párosítás nélküli esetben a cégek 30, a párosításosban 70 százaléka valósította volna meg a fejlesztését az uniós pénz nélkül is.

A bürokráciát hibáztatják a cégvezetők

A megkérdezett üzletemberek alapvetően nem tartják sikeresnek az EU eddigi támogatási rendszerét. A legtöbben, 41 százalékuk a túlzott bürokráciát hibáztatja azért, hogy az előnyök nem érvényesülhettek – derül ki a Szonda Ipsos felméréséből, amelyet az Ecostat megbízásából készített. Mintegy 29 százalék látja úgy, hogy a támogatások érdemben segítették az ország gazdasági átalakulását, fejlődését, míg 17 százalék csekély szerepet tulajdonít annak az infrastruktúra kiépülésében. A hétszáz megkérdezett cégvezető kilenc százaléka egyértelműen elutasító, szerintük ezek az összegek elégtelenek voltak ahhoz, hogy érdemi hatást gyakoroljanak az ország felemelkedésére.

A válaszadók egyértelműen azt várják el az unió jövőbeli támogatási politikájától, hogy segítse a kis- és középvállalatok versenyképességének javítását. A kutatásban részt vevő vállalatvezetők 69 százaléka választotta ezt a legfontosabb két támogatási cél közé. Sokan, 42 százalék ítéli még lényegesnek a mezőgazdaság támogatását és 38 százalék az infrastruktúra fejlesztését. Minden negyedik cég elvárja az ország műszaki fejlődésének elősegítését, az oktatás színvonalának emelése viszont csak 14 százalék számára elérendő cél.

Számláló

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 közötti időszakára 9000 milliárd forint uniós forrás áll Magyarország rendelkezésére. Ebből eddig mintegy 4000 milliárd forintnyi felhívás jelent meg. A beérkezett pályázatok száma megközelíti a 30 ezret, a megítélt támogatások összege meghaladja a 2744 milliárd forintot, a kifizetések átlépték a 400 milliárd forintot. Az NFÜ szerint az év végére várhatóan a kifizetések elérik a 750-800 milliárd forintot. Mivel az elmúlt két év a pályázatok előkészítésének és a döntéseknek az időszaka volt, a kifizetési boomot ettől az évtől várják.

Forrás: Népszabadság Online

---