A hét kérdése: a szabadság számítása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Mt. 193. §-a igen rugalmas feltételeket biztosít a munkáltatónak a munkaidő beosztásában. Akár 3 nappal a tényleges munkavégzés előtt is elegendő behívni a munkavállalót munkavégzésre. Ha pl. a munkavállaló 2-3 napot dolgozik havonta ténylegesen, és azt is egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, akkor mi lehet a praktikus és törvényes módja a szabadság számításának? Ehhez kapcsolódó további kérdésem: a 3 napos törvényi előretartás akár 2 napra is csökkenthető, ha a felek ebben állapodnak meg?


A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a behívásos munkavégzés kapcsán nem tartalmaz eltérő szabályokat a szabadság mértéke és elszámolása kapcsán. Ezért arra az általános szabályok irányadóak (Mt. 124. §). Kérdéses lehet, hogy mennyi a behívásos munkaviszonyban dolgozó munkavállaló napi munkaideje, amelyet a szabadság elszámolásához alapul kell venni. A törvény szerint ez legfeljebb napi hat órás részmunkaidő lehet, azzal, hogy a munkavállaló munkaszerződés alapján a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét [Mt. 193. § (1) bekezdés]. Vitatott, hogy következik-e ebből a szabályból, hogy ha a munkáltató ténylegesen nem dolgoztatja le a szerződésben rögzített óraszámot (azaz nem hív be munkavégzésre), akkor ezeket az órákat állásidőként el kell-e számolni [Mt. 146. § (1) bekezdés]. A szabadság elszámolása szempontjából viszont – eltérő rendelkezés hiányában – minden esetben a munkaszerződésben rögzített napi munkaidőből kell kiindulni. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel alkalmazható a szabadság órákban való elszámolása is, mely esetben a munkavállaló a távol töltött napra érvényes beosztásával azonos tartamra mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól [Mt. 124. § (3) bekezdés].

Az Mt. 193. § (2) bekezdésétől a felek csak a munkavállalóra javára térhetnek el [Mt. 43. § (1) bekezdés, 213. §]. A munkaidő-beosztás előzetes közlése határidejének csökkentése nem a munkavállalóra kedvező eltérés, ezért semmis.

A válaszadó szakértő: Dr. Kártyás Gábor

Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás

Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet.

Részletes információ >>


Kapcsolódó cikkek