Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy 2022-ben született kúriai döntés (BH2022. 303.) kimondta, hogy a felmondás jogellenességére alapított munkaügyi perben a joggal való visszaélés, mint jogalap csak akkor merülhet fel, ha a felmondás indokolása jogszerű és az nem ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe.
A tényállás szerinti ügy felperese hosszú ideje az alperes alkalmazásában állt. Ez idő alatt részt vett egy szakszervezet munkájában titkárként majd később alelnökként és elnökként, valamint az alperesnél működő üzemi tanács tagja, majd elnökhelyettese is volt, továbbá munkavállalói küldöttként az alperes felügyelőbizottságának tagjaként is tevékenykedett. A munkáltatónál 2019-ben differenciált béremelésre került sor, amely a felperes fizetését is érintette, emellett az alperes minden olyan feltételt is biztosított a dolgozó számára, amely az érdekképviseleti tevékenysége ellátásához szükséges. Ez általánosságban elmondható volt a munkaviszony teljes tartamára is; felperest az érdekképviseleti tevékenységével összefüggésben semmilyen hátrány nem érte az alperes részéről. Az alperes 2020-ban a társaság hatékonyságának növelése érdekében szakértő segítségét vette igénybe. A vizsgálatról készült szakértői dokumentum, valamint belső javaslatok és tervek alapján a társaság vezetősége átszervezés megvalósítása mellett döntött. Az átszervezés koncepciója két csoportvezetői pozíció összevonását is tartalmazta, amelyből az egyik a felperesé volt, akinek így munkaviszonya megszűnne.
Az átszervezéssel kapcsolatban alperes kikérte az üzemi tanács véleményét, aki jóváhagyta és támogatta a döntést. Alperes emellett a szakszervezet egyetértését kérte felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez. A szakszervezet az egyetértését megadta és a munkavállaló munkajogi védettségét megszüntette. Az alperes ezt követően a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette. A felmondás indokolásában arra hivatkozott, hogy a munkáltatónál végrehajtott átszervezés a felperes vezetése alatt álló és összevonásra kerülő csoportot is érintette. Az összevont csoport vezetését pedig a másik területi vezető munkatárs fogja ellátni.
A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetlevelében munkaviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel jogviszonya helyreállítását kérte. Kérelmében kifejtette, hogy álláspontja szerint az alperes intézkedése az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött, mivel a jogviszonyát érdekképviseleti tevékenységére tekintettel szüntette meg főnöke. Alperes a felperesi kereset elutasítását kérte.
A törvényszék elsőfokon a felperes keresetét elutasította és indokolásában kifejtette, hogy alperes az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseit nem sértette meg, a törvényben foglalt követelményeket betartotta. Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak tekintette, hogy felperes munkaviszonyának megszüntetésére nem felperes érdekképviseleti tevékenységére tekintettel került sor és azt is kimondta, hogy a jogsérelem és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés hiányzik. Nem látta azonban igazoltnak a felperes részéről, hogy a munkáltatója rendeltetésellenesen gyakorolta volna felmondáshoz fűződő jogát.
A másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a felmondás jogellenességére kizárólag abból az okból hivatkozott, hogy az alperesi intézkedés diszkriminatív volt és sértette az egyenlő bánásmód követelményét. Arra azonban nem hivatkozott, hogy a felmondás azért lenne jogellenes, mert nem valós és okszerű indokokon alapul. Az egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy felperes a jogviszonya fennállása során nem szenvedett hátrányt képviseleti tevékenységével összefüggésben, továbbá az alperes az üzemi tanács egyetértését és a felettes szakszervezeti hozzájárulását is megkapta a felmondáshoz.
Az ügy az első-és másodfokú bíróságot követően a Kúria elé került, amely a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria kifejtette, hogy a felmondás okszerűségének követelménye általánosságban azt jelenti, hogy a felmondás indokaként csak olyan tény és körülmény hozható fel, amelyből a munkaviszony megszüntetése következik. Kiemelte, hogy a felek között a munkáltató által megjelölt ok nem volt vitatott. A munkaviszony megszüntetése és a felperes érdekképviseleti tagsága kapcsán a Kúria rögzítette, hogy az átszervezést maga az üzemi tanács is támogatta, a szakszervezet pedig megadta a hozzájárulását a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez. A joggal való visszaélés körében a Kúria kifejtette, hogy a bizonyítási teher a felperes oldalán állt fenn, aki ennek nem tett eleget, és a rendelkezésre álló információk alapján visszaélésszerű joggyakorlás a munkáltató részéről nem volt megállapítható.
Az eljárás és a bíróságok döntése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a 2023. január 1-jével hatályos Mt. a joggal való visszaélés bizonyításának szabályait némiképp módosítja. A hatályos Mt. értelmében a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén az igény érvényesítőjének – annak, akit sérelem ért – az alapul szolgáló tényt, körülmény és hátrányt kell bizonyítania, míg a jog gyakorlójának – annak, aki a vélt vagy valós sérelmet okozta – pedig azt, hogy nem áll fenn okozati összefüggés a tény, körülmény és hátrány között [Mt. 7. § (3) bekezdés]. A módosítást megelőzően a bizonyítás tekintetében a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai voltak a vonalvezetők, miszerint a perben jelentős tények bizonyítása annak a félnek a feladata, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. A bizonyítási teher annak a félnek az oldalán állt fenn, aki a joggal való visszaélésre hivatkozott [Pp. 265. § (1) bekezdés].
Ez látható a fenti ügyben is. Felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta volna a jogait, így ezt a bíróság nem is tudta elfogadni. Az Mt. módosításával azonban a bizonyítási teher a korábbiakhoz képest megfordul és a joggal való visszaélés bizonyítási szabályai az egyenlő bánásmód követelményének megsértése kapcsán felmerülő bizonyítási szabályokra hasonlítanak. Ezt azt jelenti, hogy a 2023. január 1-je után indult munkaügyi perekben a jogot sértő félnek kell majd vitatnia a sérelmet szenvedett fél által előadottakat vagy bizonyítania a bíróság előtt, hogy az okozati összefüggés nem áll fenn.
