Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Rendkívül bizakodó hangulatban tekintenek a most induló év elé a magyarországi vállalkozások. Az InfoTandem infografikája.
Az elmúlt évtizedben egyszer sem volt olyan magas az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) által számított, a várható üzleti klímára vonatkozó egyenlegmutató, mint a legutóbbi felméréskor. A Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködésben végzett – a munkaerő-piaci kilátásokra koncentráló, de az üzleti helyzetre is rákérdező – adatfelvétel során, 2016 őszén összesen 6835 cég vezetője nyilatkozott. Az eredmények alapján a teljes mezőnynél 53,3, a 10 főnél többet foglalkoztatók esetében 54,0 pontos egyenlegmutató adódott a 2017-es üzleti helyzetre vonatkozó várakozásoknál. Ez azt jelenti, hogy a pozitív és a negatív helyzetértékelést adó vállalatok százalékos aránya között több mint ötven százalékpontnyi különbség mutatkozik, méghozzá azok javára, akik bíznak helyzetük további javulásában. (Az indikátor plusz 100 pontot akkor venne fel, ha mindenki pozitívan ítélné meg a várható üzleti klímát, s mínusz 100-at akkor, ha mindenki pesszimistán vélekedne.)
A várakozások fenti jelzőszáma az évtized elején még alig haladta meg a 10 pontot, ám azóta folyamatosan emelkedik. Ugyanez mondható el a mindenkori megkérdezés idején ténylegesen tapasztalt üzleti helyzet egyenlegmutatójáról is, amely a 2011-ben mért 10,7 pontról 2016 októberéig 44 pontig jutott. A mélypont – nem meglepő módon – a világgazdasági válság kitörését követő évben volt: a 2009-es egyenlegmutató -3,2-es értéket vett fel.
Az egyes gazdasági ágakat eltérő mértékben érintette a válság. Az iparvállalatokat például még a kritikus 2008–2009-es periódusban is relatíve kedvező üzleti klíma jellemezte, s – ha voltak is megtorpanásaik – mindvégig a legjobb helyzetűnek számítottak; optimizmusok ma is kiemelkedő. A kereskedelem szereplői már mélyebbről küzdötték fel magukat, ám 2013-tól ők is masszívan bizakodónak számítanak. Hozzájuk képest az építőipar – bár ma már ott is többségben vannak az optimisták – jóval göröngyösebb utat járt be; cégei már a válság előtt is romló üzleti várakozásokról számoltak be, majd hosszú éveken át mély recessziót tükröztek a keményen negatív előjelű egyenlegmutatóik.
A GVI kutatói választ kerestek arra is, milyen vállalati körökre jellemző leginkább az üzleti optimizmus. Gazdasági áganként vizsgálódva azt találták, hogy a pénzügyi tevékenység, az idegenforgalom és vendéglátás, az egyéb gazdasági szolgáltatások valamint a kereskedelem területein könnyebb találni bizakodó vállalatokat, mint a többi szektorban. A cégméretnél a nagyok, illetve az egészen kicsik felé billen a mérleg nyelve: a 10–49 fős cégek kisebb eséllyel fogalmaznak meg optimista várakozásokat, mint a többiek. A tulajdonos jellege is meghatározó; a tisztán külföldi kézben lévő vállalatok másfélszer nagyobb eséllyel tekintenek pozitívan a jövőre, mint a kizárólag hazai, illetve vegyes tulajdonú cégek. A magasabb exportarány általában szintén erősebb bizakodással párosul.
