Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A relatív jövedelmi szegények közé a magyar társadalom 14,6 százaléka volt sorolható tavaly. A leginkább fenyegetettek a munkanélküliek, illetve a sokgyerekes, valamint az egyszülős háztartások. Az InfoTandem heti infografikája.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatát három dimenzió mentén közelíthetjük. A súlyos anyagi depriváció és a nagyon alacsony munkaintenzitás mellett a relatív jövedelmi szegénység az egyik legáltalánosabban használt mutató. Az uniós felmérésekben az adott országra, illetve társadalmi csoportra vonatkozó mediánjövedelem 60 százalékát tekintik az úgynevezett szegénységi küszöbnek, azokat pedig, akik ezen érték alatti jövedelmű háztartásokban élnek, jövedelmi szegényeknek.
Hazánkban 2013-ban 1,4 millió ember élt a szegénységi küszöb alatt, vagyis a KSH adatai szerint a teljes népesség 14,6 százaléka tartozott a relatív jövedelmi szegények közé. Ez az arány a megelőző évhez képest 0,3 százalékponttal romlott, 2009-ben még csak 12,3 százalékon állt. A relatív szegénységi küszöb aktuális összege háztartástípusonként eltérő. Tavaly az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan például évi 813 ezer forintot, egy kétgyermekes család esetében pedig 1 millió 707 ezer forintot tett ki.
A jövedelmi szegénységet leginkább a munkaerő-piaci aktivitás befolyásolja, jelesül az, hogy a háztartás aktív korú tagjai közül hányan és mennyit tudnak dolgozni. E szempontból nyilvánvalóan a munkanélküliek a leginkább veszélyeztettek. Olyannyira, hogy közöttük több mint nyolcszor nagyobb a jövedelmi szegények aránya, mint a munkahellyel rendelkezők között: előbbiek 52,4 százaléka, míg utóbbiaknak csupán 6,4 százaléka sorolandó közéjük.
Kevésbé evidens összefüggés, de életkor szerint a gyerekek vannak a leginkább kitéve a relatív jövedelmi szegénység kockázatának: a 18 éven aluliak 24,6 százaléka tartozik ide (szemben például a 64 év felettiek 4,2 százalékával). A háztartás összetétele szerint vizsgálódva a legsúlyosabb, 31,5 százalékos rátát a három vagy több gyermekes családoknál találjuk, de majdnem ilyen magas, 29,7 százalékos az arány azoknál is, ahogy egy szülő tart el egy vagy több gyereket. Érdekes módon, az egyszemélyes háztartások érintettsége drasztikusan eltér a szerint, hogy milyen nemű az illető: a férfiaknál tavaly 20,7 százalék, míg a nőknél csupán 8,8 százalék volt ez az arány.
