A hét kérdése: szabadság kiadása egyenlőtlen munkaidő-beosztásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Havi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk munkavállalóinkat, a kérdéses csoportot napi négy órás részmunkaidőben. A munkaidő-beosztás úgy alakul, hogy minden kedden és szerdán hét-hét, pénteken hat órát dolgoznak, így teljesítik a heti húsz órát. Hány nap szabadságot kell kiadni, ha a munkavállaló egy keddi napra kér szabadságot?

Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult választani, ám választását a naptári év során nem változtathatja meg.

Az első lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 124. § (2) és (4) bekezdés].

A kérdés szerinti példában ez azt jelenti, hogy a munkavállaló bármely munkanapján megy szabadságra, az számára egy nappal csökkenti a még felhasználható éves szabadság mértékét. A munkanapos elszámolás mellett minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz azzal az óraszámmal, amire szerződött. Ez a jelen esetben napi négy óra, függetlenül attól, hogy a távol töltött napra hány órára volt beosztva a munkavállaló.

Környező országok munkaidő szervezése

Egyedülálló és izgalmas sorozatunk a környező országok munkaidő szervezését elemzi összehasonlítva a magyar szabályozással. Vajon a hazai szabályok egyszerűbbek és rugalmasabbak, mint a környező országoké? A munkaidő szabályozása a környező országokban >> A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége hazánkban és a régióban >> Maximális munkaidő, minimális pihenőidő? >> Rugalmas munkaidő-szervezési módszerek >> A vasárnapi foglalkoztatás szabályai >>

A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)–(4) bekezdés]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A kérdéses példában egy nap szabadság négyórányi „távollétet ér”.

Ha a munkavállaló kedden kíván mentesülni a munkavégzés alól, hét óra szabadságot kell igénybe vennie. Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg is be volt osztva (ebben a példában tehát hét órát). Ezért tehát a keddi szabadság – jóllehet, naptárilag csak egy napot érintett – egy napnál többel csökkenti az éves szabadság még igénybe vehető részét, de erre az időre hét óra teljesített munkaidőt és távolléti díjat kell elszámolni.

Válaszadó: dr. Kártyás Gábor. További kérdéseket és válaszokat itt talál.

 

---