A „beragadt” szabadság problematikája
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Avagy a kiadatlan szabadnapok sorsa a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény rendelkezéseinek tükrében.
Az alábbiakban konkrétan arra keressük a választ, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) hatálya alá tartozó munkáltatók hogyan kezelhetik – a sokszor nem is oly ritkán – az előző évekből felhalmozódott, kiadatlan szabadnapokat.
A Kttv. 103–107. §-ai tartalmazzák a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat. Ezek közül – témánk szempontjából – kiemelendő, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, azaz a következő évre való átvitelre főszabály szerint nincsen lehetőség. Az alábbiakban a főszabálytól történő eltérés lehetőségeit vizsgáljuk.
Első helyen a Kttv. 104. § (2) bekezdésében rögzített eseteket szükséges megemlítenünk. A hivatkozott rendelkezés két esetet szabályoz, melyben maga a Kttv. a főszabályként rögzített esedékesség évétől történő eltérés lehetőségére egy időtartamot is rögzít, melynek lejártáig köteles a munkáltató a szabadságot kiadni.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
 |
Az első esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig, míg a második esetben, amikor a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály forog fenn, akkor az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül ki kell hogy adja a szabadnapokat, még akkor is, ha az esedékesség éve eltelt.
A kivételek körében tehát jól látható, hogy az időtartam szempontjából speciális eset, ha a munkáltató a szabadságot a kormánytisztviselő oldalán felmerült ok miatt nem tudja az adott évben kiadni, mert például hosszú ideig táppénzen van. Ilyenkor a ki nem adott szabadságokat ezen ok megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni. Erre az esedékesség évét követően szinte bármeddig lehetőség van.
Főszabálytól történő eltérés ugyan, de szabályosan kiadottnak kell tekinteni a szabadságot akkor is, ha igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Így szabályos például, ha a kormánytisztviselőnek a 2016. évre fennmaradt hat munkanap szabadságát a munkáltató úgy adja ki, hogy két munkanapot 2016. december 29-én és 30-án, további négyet pedig 2017. január 2-a és 5-e között ad ki.
Fontos megemlíteni a gyakorlatban sokszor kérdésként felmerülő szabadságmegváltást. A Kttv. az adott évben ki nem adott szabadság megváltását – főszabály szerint – nem teszi lehetővé. Tehát nem jogszerű az, ha a munkáltató a beragadt szabadságokat kifizeti a kormánytisztviselőnek, hiszen e napok a munkavállaló pihenését és regenerálódását hivatottak szolgálni. A szabadság megváltására kizárólag akkor van lehetőség, ha a kormánytisztviselő jogviszonya megszűnik, valamint a Kttv. 107. § (2) bekezdésében foglalt esetekben. Ezen esetekben az időarányosan járó, még ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani.
Dr. Kiss-Kálmán Anita a HR&Munkajog 2016/5 számában megjelent cikkéből az is kiderül, milyen lehetősége van mégis a munkáltatónak, ha adott esetben – gyakorlatban nem ritkán – több korábbi évből felhalmozódott szabadnappal rendelkezik a kormánytisztviselő.
Az alábbiakban konkrétan arra keressük a választ, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) hatálya alá tartozó munkáltatók hogyan kezelhetik – a sokszor nem is oly ritkán – az előző évekből felhalmozódott, kiadatlan szabadnapokat.
A Kttv. 103–107. §-ai tartalmazzák a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat. Ezek közül – témánk szempontjából – kiemelendő, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, azaz a következő évre való átvitelre főszabály szerint nincsen lehetőség. Az alábbiakban a főszabálytól történő eltérés lehetőségeit vizsgáljuk.
Első helyen a Kttv. 104. § (2) bekezdésében rögzített eseteket szükséges megemlítenünk. A hivatkozott rendelkezés két esetet szabályoz, melyben maga a Kttv. a főszabályként rögzített esedékesség évétől történő eltérés lehetőségére egy időtartamot is rögzít, melynek lejártáig köteles a munkáltató a szabadságot kiadni.
|
Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
 |
Az első esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig, míg a második esetben, amikor a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály forog fenn, akkor az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül ki kell hogy adja a szabadnapokat, még akkor is, ha az esedékesség éve eltelt.
A kivételek körében tehát jól látható, hogy az időtartam szempontjából speciális eset, ha a munkáltató a szabadságot a kormánytisztviselő oldalán felmerült ok miatt nem tudja az adott évben kiadni, mert például hosszú ideig táppénzen van. Ilyenkor a ki nem adott szabadságokat ezen ok megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni. Erre az esedékesség évét követően szinte bármeddig lehetőség van.
Főszabálytól történő eltérés ugyan, de szabályosan kiadottnak kell tekinteni a szabadságot akkor is, ha igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Így szabályos például, ha a kormánytisztviselőnek a 2016. évre fennmaradt hat munkanap szabadságát a munkáltató úgy adja ki, hogy két munkanapot 2016. december 29-én és 30-án, további négyet pedig 2017. január 2-a és 5-e között ad ki.
Fontos megemlíteni a gyakorlatban sokszor kérdésként felmerülő szabadságmegváltást. A Kttv. az adott évben ki nem adott szabadság megváltását – főszabály szerint – nem teszi lehetővé. Tehát nem jogszerű az, ha a munkáltató a beragadt szabadságokat kifizeti a kormánytisztviselőnek, hiszen e napok a munkavállaló pihenését és regenerálódását hivatottak szolgálni. A szabadság megváltására kizárólag akkor van lehetőség, ha a kormánytisztviselő jogviszonya megszűnik, valamint a Kttv. 107. § (2) bekezdésében foglalt esetekben. Ezen esetekben az időarányosan járó, még ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani.
Dr. Kiss-Kálmán Anita a HR&Munkajog 2016/5 számában megjelent cikkéből az is kiderül, milyen lehetősége van mégis a munkáltatónak, ha adott esetben – gyakorlatban nem ritkán – több korábbi évből felhalmozódott szabadnappal rendelkezik a kormánytisztviselő.
