Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás esetei


A munkaviszonyt a felek közös megegyezéssel, felmondással és azonnali hatályú felmondással szüntethetik meg. A felmondással ellentétben az azonnali hatályú felmondás a munkaviszonyt nem egy jövőbeli időpontban, hanem – értelemszerűen – azonnal szünteti meg.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél (i) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi vagy (ii) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Minősített kötelezettségszegés

A rendelkezés első fordulata szerinti, a minősített kötelezettségszegésre alapozott azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megállapításához három tényállási feltétel egyidejű megléte szükséges: (1) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség, (2) szándékosan vagy súlyos gondatlansággal elkövetett, (3) jelentős mértékű megszegése. Az Mt. nem sorolja fel, hogy az azonnali hatályú felmondás szempontjából mely kötelezettségek minősülnek lényegesnek, de a gyakorlat alapján a munkavállaló oldalán ilyen lehet az igazolatlan távollét, alkoholos befolyásoltság alatt történő munkavégzés vagy a bérfizetési késedelem is. Az azonnali hatályú felmondás további feltételei, hogy a kötelezettségszegést a fél szándékosan vagy súlyos gondatlansággal kövesse el és az jelentős mértékű legyen. Ennek megfelelően, ha valamelyik fél lényeges kötelezettségszegést követ el, de az csekély súlyú, akkor az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége nem áll fenn. A mérték megállapítása kapcsán természetesen az összes körülményét vizsgálni kell, de például néhány perces késés jellemzően nem tekinthető jelentős mértékűnek. Ezzel szemben, ha valamelyik munkavállaló minden nap késik vagy a munkáltató minden hónapban késve utalja a fizetéseket, akkor a csekély mértékű kötelezettségszegés visszatérő előfordulása megalapozhatja a minősített kötelezettségszegés tényállását.

Objektív lehetetlenülés

A rendelkezés második fordulata olyan, az azonnali hatályú felmondást megalapozó, valamelyik fél által tanúsított magatartásokat foglalja magában, amelyek a munkaviszony fenntartását egyébként (objektív módon) lehetetlenné teszik. A gyakorlat megítélése szerint ezek a magatartások nem a munkaviszonyból származó kötelezettségszegések, hanem azon kívüliek és a munkaviszonyhoz nem kötődőek. Az objektív lehetetlenülés kapcsán az „elkövető fél” vétkességét nem kell vizsgálni, azonban a felmondás jogszerűségének megállapításához szükséges, hogy a munkaviszony fenntartásának lehetetlenülése és a megvalósított magatartás között ok-okozati összefüggés álljon fenn.

Így például bizalmi jellegű munkakört betöltő munkavállalónak a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása alapja lehet az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azonnali hatályú felmondás alkalmazásának (pl. egy vagyonőr lopást követ el a munkaidején kívül egy másik üzletben, vagy a sofőrként dolgozó személyt ittas vezetésért megbüntetik). Az objektív lehetetlenülés tényállásának megállapításához a minősített kötelezettségszegéshez hasonlóan az eset összes körülményét vizsgálni kell.

A minősített kötelezettségszegés és az objektív lehetetlenülés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nem annak van jelentősége, hogy az azonnali hatályú felmondás jogával élő fél konkrétan melyik pontra hivatkozik jognyilatkozatában, hanem annak, hogy abban milyen indokokat fogalmaz meg. Egy esetleges jogvita esetén a bíróság is eszerint, tartalmilag ítéli meg az esetet, illetve a nyilatkozat jogszerűségét, és nem az alapján, hogy a fél konkrétan melyik jogszabály-helyre hivatkozott.

Határidők számítása

Az azonnali hatályú felmondások kapcsán kiemelt jelentősége van a határidők betartásának. Az Mt. 78. § (2) bekezdése értelmében az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ezt a két határidő az objektív és a szubjektív határidő.

Szubjektív határidő a tudomásszerzéstől számított tizenöt nap, ami azt jelenti, hogy az azonnali hatályú felmondásra való jog a tudomásszerzéstől nyílik meg. Ez a határidő azért szubjektív, mert a tudomásszerzés ideje nem határozható meg előre. Előfordulhat, hogy egy kötelezettségszegő magatartás csak egy vagy két hónappal később jut az érintett fél tudomására, de amint ez megtörtént, onnantól számítva tizenöt napja van, hogy éljen az azonnali hatályú felmondásra való jogával. Az objektív határidő ezt a szabályt egészíti ki és azt jelenti, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát nem lehet gyakorolni, ha az alapul szolgáló ok bekövetkeztétől számítva egy év eltelt, illetve bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévült. Ez azt jelenti, hogy ha az azonnali hatályú felmondásra alapul szolgáló ok a bekövetkezésétől számított egy éven túl jut a másik fél tudomására, akkor már nem élhet az azonnali hatályú felmondás jogával (függetlenül attól, hogy egyébként élhetett volna vele, ha időben jut a tudomására az ok). A határidők elmulasztása jogvesztő, ha tehát a szubjektív vagy az objektív határidőt a fél elmulasztja, akkor a jogát már nem gyakorolhatja és a mulasztás nem is menthető ki.



Kapcsolódó cikkek

2022. június 23.

Mélyben van a magyar dolgozók munkamorálja

A magyar munkavállalók 79 százaléka nem elkötelezett munkahelye iránt, 58 százaléka pedig nem élvezi a munkával töltött időt – derül ki a Gallup State of the Global Workplace felmérésből.