Nehéz a kapcsolt vállalkozás azonosítása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Már a közös ügyvezetés okán is kapcsolt vállalkozásnak minősíthető két társaság. Az ügyvezetés egyezőségét azonban számos esetben nehéz eldönteni: mi a helyzet a több ügyvezető, vagy ügyvezető testület esetén? A PwC szakértőjének írása tisztázza az ügyben, amit lehetséges.
2015. január 1-jétől tovább bővült a kapcsolt vállalkozások fogalma. Az idei évtől kapcsolt vállalkozásnak minősül ugyanis „az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg” (A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. pont f) alpont). Bár a módosítás több mint fél éve hatályban van, meglehetősen kevés a gyakorlati alkalmazását elősegítő nyilvánosan elérhető adóhatósági állásfoglalás vagy iránymutatás (Megjegyezzük, hogy nyilvános adóhatósági állásfoglalás hiányában a lent kifejtett gondolatok csupán útmutatásul szolgálhatnak, így azok eltérhetnek az adóhatóság értelmezésétől és jelenlegi gyakorlatától.).
A módosítás háttere és célja
A kapcsolt vállalkozási viszony fennállása 2015-öt megelőzően a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseire hivatkozva a szavazati jogok többségével való rendelkezéshez, illetve a vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tagok többségének megválasztásához volt kötve.
A módosítással a jogalkotók elsődleges célja az volt, hogy a szokásos piaci ár elve (és az annak megfelelő adózás) azon tranzakcióknál is érvényesüljön, ahol a felek a korábbi fogalomrendszer szerint nem minősülnének kapcsolt vállalkozásnak, azonban valamely egyéb kapcsolódás miatt mégsem tekinthető teljes mértékben független körülmények között, ún. piaci alapon megvalósult ügyletnek a közöttük megvalósuló tranzakció.
A korábbi gyakorlattól eltérően – az eddigi tulajdonosi összefonódás mellett – 2015-től tehát már azt is vizsgálni kell, hogy az egymással üzleti kapcsolatban lévő társaságok menedzsmentje egyezik-e. És ezzel a kérdéssel el is jutottunk a módosítás legnagyobb problémáihoz: a jogalkotó ugyanis nem adott iránymutatást, hogy mit ért az ügyvezetés, az egyezőség, és a döntő befolyásgyakorlás fogalma alatt.
A fenti kérdések eldöntése azért is nagyon fontos, mert ahhoz, hogy két – vagy több – társaság kapcsolt vállalkozásnak minősüljön, nem elegendő az, hogy az ügyvezetés egyezzen, az is szükséges, hogy az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás megvalósuljon.
Ki az ügyvezető?
A Ptk. 3:21. §-a alapján ügyvezetés alatt a vezető tisztségviselőket vagy a vezető tisztségviselőkből álló testületet kell érteni. Más a helyzet azonban a cégvezetőkkel. A Ptk szerint (Ptk. 3:113. §) ugyanis a cégvezetőt a társaság legfőbb szerve nevezi ki a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében. A cégvezető elsődleges feladata, hogy a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján irányítsa a társaság folyamatos működését. A cégvezető tehát nem minősül vezető tisztségviselőnek (ügyvezetőnek), vagyis pusztán a cégvezetők egyezősége miatt nem lesz kapcsolt vállalkozási viszony két vagy több társaság között.
Ügyvezetők egyezősége és döntő befolyásgyakorlás
Szükséges tisztázni az ügyvezetők egyezőségét is. Jogos kérdésként merül fel, hogy mikor egyezik meg az ügyvezetés és mikor van döntő befolyásgyakorlás a társaság üzleti, vagy pénzügyi politikájára.
Általános szabályként kijelenthető, hogy az ügyvezetés egyezősége akkor áll fenn, ha ugyanaz a vezető tisztségviselő két vagy több társaságban is önálló döntési jogkörrel rendelkezik.
Gyakran előfordul azonban, hogy egy társaságban több ügyvezető – együttes aláírási joggal – látja el az ügyvezetői feladatokat. Nem beszélhetünk kapcsolt vállalkozási viszonyról, ha egy olyan ügyvezető rendelkezik önálló cégjegyzési jogosultsággal egy társaságban, aki egy másik társaságban csak együttes cégjegyzési jogosultsággal bír – egy vagy több személlyel egyetemben (ebben az esetben a döntő befolyásgyakorlás csak az első társaság esetében valósul meg).
Kérdés, hogy mennyiben valósulhat meg döntő befolyásgyakorlás az üzleti, pénzügyi politikára abban az esetben, amikor egy társaságban az ügyvezetést egy testület látja el (például igazgatóság, igazgatótanács, kuratórium, stb.). Fennállhat-e az ügyvezetés egyezősége akkor, amikor két vagy több társaságban ugyanazon személyek alkotják a testület tagjait? Mennyire tekinthető egy többtagú testület által hozott döntés önálló döntésnek?
Nem egyszerű a fenti kérdés megítélése abban az esetben sem, amikor nem teljes azonosság van a testületi tagokban (csak „átfedés” van a tagok között). Ha az egyezőség hétköznapi értelmezéséből indulunk ki, joggal merülhet fel az a meghatározás, hogy a testület mindegyik tagjának meg kell egyeznie az ügyvezetés egyezősége érdekében, máskülönben nem egyezőségről, hanem hasonlóságról beszélünk. Ugyanakkor, ha két társaság három-három tagú testületében két személy megegyezik, ott már megvalósulhat az ügyvezetés egyezősége, ugyanis a jogszabály nem teljes egyezőséget és nem azonosságot követel.
További kérdéseket vethet fel az az eset, amikor ugyanazon személy egy társaságban ügyvezető, míg egy vagy több másik társaságban felszámoló vagy végelszámoló. Ezekben az esetekben ugyanis nem egyértelmű, hogy a személyek mennyire járnak el önállóan, vagy a felelősségük meddig terjed.
A fenti kérdések tisztázása – ahogy arra rendszeresen felhívjuk a társaságok figyelmét – azért is fontos, mert a kapcsolt vállalkozási viszony a társasági adó meghatározásán túl más adónemeket (például társasági adó, helyi iparűzési adó, innovációs járulék, általános forgalmi adó, reklámadó, egyéni vállalkozói adó, stb.) is érint, továbbá a kapcsolt vállalkozások adminisztratív adatainak bejelentéséhez kapcsolódó kötelezettség miatt is hasznos lehet.
A cikk szerzője, Gilányi István a PwC Magyarország menedzsere.
