Tisztelt Látogatónk! A válasz csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, ellenkező esetben tájékozódjon kedvező előfizetési lehetőségeinkről!

0 hozzászólások

Egyedül dolgozó, alkalmazottat nem foglalkoztató egyéni vállalkozó kifejezetten haszongépjárműnek kialakított gyári állapotú tehergépkocsit vásárol kizárólagos vállalkozási célú használatra. A kisáru szállító tehergépkocsi az Áfa tv. szerint az új VTSZ besorolás alapján is tehergépkocsi, s így a beszerzése után az áfa levonható, illetve az egyéb feltételek fennállása esetén visszaigényelhető. Sajnálatos módon viszont az Szja tv. személygépkocsi fogalma miatt az Szja tv. alkalmazása során személygépkocsinak minősül. A vállalkozó a kérdéses járművét a lakásától és így a székhelyétől elkülönült (más helyen található) telephelyén tárolja, s útnyilvántartással alátámasztott módon kizárólag a vállalkozása céljára használja. Az Szja tv. sajátosságaiból adódóan beszerzési érték megtérülése az értékcsökkenési leírás elszámolása érdekében az egyéni vállalkozó kénytelen élni az Szja tv. 70. § (9) bekezdés g. pontjában meghatározott választási lehetőséggel, azaz választja az e § szerinti cégautó-adó fizetést, de kizárólag csak azért, hogy az értékcsökkenési leírást elszámolhassa. A vázolt tényállás alapján a fogalmilag nem értelmezhető, hogy az egyéni vállalkozó saját maga számára mint kifizető cégautó-adó köteles magáncélú használatot juttat, vagy tűr. Az sem merül föl, hogy a példa szerinti egyéni vállalkozó egy teljesen megfoghatatlan, ismeretlen külső erőtől személytől, vagy mástól (saját magától) az Szja tv. 70. §-a szerinti adóköteles természetbeli juttatásban részesül. Így nem merülhet föl az Eho tv. 4. § (2) bekezdésében meghatározott ;Az Szja tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautó adó 25 százaléka sem. Így ebben az esetben (és még sok más hasonló, illetve a magáncélú használatot teljes körűen kizáró esetekben) nem valósul meg az Szja tv. 70. § (1) bekezdése szerinti ;természetbeni juttatásnak minősülő cég-autó magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem, melyhez az Eho tv. 4. § (2) bekezdése %-os eho-fizetési kötelezettséget rendel.

A témával kapcsolatosan az APEH által előbb közzétett álláspont a fent leírt, s általam is képviselt álláspontot támasztotta alá. Később állítólag a PM ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett, de álláspontjának konkrét jogszabályi háttere nem vált ismertté, illetve jogszabályi hivatkozással az álláspontját nem támasztotta alá. Az APEH a 2003. évi szja-bevallás kitöltő programban ennek megfelelően; direkt módon összekapcsolta az egyéni vállalkozó által fizetett cégautóadó sorát az ez után fizetendő eho sorral, így minden cégautóadót valló egyéni vállalkozó, aki az Internetes bevalláskészítő programot használta, kénytelen volt eho-t vallani és fizetni. Véleményem szerint, ilyen módon – jogalap nélkül – az állam jogosulatlan eho bevételre tett szert.

Ugyanakkor több korábban kiadott állásfoglalás fogalmilag kizárja, hogy az egyéni vállalkozó önmagával kifizetői jogviszonyba kerüljön, holott a természetbeli juttatás Szja tv. 69. § (1) bekezdése szerint a természetbeni juttatás alapfeltétele, hogy azt egy kifizető juttassa természetes személy részére.

Kérdésem: Milyen jogszabályi előírás következtében köteles, vagyis miért kell az egyéni vállalkozónak az általa fizetett cégautóadó után automatikusan %-os eho-t fizetnie? Az Szja tv. 70. § (1) bekezdésében rögzített tényállás hiányában hogyan következik az Eho tv. 2. és 4. §-ból az egyéni vállalkozó által az amortizáció elszámolása érdekében önként vállalt cégautóadó fizetés után az eho-fizetési kötelezettség?

(Természetesen az egyéni vállalkozó tulajdonát képező cégautónak az alkalmazottja részére, illetve más részére engedélyezett, vagy ki nem zárt magáncélú használat után az egyéni vállalkozót is terheli az Szja tv. 70. § (1) bekezdése következtében az Eho tv. 4. § (2) szerinti eho.)