Jogeset egy munkahelyi lopás bonyolult megítéléséről

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. május 24.
Címkék: , ,
Rovat:
A kontraktuális felelősségi szabályok alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a konkrét felek között jöjjön létre a szerződés.

Ami a tényállást illeti, A és B Kft. biztonsági szolgáltatásra irányuló megbízási szerződést kötöttek egymással, melynek során A biztonsági őri feladatok ellátását vállalta B objektumának területén. Rögzítették, hogy a megbízott személyzetének munkájával kapcsolatban felmerült kifogást az észlelés után haladéktalanul írásban kell bejelenteni, és ha a közlés nem megfelelő időben történik, a kifogásból eredő igény nem érvényesíthető. A megbízott továbbá jogosult volt arra, hogy a megbízóval egyetértésben alvállalkozót vegyen igénybe. Az ügyben az I. rendű alperes a biztonsági őr volt, aki B egyik ügyvezetőjének (felperes) irodájából több részletben (először a nem zárt fiókból, majd később a zártból, melynek a kulcsa azonban a szobában került elhelyezésre) több mint 3 millió forintot lopott. Az ügyében eljárt bíróság őt bűnösnek mondta ki üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, és a tőle lefoglalt 300 000 forintot a felperesnek kiadni rendelte. Az eset II. rendű alperese A jogutódja volt.

A felperes keresetében 3 100 000 forint kártérítés és késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Az I. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, a kártérítési követelést elismerte, míg a II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest a keresettel egyezően marasztalta, míg a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Álláspontja szerint eleve nem volt bizonyított, hogy az I. rendű alperes a felperes készpénzét tulajdonította el, de hangsúlyosan leszögezte, hogy kártérítési felelősség a II. rendű alperest már csak azért sem terhelhette, mert a jogelődjének nem volt feladata, hogy bármiféle készpénzt megőrizzen. Ráadásul a felperes a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szerződés alapján ugyanis a lopás észlelése után köteles lett volna haladéktalan értesíteni a II. rendű alperes jogelődjét, és a felróhatóságot megalapozta az is, hogy a kulcsot változatlanul az irodában helyezte el.

A másodfokú bíróság a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító döntést részében megváltoztatta és őt a keresettel egyezően, az I. rendű alperessel egyetemlegesen marasztalta. A döntés szerint mivel B és a II. rendű alperes jogelődje között megbízási szerződés jött létre, és a II. rendű alperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a megbízót megfelelően, írásban tájékoztatta az alvállalkozó bevonásáról, ezért a II. rendű alperes ezért felelősséggel tartozik az I. rendű alperes jogellenes magatartásáért. A bíróság szerint a kártérítési felelősség megállapítása szempontjából pedig annak volt jelentősége, hogy az I. rendű alperes a szerződésben rögzített kötelezettségét szándékosan megszegte. Tanúvallomások alapján egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy a felperes a saját pénzét tartotta az irodájában. A károsult felelősségét megalapozó Ptk. szabályt [A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős”] nem találta a bíróság alkalmazhatónak, mivel a felperes kárát nem harmadik személy, hanem a II. rendű alperes jogelődje által igénybe vett I. rendű alperes okozta. A felperest nem terhelte olyan kötelezettség, hogy a lezárt irodájában az íróasztal fiókjában elhelyezett készpénzt a cég széfjében zárja el, mint ahogy azt sem lehetett a terhére értékelni, hogy a lopás felfedezése után nem a II. rendű alperes jogelődjéhez, hanem a rendőrséghez fordult.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A II. rendű alperes szerint jogelődje jogosan vett igénybe közreműködőt a szerződés teljesítéséhez, a megbízó arról tudott, és a hozzájárulása nem volt alakszerűséghez kötve. A felperes viszont csak a közreműködő jogellenes igénybevétele esetén érvényesíthetett volna vele szemben kárigényt, mivel a Ptk. kimondja, hogy ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be [475. § (3) bekezdés]. A jogosan igénybe vett közreműködő szerződésszegő magatartásával okozott kárért abban az esetben lett volna köteles helytállni, ha a kár a megbízó oldalán keletkezett volna. A II. rendű alperes álláspontja szerint a felperes kárigénye vele szemben kizárólagosan deliktuális alapú lehet, és ebből kifolyólag csak abban az esetben terhelhetné kártérítési felelősség, ha a felperes a perben bizonyította volna, hogy a kár az ő jogellenes, vétkes magatartása miatt keletkezett.

A Kúria megállapításai

A Kúria megalapozottnak ítélte a felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének főszabályként nincs helye [Ptk. 318. § (1) bekezdés]. Az erre alapuló kontraktuális felelősség szükségképpen feltételezi a károkozó és a károsult közötti szerződéses jogviszonyt, a károkozó magatartást a szerződésszegés jelenti. Szerződés hiányában szerződésszegésre alapított kártérítés iránti igény eredményesen nem érvényesíthető. A II. rendű alperes jogelődje nem a felperessel, hanem az általa képviselt társasággal kötött megbízási szerződést. Így a felperes a II. rendű alperes jogelődje részéről a megbízás teljesítése érdekében igénybe vett I. rendű alperes által okozott kárának megtérítését a kontraktuális felelősség szabálya alapján nem kérheti. (Hangsúlyozta, hogy más lenne a helyzet, ha a felperes nem a saját, hanem az időközben megszűnt megbízó kárigényét érvényesítené.) A megbízási szerződéssel kapcsolatos felelősségi szabályok [Ptk. 475. § (1) és (3) bekezdés] a fentiek miatt nem voltak alkalmazhatóak, és nem volt relevanciája annak, hogy a II. rendű alperes jogosult volt-e a közreműködő igénybevételére. Mindezek miatt a felperes a II. rendű alperessel szemben is csak deliktuális alapon érvényesíthetett kártérítési igényt.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 22.539/2017.) a Kúriai Döntések 2019/2. számában 48. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. tv. 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés


Kapcsolódó cikkek:


Duna House: visszaesett az ingatlanpiac
2019. december 6.

Duna House: visszaesett az ingatlanpiac

Az erősebb őszi hónapok után nyári mélypontjára esett az ingatlanpiac, az idén novemberben országosan 10 945 ingatlan adásvétele bonyolódott le, szemben az egy évvel korábbi több mint 12 ezerrel.

Egyre többet vásárolunk
2019. december 5.

Egyre többet vásárolunk

Októberben a kiskereskedelmi üzletek forgalma 6,2 százalékkal nőtt éves összevetésben a nyers és a naptárhatástól megtisztított adatok szerint egyaránt.