Az új foglalkoztatási igazolás és munkajogi joghatásai


Egy 2024. január 1-jétől hatályos törvénymódosítás eredményeként a munkaviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor a munkáltató a munkavállaló számára több, más-más tartalmú dokumentum helyett immár egy darab egységes, a korábbi igazolások kötelező tartalmi elemeit magában foglaló foglalkoztatási igazolás kiállítására köteles.

Releváns jogszabályok:

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

A foglalkoztatási igazolás megléte kardinális jelentőségű a munkavállaló számára. Segíti ugyanis a munkavállaló újbóli elhelyezkedését, illetve ezen igazolás alapján lehet jogosult például álláskeresési járadékra is. Az igazolás kiadását a munkáltató nem tagadhatja meg. Ugyanakkor, ha a munkáltató nem, vagy hibásan adja ki a foglalkoztatási igazolást, ami miatt a munkavállaló például nem kap álláskeresési járadékot, a munkáltató kártérítési felelősséggel tartozik. A foglalkoztatási igazolás egyúttal az új munkáltató számára is előnyös lehet, hiszen ezáltal könnyen meg tud bizonyosodni például arról, hogy a munkavállaló korábban hol dolgozott, mennyi munkaviszonyban töltött időtartammal rendelkezik, milyen munkakört töltött be, továbbá arról is, hogy mennyi munkabért kapott korábbi munkahelyén. Ennek révén az új munkáltató a foglalkoztatást illetően pontosabb képet kaphat a munkavállaló tapasztalatáról, képességeiről, illetve megbízhatóságáról is akár.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálybalépését megelőző munkajogi szabályozás még meghatározta a munkaviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor a munkavállaló részére kiállított igazolásokat, és azok tartalmát. Az Mt. hatálybalépésével azonban ezek már nem kerültek részletezésre a törvénykönyvben. Mindössze annyit rögzített az Mt., hogy a munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat [Mt. 80. § (2) bek.]. Az egyéb jogszabályban tételezett igazolásokat illetően a külön jogszabályban meghatározottakat kellett alkalmazni, ezek elsősorban az adó-, illetve a társadalombiztosítási igazolásokat jelentették. A 2024. január 1-jei változásokat megelőzően az Mt. végül e körben csupán – egy uniós irányelvnek való megfelelés céljából – a kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamára vonatkozó munkáltatói igazolás kiállításának kötelezettségét rögzítette a munkaviszony megszüntetésekor, illetve megszűnésekor [Mt. 80. § (3) bek.]. Ez utóbbi munkáltatói igazolás kiállításának kötelezettségét előíró rendelkezés is kikerült most az Mt.-ből és – az egységesebb, minél átláthatóbb szabályozás érdekében – átkerült a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) szabályai közé.

Az Flt. meghatározása szerint a munkaadó – az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony esetét kivéve – a munkaviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor egyetlen foglalkoztatási igazolást állít ki. Az Flt. meghatározza a foglalkoztatási igazolás tartalmát is, eszerint a foglalkoztatási igazolás a munkaadó adatai között tartalmazza a munkaadó nevét, székhelyét, adószámát és TEÁOR számát. Jogállásváltás esetén pedig a jogelőd munkáltató nevét, címét, adószámát, a munkavállaló által munkaviszonyban töltött idő időtartamát, a munkavállaló foglalkoztatási jogviszonyának megjelölését. A munkaadó adatai mellett a foglalkoztatási igazolás a munkavállaló természetes személyazonosító adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét (vagyis a TAJ számát) és adóazonosító jelét is magában foglalja.

Ugyancsak kötelező tartalmi elemként kell rögzíteni az igazolásban a munkavállaló munkaviszonyának típusát; munkakörének megnevezését; a munkaviszony kezdetét és végét, a munkaadónál munkaviszonyban töltött időtartamot; a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző négy naptári negyedév kezdő napját, az időszak kezdetét; a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző négy naptári negyedév kezdő napjától számított négy naptári negyedévben elért társadalombiztosítási járulékalap összegét forintban meghatározva, valamint azon hónapoknak a számát, amelyekben a munkavállalónak volt járulékalapja.

A munkaviszony megszűnése, megszüntetése kapcsán a foglalkoztatási igazolásban szerepelnie kell a munkavállalónak a munkaviszony megszűnésekor, megszüntetésekor irányadó munkabérének, egyéb járandóságának, távolléti díjának; a munkavállalót megillető végkielégítés összegének (amennyiben arra jogosult volt); a munkabérből határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozásnak, megjelölve ennek jogosultját, vagy annak, hogy a munkavállalónak nincsen tartozása; a munkaviszony megszűnésének vagy megszüntetésének jogcímét.

A foglalkoztatási igazolás tartalmazza továbbá a munkaadó által a munkavállaló részére kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamát, feltüntetve a korábbi munkaadó által kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamát is; a tárgyévben fennállt biztosítási idő kezdetének és végének időpontját, a tárgyévre, illetve a tárgyévtől eltérő időre levont járulékok összegét, valamint az egyes járulékokból érvényesített családi járulékkedvezmény összegét; a munkaadó által az adóévben kifizetett jövedelem és a levont adóelőlegek összegét. Végül az igazolás a társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkaadó esetén a biztosítási jogviszony megszüntetésekor a biztosítási jogviszony megszűnését közvetlenül megelőző két éven belül folyósított táppénz, baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj és gyermekgondozási díj időtartamát is felöleli [Flt. 36/A. § (1-2) bek.].

Mindezek fényében tehát a munkaviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor a munkáltatót továbbra is terheli igazolás kiállításának kötelezettsége, hiába került ki az erre vonatkozó kötelezettséget előíró rendelkezés az Mt.-ből. Ám míg a korábbi szabályozás szerint a munkáltató több jogszabályhely rendelkezése alapján kellett eleget tegyen e kötelezettségének, több dokumentumban, addig az új szabályozás egy törvény hatálya alá vonja valamennyi, eltérő tartalmú igazolás kiállításának követelményét.

A foglalkoztatási igazolást a munkaadó felmondás esetén – a korábbi szabályozással megegyezően – az utolsó munkában töltött napon, egyéb esetben a munkaviszony megszűnését követő öt munkanapon belül köteles kiadni a munkavállaló részére. Az igazolást a munkaadó elektronikus úton, a munkavállaló kérésére papír alapon adja ki [Flt. 36/A. (4) bek.].


Kapcsolódó cikkek

2024. április 12.

K&H: megállt a fiatalok jövedelemnövekedése

A korábbi évekre jellemző növekedés után megtorpanás látható a fiatalok jövedelmét tekintve a K&H ifjúsági index szerint. Az idei első negyedévben átlagosan nettó 190 ezer forintos személyes jövedelemről számoltak be a 19-29 évesek. A fiatalok nettó jövedelme egy évvel ezelőtt emelkedett a 180 ezres szint fölé és azóta nagyságrendileg ezen a szinten maradt. Jelentős eltérés látható a nemek között: a férfiak személyes jövedelmének átlaga 220 ezer forintot tett ki, a nőké viszont csak 156 ezret.

2024. április 12.

Időben be kell jelenteni a sztrájkot

A munkáltatónak figyelmeztető sztrájk esetében is olyan megfelelő időben kell értesülnie a tervezett sztrájkról, hogy a vagyonának megóvására, az üzemelés megállásával keletkező kárainak megelőzésére irányuló jogait, az élet- és vagyonvédelemre irányuló kötelességeit teljesíteni legyen képest, illetve az ezzel kapcsolatos munkaszervezési teendőit képes legyen elvégezni. Ennek hiányában a megtartott sztrájk jogellenes.