A munkaerő ára
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Milyen hatások érvényesülnek a munkaerőköltség alakulásában? Mi befolyásolja a munkaerőköltség nagyságát? Mi a szerepe a munkaerőköltség összetételének? A munkaerőköltség valóban a munkaerő ára? Milyen összefüggés van a munkaerőköltség és a termelékenység alakulása között? Ilyen és hasonló válaszra váró kérdés merül fel a munkaerőköltséggel kapcsolatban.
A munkaerőköltség a foglalkoztatott emberi erőforrással kapcsolatban felmerülő valamennyi költség. A piacgazdaságban a vállalkozók piaci döntéseit nagyban befolyásolja, hogy milyen nagyságú a különböző országokban, illetve az egyes ágazatokban a munkaerőköltség nagysága, időbeli alakulása. A munkaerőköltség az emberi erőforrásba történő befektetés, és a vállalkozás hatékony működésének feltétele, hogy a költségek meghatározott időn belül megtérüljenek a vállalkozó számára.
A munkaerőköltség fogalma
A munkaerőköltség felölel minden olyan, munkáltatót terhelő kötelezettséget, kiadást, amely a szervezeti célokért tevékenykedő emberi erőforrással kapcsolatban felmerül.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ajánlásai szerint statisztikai szempontból a munkaerőköltség fogalomkörébe tartoznak a munkáért járó díjazások, a le nem dolgozott időre járó kifizetések, a jutalmak, prémiumok, a túlóradíjak, a természetbeni juttatások, az étkezési hozzájárulások, a munkavállalóknak nyújtott lakástámogatások, a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása, a továbbképzési költségek, a szociális és egyéb juttatások, a dolgozók munkába járási költségeinek térítése, a ruházati költségtérítés, a munkaerő-toborzással kapcsolatos költségek, valamint a bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, illetve támogatások, amelyek a munkáltatók terheit csökkenthetik.
A munkaerő árszínvonala
A munkaerő egy termelési tényező, a többi termelési tényezővel együtt alkotják a vállalkozási tevékenység feltételeit. A munkaerő azonban egy olyan speciális erőforrás, amely a többi erőforrással szemben nem csak a termelői árhoz árazódik, hanem a fogyasztói árhoz is. Ugyanis a munkaerő ára a munka ellenértékeként kapott bér, ami ugyan a munkáltató költsége, de egyben a munkavállaló jövedelme. A vállalkozó a munkaerő árát a termelői árak alakulásához méri, hiszen a munkaerőköltségnek az árbevételben a többi termelési tényező költségével együtt meg kell térülnie, illetve azon felül hasznot is kell hoznia. A munkavállaló bérét, jövedelmét pedig a fogyasztói árakhoz méri, vagyis a fogyasztói árak növekedését szeretné jövedelmében elismertetni. Így tendenciájában a munkaerőköltség – legalábbis a kereset része – a fogyasztói árak növekedését igyekszik követni.
Miért meghatározó szempont a munkaerőköltség alakulása, a munkaerő ára
A befektetők számára a dolgozók megfelelő képzettségi szintje mellett vonzó a relatíve olcsó munkaerő, számos beruházás – főként összeszerelő üzemek, egyszerű technológiával működő gyárak – ennek nyomán valósul meg. Magyarországon a munkaerőköltségek az üzleti szférában lényegesen alacsonyabbak, mint az EU tagállamok többségében, így nemzetközi összehasonlításban a munkaerőköltségeket illetően az ország továbbra is vonzó befektetési célpont lehet.
A munkavállalók szempontjából a keresetnek és a munkából származó jövedelmek nagyságának a munkavállalók életszínvonala alakulása szempontjából van jelentősége. Nemzetközi összehasonlításban a jövedelemszerzés szempontjából nézve a munkaerő árát, vagyis a munkaerőköltséget, célszerű az összehasonlítást vásárlóerő-paritáson elvégezni, mert így nem jelentkezik a belső piacok árszínvonalbeli különbségeinek hatása, amely lényegesen befolyásolja a keresetek reálértékét.
A vásárlóerő-paritáson mért munkaerőköltségek összehasonlítása elsősorban a munkaerőpiac kínálati oldala szempontjából fontos. Az EU munkaerőpiaca igen vonzó a magyar munkavállalók számára, de ahhoz, hogy a munkavállalók valóban megjelenjenek az EU-ban, több egyéb feltétel teljesülése is szükséges.
Az emberi erőforrás a szervezeti vagyon része, olyan befektetés, amely rövidebb-hosszabb távon térül meg. A munkaerő felhasználásával összefüggésben költségek merülnek fel, amelyeket a vállalkozás csökkenteni, a munkavállaló pedig növelni akar, mivel ez megélhetésének alapja. A vállalkozások hatékony működésének alapja, az emberi erőforrás ésszerű hasznosítása, a munkaerővel összefüggő ráfordítások megtérüléséről való gondoskodás.
Az ember erőforrás-menedzsment egyik kiemelt feladata a költségek csökkentése, illetőleg optimalizálása. Ezen célok alapján történik meg a munkavállalók magatartásával és munkaköri kötelességeivel kapcsolatos követelmények kialakítása, melyeknek a munkavállalók igyekeznek tudásuk, képességük szerint eleget tenni. A munkavállalók a munkájukkal, teljesítményükkel hozzájárulnak a vállalkozás eredményes működéséhez. A munkavállalók befektetett munkáját pedig a vállalkozás pénzügyi lehetőségével összhangban álló kompenzációval ellentételezi. A kompenzáció részét képezi mindaz, amit a foglalkoztatott bérként, prémiumként, jutalomként, étkezési hozzájárulásként, a munkába járással kapcsolatos költségtérítésként vagy természetben adott juttatásként a ledolgozott munkaidő, illetve a végrehajtott munka ellenértékeként megkap, vagyis a közvetlen munkához kapcsolódó jövedelmek. A munkáltató számára a munkaerő költsége ennél nagyobb, az összes, foglalkoztatással kapcsolatos kiadást magában foglalja.
A munkaerőköltség a munkavállalók bérén és béren kívüli juttatásán kívül tartalmazza a munkáltató által fizetendő közterheket, mint pl. a szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, munkáltató által fizetendő személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás stb., valamint a szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket, a továbbképzéssel kapcsolatos kiadásokat, de ide tartoznak a munkaerő megszerzésével kapcsolatos költségek is.
A munkaerőköltség nagysága nem független a szociális ellátórendszertől
A munkaerőköltségen belül a szociális kiadások is nagy súlyt képviselnek, amelyek tartalmazzák a társadalombiztosítással kapcsolatos munkáltatói költségtérítéseket, hozzájárulásokat. Ennek szerepe országonként eltérő, a fejlett piacgazdaságokban széles rétegeket érintő szociális ellátórendszerek vannak. A szociális ellátórendszerek finanszírozásában is különbségek vannak a különböző országok között. Egyes országokban az adóbevételekből fedezik a kiadásokat (pl. Dánia), más országokban a biztosítási jellegű ellátások finanszírozásában a munkáltatóknak jelentős szerepet kell vállalniuk. A magyar munkaerőköltség tetemes részét teszik ki az ún. szociális hozzájárulások.
Egy ország munkaerő alkalmazási költségeinek versenyképessége nagyrészt függ a munkáltatók kötelező befizetési terheinek, vagyis a szociális költségeknek a mértékétől, másrészt a keresetemelkedés ütemétől. Ez utóbbit jórészt az adott ország inflációjának mértéke befolyásolja.
A fentiek alapján elmondható, hogy a piacgazdaságban a munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos kiadások szerkezete, és összetételének térbeli és időbeli változása fontos kérdés. A hazai munkaerő díjazásának feltételrendszere, a szociális és társadalombiztosítási rendszer, annak finanszírozási módja lényeges munkaerőköltség alakító tényező.
A kereseten felüli juttatások szerepe
A munkaerő árába a közvetlenül a munkateljesítményekhez kötődő kereset mellett a munkajövedelmekbe beletartoznak olyan egyéb munkajövedelmek is, amelyeknek alapvető jelentősége van az életszínvonal, életminőség szempontjából. A munkaerő ára a munkaerő-piaci döntések fontos motiváló tényezője. A kereseten felüli juttatások szerepének növekedését az okozta, hogy kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak rájuk, mint a bérkifizetésnek, ezért munkaerőköltség csökkentő hatásuk van. Napjainkban a munkavállalók jövedelmének lényeges részévé váltak a béren kívüli juttatások, és ezért alapvetően motiválják a munkaerő-piaci mozgásokat, ezért a menedzsment humánpolitikája kialakításában nagy szerepet játszanak a béren kívüli juttatások nagyságára, fajtáira, valamint a kereset és a béren kívüli juttatások arányára vonatkozó döntések.
A munkaerőköltség, mint az alku tárgya
A munkavállaló vagy az állást kereső munkanélküli és a munkáltató a munkaerőpiacon kerül kapcsolatba egymással. A munkaviszony létrehozásakor, a munkaszerződés megkötésével a munkaerőpiac szereplői között létrejön egy egyezség. Az egyezség kiterjedhet a munkabér nagyságára, a pénzbeli vagy természetben nyújtott juttatások körére és mértékére, a munkakörülményekre, a munkarend jellegére, a munkaidő-beosztásra, a munkakör betöltéséhez szükséges esetleges továbbképzési költségek viselésére, betegség esetén fizetendő táppénz-kiegészítésre stb. A megállapodást egy alku folyamat előzi meg, az alku tárgya a munkaerő munkavégző képessége, a munkaerejének ára, amit a munkaerő áruba bocsát.
A munkaerő-kereslet adott időszakban adott létszámú és foglalkozású, szakképzettségű munkaerőigényt jelent, ami adott áron elérhető a vevő, vagyis a munkáltató számára. Ha a munkavállaló olyan kondíciókkal rendelkezik a foglalkozás, az iskolai végzettség, a speciális képzettségek és a képességei tekintetében, amelyek iránt nagy a kereslet, akkor a munkaerejének árát illetően kedvező alkupozícióba kerül, és a legjobb ajánlatot választhatja. Ha a viszont a munkaerőpiacon az adott szakmából, vagy épp a szakképzetlen rétegből túlkínálat van, a munkavállalónak gyakran alacsonyabb áron kell eladnia munkaerejét, vagy csak a saját képzettségénél alacsonyabb szintű munkakörbe tud elhelyezkedni, az ahhoz tartozó alacsonyabb bérért.
Attól függően tehát, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló van alku pozícióban, eltérő megállapodás jöhet létre a munkaerő alkalmazási feltételeiben, végső soron a munkaerőköltség nagyságában, vagyis a munkaerőpiacnak munkaerőköltséget befolyásoló szerepe van.
Lényeges munkaerő-piaci információ az egyensúlyi árak alakulása. A vállalkozások szintjén pedig a hatékony bérezés és ösztönzési stratégiák kialakításában játszik fontos szerepet a munkaerő ára. Makroszinten pedig a munkaerő ára fontos szerepet játszik a tőke- és a munkaerő áramlásában. A globalizáció, a multinacionális vállalkozások hazai jelenléte alakítják a hazai ösztönzési rendszerek arculatát, lényeges áralakító tényezővé válnak.
A munkaerőköltség és a termelékenység kapcsolata
A munkaerőköltség változásának mérése a gazdaság különböző szegmenseiben azért szükséges, mert a befektetők, a vállalkozásaikat bővíteni kívánók számára fontos információt ad ahhoz, hogy meg tudják becsülni jövőbeni költségeiket, kalkulálhassák a befektetések megtérülési idejét.
A munkaerővel kapcsolatos költségek alakulása, különösen annak változása döntő az ország, illetve a gazdasági ágak versenyképességének szempontjából. A nemzetközi gyakorlatban a versenyképesség összehasonlítására az egységnyi teljesítményre (outputra) jutó munkaerőköltséget, illetve ennek alakulását használják. A versenyképesség javulását az egységnyi munkaerőköltség csökkenése bizonyítja. Az egységnyi munkaerőköltség csökkenése a termelékenység emelkedése miatt következhet be, ami a versenyképesség növekedését idézi elő.
Az egyes gazdasági ágak eltérő teljesítményei, hatékonysága miatt a különböző ágazatokban eltérően alakul az egységnyi munkaköltség. Általánosságban megállapítható, hogy azok a vállalkozások költhetnek többet a munkaerőre, bírnak el magasabb munkaerőköltséget, amelyek az átlagosnál termelékenyebbek, és így nyereségesebbek.
A munkaerőköltség reálértékének változása a termelékenységgel együtt a versenyképesség meghatározója a gazdálkodók szintjén éppúgy, mint ágazati, nemzetgazdasági vagy akár nemzetközi szinten.
