A hét kérdése: szabadság kiadása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi a teendő, ha a munkavállalók szabadságigénye ellehetetleníti az üzemeltetést?


Az Mt 122 § (2) szerint „A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.” Mit tehet akkor a munkáltató, ha egy egységénél pl. a három fős összlétszámból két fő ugyanazon időtartamra kéri a szabadságát, és így a maradék egy fő képtelen ellátni az üzemeltetést?

A válasz: a tárgyévi szabadságból hét napot – illetve ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, ennek időarányos részét – valóban a munkavállaló kérése szerinti időpontban kell kiadni, azzal, hogy a munkavállaló szabadság iránti igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 122. § (2) bekezdés]. Ha a munkavállalók kérelme azonos időszakra vonatkozik, akkor az általános együttműködési kötelezettség alapján kell eljárni [Mt. 6. § (2) bekezdés].

Mérlegelni kell, hogy hogyan ütemezhető át úgy a szabadságolás, hogy a munkáltató üzemelése biztosított legyen, ugyanakkor minden munkavállaló a neki megfelelő időszakban tudjunk távol lenni a munkahelyétől. Az esetek legnagyobb részében erre a felek meg tudják találni a mindenkinek elfogadható megoldást. Végső esetben a munkáltató – valamely kivételesen fontos gazdasági érdekre vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okra hivatkozással – a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. Ilyen esetben a munkavállaló felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be [Mt. 122. § (5) és (7) bekezdés].

Válaszadó: dr. Kártyás Gábor


Kapcsolódó cikkek