Diákmunka: kisokos az iskolaszövetkezetről


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jogszerű, biztonságos, kevés keresgélést igénylő, és a legmagasabb nettó bért biztosító nyári foglalkoztatási forma az iskolaszövetkezeteknél végzett diákmunka, amelynek minden részletét megtudhatja cikkünkből.

A cikksorozat első része, amelyben szólunk  az elérhető munkabérekről és a jogi környezetről is, itt olvasható.

A második részben az iskolaszövetkezet kedvezményrendszeréről esik szó.

A tevékenység alapképlete szerint a kezdetektől úgy működött a diák tagok munkavégzése, hogy a szövetkezet áll szerződéses kapcsolatban a megrendelővel, akinek nincs közvetlen jogviszonya a diákkal. A teljesítés a cég felé az iskolaszövetkezet és a szolgáltatását igénybe vevő cég között létrejött polgári jogi jogviszonyban – megbízás vagy vállalkozás – történik. A diák tagsági jogviszonyban és munkajogviszonyban is áll a szövetkezettel, emellett kötelezően rendelkeznie kell nappali tagozatos aktív tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal.

E foglalkoztatási forma sajátosságaira vonatkozó különös szabályozást 2011. augusztus 1. napját megelőzően nem találunk a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (1992. évi Mt.), holott ennek szükségességét mind az iskolaszövetkezetek, mind a hatóságok, mind az egyéb érintett jogalkalmazók látták és szorgalmazták.

Ez a hiányosság a munkaerő-kölcsönzés szabályozásának 2001-es törvénybe foglalását követően súlyos problémákat okozott az iskolaszövetkezetek működésében. Tevékenységüket a munkaügyi ellenőrzések során az 1992. évi Mt. 193/D bekezdése alapján rendszeresen jogellenes munkaerő-kölcsönzéssé minősítették, és az évek során kirótt jelentős számú és összegű hatósági bírság, valamint a kialakult, ezt megerősítő legfelsőbb szintű jogalkalmazói gyakorlat következtében az iskolaszövetkezetek fennmaradása komoly veszélybe került [lásd például LB Mfv.II.10.156/2007/2.]. Ezidő alatt szakmai viták folytak az iskolaszövetkezetek kedvezményrendszeréről, annak módjáról és indokoltságáról, egyáltalán e szervezetek szükségességéről.

A vitát végül a jogalkotó az 1992. évi Mt. 2011-es módosításával döntötte el, melyben egyfelől rögzítette az ebben a speciális formában munkát végző munkavállalók munkaviszonyának sajátosságait [2011. évi CV. tv. 20. § (5) bekezdés], másrészt a munkaügyi ellenőrzés szabályozását módosította úgy, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályok betartását az iskolaszövetkezet tagjának harmadik személynél történő foglalkoztatása tekintetében a hatóság nem vizsgálhatja [2011. évi CV. tv. 33. § (5) bekezdés].

A 1992. évi Mt. 2011. augusztus 1. napjától hatályos új XII/A. fejezete gyakorlatilag sui generis foglalkoztatási formaként írja le az iskolaszövetkezet és annak nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja részéről harmadik személy részére történő munkavégzést. Ezt a kezelési módot az munka törvénykönyvéről szóló 2013. évi I. törvény (új Mt.) is megtartja.

A szabályozás sajátossága, és egyben minden más munkaviszonyhoz képest megalkotott különlegessége, hogy a munkaviszony felek közötti szabályozását két lépcsőben, egy keretszerződés megkötésével, és ennek eseti megállapodásokkal történő kitöltésével oldja meg. Ennek oka, hogy a diáknak a kialakult gyakorlat szerint nincs munkavégzési kötelezettsége. Akkor megy el dolgozni, amikor azt tanulmányi és egyéb elfoglaltságai engedik, vagy egész egyszerűen akkor, amikor kedve tartja.

A keretszerződésben a szövetkezet és a diák megállapodnak a vállalt feladatok lehetséges köréről, a legkisebb alapbér összegéről és a kapcsolattartás módjáról, majd amikor az iskolaszövetkezet munkát kínál a diáknak, az eseti megállapodásban rögzítik a harmadik személyt, a konkrét munkakört és alapbért, a munkavégzés helyét, a munkába lépés napját, valamint a munkavégzés tartamát [új Mt. 223. § (2) és (3) bekezdés].

A munkaviszony határozott időre jön létre, és az általános megszűnési eseteken kívül a tag tagsági jogviszonyának megszűnésével együtt szűnik meg. Ezzel az iskolaszövetkezeti tag munkaviszonyának megszűnési eseteit a tagsági jogviszony megszünési és megszüntetési eseteire utalta, amelyeket ma már az új Ptk. illetve a Szövetkezeti törvény új szövege szabályozza (lásd még cikksorozatunk második részében).

Ezek szerint a tagsági jogviszony megszűnik, ha a tag a szövetkezetből kilép, a vagyoni hozzájárulását vagy pótbefizetési kötelezettségét nem teljesítette, a tag meghal, a bíróság a tagot kizárja, vagy ha a szövetkezet átalakulással, egyesüléssel, szétválással vagy jogutód nélkül megszűnik [új Ptk. 3:358. §], továbbá a tanulói vagy a hallgatói jogviszony megszűnésével [Szöv. tv. 13. § (1) bekezdés 2014. március 15-től hatályos szövege].

Mivel a diák öt évnél tovább lehet tanulói, hallgatói jogviszonyban, az 1992. évi Mt. felodotta az iskolaszövetkezeti tag munkaviszonya tekintetében a határozott időtartamű munkaviszony időtartam-korlátozását, amely rendelkezést az új Mt. szintén megtartott [új Mt. 227. § (3) bekezdés b) pont].

A Szövetkezeti törvény új különös rendelkezése, mely szerint a tanulói vagy a hallgatói jogviszony megszűnésével a tagsági jogviszony is megszűnik egyfelől érdekes eredményre vezet. Ha valaki tanulói, hallgatói jogviszonya fennállása alatt lép be az iskolaszövetkezetbe, akkor a tagsági jogviszonya, és ezzel együtt munkaviszonya is megszűnik a tanulói, hallgatói jogviszonya megszűnésével, ugyanakkor, ha nem diákként lép be az iskolaszövetkezetbe, akkor csak a Ptk. szerinti megszűnési esetekben szűnik meg. Ebből következően ha tanulói, hallgatói jogviszonya megszűnését követően fenn akarja tartani a szövetkezeti tagsági jogviszonyát, akkor újra be kell lépnie az iskolaszövetkezetbe.

Másfelől az iskolaszövetkezetek számára aggályos, hogy hogyan kezelje azon tagja jogviszonyát, akiknek megszünt a tanulói, hallgatói jogviszonya, de ezt a tag nem jelentette be az iskolaszövetkezetnek. Ez az információ egyrészt érinti a szövetkezet saját tőkéje meghatározását, ami kihat adózási és adatszolgáltatási kötelezettségének jogszerű teljesítésére, másrészt az iskolaszövetkezet addig tevékenykedhet csak iskolaszövetkezetként, míg tagjainak legalább 85 százaléka nappali tagozatos tanuló vagy hallgató [Szöv. tv. 8. § (4) bekezdés 2014. március 15-től hatályos szövege].

Munkajogi kiskönyvtár csomag

A Munkajogi kiskönyvtár sorozat 2014-ben megjelent kötetei csomagban 20% kedvezménnyel kaphatók. A csomag A munka díjazása; A munka és a pihenőidő szabályai; A munkaviszony megszűnése és megszüntetése című kiadványainkat tartalmazza.

 

Bővebb információk és megrendelés itt.

A törvény a foglalkoztatás specialitásainak figyelembevételével rögzíti továbbá, hogy az egyes munkavégzési időszakok között a szövetkezetnek nincs állásidő-fizetési kötelezettsége [új Mt. 225. § (3) bekezdés], hiszen ha a diáknak nem áll fenn munkavégzési kötelezettsége, akkor a másik oldalon a szövetkezetet is mentesíteni kell a foglalkoztatási kötelezettség alól azokban az időszakokban, amelyekre vonatkozóan nem állapodtak meg munkavégzésben.

Az eddig tárgyalt különös szabályokat az 1992. évi Mt. 2011-es módosítása vezette be és az új Mt. is megtartotta, azonban az új Mt. változásokat is hozott: megváltozott a munka irányítására vonatkozó utasítási jogosultság, bevezetésre került az iskolaszövetkezeti tag foglalkoztatására is az ekvivalencia szabály, és változott a kártérítési felelősség szabályozása is.

Míg az 1992. évi Mt. szerint az iskolaszövetkezet fiatal munkavállalóját a szolgáltatás fogadója csak baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget közvetlenül fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése illetve elhárítása esetén utasíthatta [1992. évi Mt. 194/C § (1)-(2) bekezdés]. Ezt a korlátozást az új szabályozás feloldotta [új Mt. 224. § (1) bekezdés], így a szolgáltatás fogadója a diákot a munkavégzés során utasíthatja.

Újdonság az ekvivalencia kötelezettség szabályozásának módja és hatása. Az ekvivalencia alkalmazását egy hivatkozó szabállyal rendezi a törvény, amely visszamutat a munkaerő-kölcsönzés esetében alkalmazandó azonnali és teljes körű ekvivalenciára, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek kivételek az alkalmazás első 183 napjára [új Mt. 224. § (4) bekezdés].

Érdekessége, hogy a gyakorlatban szinte egyáltalán nem kerül alkalmazásra. Az új Mt. 12. § (3) bekezdése szerint a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen a munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, és a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni. Ezek alapján egy diák, ha úgy tetszik „gyakornok”, néhány napra vagy hétre történő foglalkoztatása során a szakképzettséget, tapasztalatot, felelősséget és munkaerő-piaci viszonyokat figyelembe véve aligha lehet azonos értékűnek tekinteni a fiatal munkavégzését.

Az új Mt. a kártérítési felelősség rendszerét munkaerő-kölcsönzés esetén megváltoztatta, és e változtatással az új szabályozás összhangba került a polgári jogi jogelveknek megfelelő vétkességi alakzatokkal. Ugyanezt az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás esetében módosította ugyan, de nem tette egyértelművé.

A munkaerő-kölcsönzéshez hasonlóan az alkalmazott károkozásáért a polgári jog alkalmazott kárfelelősségi szabályait rendeli alkalmazni, és a felek megállapodására bízza, hogy ebben az esetben melyik fél minősül e szabályok alkalmazásában munkáltatónak, de a munkaerő-kölcsönzés szabályozásától eltérően nem rögzíti, hogy e megállapodás hiányában melyik fél minősül munkáltatónak.

Ez indokolt abban a tekintetben, hogy az iskolaszövetkezetek tevékenységében jelentős számú az a fajta szolgáltatás, ahol a tagok munkájukat a szolgáltatás fogadójának szervezetétől elkülönülten végzik, így indokolt, hogy a felek szándékaira tekintettel, a szolgáltatás jellegéhez igazíthassák a kárfelelősséget. Ugyanakkor jelenleg kétséges, hogy e megállapodás elmulasztása esetén a bíróság melyik felet, és mi alapján fogja az alkalmazotti kárfelelősség alkalmazása során munkáltatónak tekinteni.

Szerzőnk, Simon Balázs a Humánia HRS Group Zrt. jogi és kommunikációs igazgatója.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 31.

Béremelést követelnek a közszolgálati dolgozók szakszervezetei

Tizenharmadik havi juttatást és további bérfejlesztést követelnek a közszolgálatban dolgozó szakszervezetek – jelentette be Boros Péterné, az Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) elnöke az érdekvédők Állj ki magadért és állj le 5 percre január 31-én! címmel megrendezett hétfői, közös sajtótájékoztatóján, Budapesten.

2023. január 31.

Trenkwalder: versenyeznek a munkáltatók a megváltozott munkaképességűekért

A tavalyi 1,8 millió forintról idén 2 088 000 forintra nőtt a rehabilitációs hozzájárulás, melynek hatására várhatóan tovább nő a munkáltatók igénye a megváltozott munkaképességű (MMK) dolgozók iránt. A munkaerőpiacon azonban egyre nehezebb ilyen alkalmazottat találni. A hiányt erősíti, hogy sok munkavállaló tart attól, hogy felvállalja, vagy egyáltalán megszerezze az MMK-minősítést, pedig a Trenkwalder tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelenlegi helyzetben az jelentősen meg is könnyítheti az elhelyezkedést.