A tanulmányiszerződés-kötés buktatói
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Gyakran elfelejtjük, hogy nemcsak a jogi szabályozás, hanem az egyes munkáltatók szervezeti sajátosságai is meghatározó jelentőséggel bírnak a munkavállalók tanulmányainak támogatásakor. Kisebb cégeknél nem gond a tanulmányi szerződések ad hoc – jellegű megkötése, nagyobbaknál sok konfliktus származhat ebből.
A tanulmányi szerződés megkötésére vonatkozó jogi szabályozásról sok szó esik a sajtóban, továbbképzéseken, konferenciákon. Amiről azonban kevesebbet hallunk az a tanulmányi szerződés-kötési gyakorlat összehangolása az emberi erőforrás adott vállalatra jellemző speciális jellemzőivel, az adott cégnél alkalmazott HR stratégiákkal, valamint a HR rendszerek globális struktúrájával. A tanulmányi szerződések ugyanúgy, ahogy a javadalmazási struktúra, vagy az előmeneteli rendszerek egyfajta eszközt jelentenek a munkáltatók számára a tehetséges munkavállalók kiemelésére, a munkavállalók közötti egészséges differenciálásra, a tehetség menedzsment hatékony működtetésére.
Természetesen előfordul, hogy a munkáltató kezdeményezi a tanulmányi szerződés megkötését, például egy nagyobb költség-igényű – adott esetben akár külföldi – tréning esetében a pozíció betöltésének előfeltételeként határozva meg az oktatáson való részvételt. Ebben az esetben a tanulmányi szerződés elsősorban garanciát jelent a befektetés részleges megtérülésére, a speciális tudásanyag házon belül tartására. Ilyenkor természetesen nincs értelme HR-politikai, vagy HR rendszer-alapú szerződéskötésről beszélni.
Aktuális témánk szerint azonban az ilyen – legtöbbször eseti jellegű – ügyeknél érdekesebb eset, amikor a tanulmányi szerződés megkötésére a munkavállaló tesz ajánlatot, vagy kérelmezi a tanulmányi szerződés keretein belül történő továbbtanulás jóváhagyását, ideális esetben a munkáltató által lefektetett szabályok és folyamat mentén. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez utóbbi esetben egyfajta juttatásról van szó, s mint ilyen célszerű óvatosan, megfontoltan és lehetőség szerint igazságosan kezelni, bírálni el az ezzel kapcsolatos kérelmeket, ügyeket.
Első lépésként érdemes megfogalmazni, hogy mit is várunk a tanulmányi szerződések kötésétől, hiszen, ha csak vaktában lövöldözünk, és nem tudjuk, mi a célunk, nehezen fogjuk azt elérni. Sok vállalat esetében fogalmazódik meg célként például az, hogy tekintettel többek között a munkavállalók motivációjára, valamint az adott munkáltatónál szerzett tapasztalatok kiemelt értékére – szemben a más vállalatoknál megszerzett tudással, vagy rutinnal – a munkaerőpiacról való munkaerő felvétel helyett a belső előmenetelen alapuló szervezetfejlesztést részesítsék előnyben. Az ilyen jellegű munkáltatói gondolkodásmódot és az ennek alapján megfogalmazott HR irányelvek gyakorlati megvalósítását kiválóan támogatja egy jól kialakított tanulmányi szerződéskötési szabályzat, mely kitér arra, hogy milyen tartalmú képzéseket, milyen formában és milyen mértékig kész támogatni a munkáltató az egyes munkaköröket betöltő, vagy betölteni kívánó munkavállalók esetében. Még jobb, ha az előmeneteli rendszer világos és objektív kritériumrendszere alapján kerülnek lefektetésre a tanulmányi szerződések megkötésének feltételeit szabályozó belső regulák, biztosítva ezzel a szervezet tervezett és kontrollált keretek között történő fejlődését. Azaz, ha tudjuk, hogy az elkövetkezendő hat évben szükségünk lesz például három MBA-s diplomával, és négy mérnöki diplomával rendelkező munkavállalóra, és őket lehetőség szerint belülről szeretnénk kinevelni, akkor ne fektessünk pénzt és időt abba, hogy a munkavállalók elvégezhessenek egy pénzügyi tanfolyamot. Abban a piaci környezetben, ahol a szakképzési hozzájárulás, valamint a képzési célú beruházás ösztönző támogatások rendszere már nem ösztönöz arra, hogy a munkáltatók saját céljaiknak megfelelő tartalommal képezzék, vagy képezzék tovább személyi állományuk tagjait – gyakorlatilag a tanulmányi szerződés az egyetlen megmaradt eszköz a kezünkben arra, hogy a kívánt irányba tereljük a tanulási kedvet.
HR és munkajogi képzések ősszel
|
Fontos, hogy ezt ki tudjuk használni és hasonlóan fontos az is, hogy ezt jól tegyük. A kérelmek elbírálásakor elengedhetetlen, hogy az egyes szervezeti egységeken dolgozó munkavállalók esetében azonos mércét alkalmazzunk, ugyanakkor az egyes munkavállalók korábbi teljesítményét is vegyük figyelembe nem csak a munkavállalók motivációjának és a munkáltató felé irányuló bizalomnak a fenntartása céljából, hanem a saját jól felfogott érdekünkben is.
Egy a tehetség-menedzsment szempontjából jól szervezett vállalatnál, vagyis objektív feltételrendszerhez kötött előmeneteli-, vagy karrier-út rendszer működése esetén a tanulmányi szerződés-kötési hajlandóság kiválóan alkalmas lehet a munkavállalók motivációjának mérésére és az említett rendszerek működési hatékonyságának mérésére is. Ha a szervezet egészségesnek mondható, megfelelő szintű az elkötelezettség, a munkavállalók hosszú távra terveznek a vállalatnál, és az előmeneteli rendszer is kellően motiváló, világosan kimutatható, hogy a tanulmányi szerződéskötési hajlandóság a munkavállalók oldaláról nagy, sokan készek akár több évre visszaülni az iskolapadba, csak hogy egy magasabb pozíciót tölthessenek be a jövőben. Egy ilyen vállalatnál a tanulmányi szerződések segítik a munkáltatót a munkaerő-pótlásban, a szervezeti tudás megőrzésében és továbbvitelében, a munkavállalók motivációjának fenntartásában és növelésében. A munkavállalók számára pedig lehetőséget biztosítanak a vágyott karrier út bejárására – ami a legfontosabb – objektív, ismert, mindenkire azonos módon érvényes és elfogadott normák, és kritériumok mentén, ezáltal tervezhető és kiszámítható módon, valamint az egyéni felelősség felvállalására és megélésére késztetve a személyi állomány minden tagját.
