A hét kérdése: műszakpótlék munkaidőkeretben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cégünk 3 fő munkavállalót 4 havi munkaidőkeretben kíván foglalkoztatni. A dolgozók szombat és vasárnap is dolgoznak, délelőtti és délutáni műszakban. A szombati és vasárnapi munkáért szabadnapot kapnak, biztosítva,hogy minden hónapban 1 vasárnap szabad legyen. Kérdésem, milyen pótlékot kell fizetni a délutános, szombati és vasárnapi mukavégzésért, továbbá a fizetett ünnepen végzett munkáért?


A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 90. § b) pontja értelmében a munkáltató tevékenysége több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát.

Az Mt. 101. § (1) bekezdés d) pontja alapján vasárnapra rendes munkaidő a több műszakos tevékenység keretébe foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

Az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja értelmében vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontjában meghatározottak szerint osztható be.

Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
  • díjmentes cikk és szaklap értesítő
  • kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
  • egyedi szaklap ajánlatok

Ugyanezen szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy a munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg (a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén).

Az Mt. 141. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.

A munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozó sem lehet hátrányosabb helyzetben a bérpótlék tekintetében, mint egy általános munkarendben foglalkoztatott. A szombati napnak a munkaidőbeosztás szempontjából nincs megkülönböztetett jelentősége, ezért ezen a napon történő foglalkoztatáskor külön pótlékot nem kell fizetni.

Más a helyzet a vasárnapi munkavégzéskor, amikor 50 százalék bérpótlék jár, a munkaszüneti napokra (fizetett ünnep) 100 százalékos bérpótlék illeti meg a munkaidőkeretben foglalkoztatottat is. Műszakpótlék már csak 18 és 6 óra között jár a munkavállalóknak, ha a beosztás szerinti napi munkaidejük kezdete rendszeresen változik, mértéke 30 százalék.

Válaszadó: Bánházi Erika. További kérdéseket és válaszokat itt talál.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.