Érvénytelenség a munkajogban: a megtámadási okok

Az érvénytelen jognyilatkozat lehet semmis (feltétlen/abszolút érvénytelenség) és megtámadható (feltételes érvénytelenség). Utóbbi esetében a jognyilatkozat hibás, de a hiba jelentősége kisebb, ezért a jognyilatkozatot tevőkre van bízva, hogy megállapodásukat érvénytelenné kívánják-e tenni. Vagyis bizonyos esetekben az érvénytelenség feltétele a jognyilatkozat sikeres megtámadása, azonban a megtámadásnak is – a semmisséghez hasonlóan – csak a törvényben meghatározott esetekben lehet helye. Jelen cikkben a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának érvénytelenséggel foglalkozó összefoglaló véleménye alapján kívánom bemutatni ezen megtámadási okok egyes vonásait.

A megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdés]. Csak a lényeges ténybeli tévedés (ez akkor állapítható meg, ha a körülmény ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést) minősül megtámadási oknak. További feltétel, hogy a tévedést a másik fél okozza, vagy azt legalább felismerhesse. Ezek miatt elírás esetén nincs szükség az intézkedés megtámadására, mert a nyilvánvaló elírás, elütés nem nevezhető akarathibának, és egyszerű kijavítással orvosolható is.

Nem támadhatja meg a szerződést azonban az, aki a tévedését felismerhette, vagy a tévedés kockázatát vállalta [Mt. 28. § (2) bekezdés]. Egy vizsgált ügyben a munkaszerződés címzése szerint a felek között határozatlan időtartamú munkaviszony jött létre, azonban a szerződés 1. pontja azt rögzítette, hogy a munkaviszony egy éves határozott időtartamra jött létre. A munkaviszony felmondásának jogszerűsége vonatkozásában került az ügy a bíróság elé, ahol a munkavállaló arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés megkötésekor a munkáltató őt tévedésben tartva, félrevezető módon motiválta a munkaszerződés aláírására, hiszen a cím alapján ő abban a tudatban volt, hogy a munkaviszonya határozatlan időre jött létre. A bíróság azonban a tévedést nem állapította meg, mondván a munkáltató a munkaviszony létesítésekor közölte a munkavállalóval, hogy csak határozott idejű jogviszonyban tudja őt foglalkoztatni, és kellő idő is rendelkezésre állt a dokumentum elolvasására, így a munkavállaló a munkaszerződés megkötésekor nem lehetett tévedésben.

A megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben mindketten ugyanabban a téves feltevésben voltak. Egy ügyben a felek között a közalkalmazotti jogviszony azért került megszüntetésre, mert a munkavállaló a besorolásához szükséges kétéves tanítási gyakorlat igazolása céljából leadott okiratok alapján „pedagógus I.” besorolással nem volt foglalkoztatható. Ezt követően a munkavállaló megkereste az illetékes minisztériumot, ahol tájékoztatták, hogy az általa bemutatott igazolások alapján „pedagógus I.” besorolásra lett volna jogosult, így a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozva támadta meg, hogy azt mindkét fél azon téves feltevése alapján írta alá, hogy gyakorlata alapján nem tölthetett volna be pedagógus munkakört.

A megtévesztés hatására kötött megállapodást az támadhatja meg, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart [Mt. 28. § (3) bekezdés]. A tévedéshez képest ezen megtámadási ok specifikuma, hogy ebben az esetben a tévedést a másik fél tudatosan fejti ki, magatartása lehet aktív (tévedésbe ejtés), vagy lényeges körülmény elhallgatásával passzív is (tévedésben tartás). Megtévesztés miatt indult eljárás például egy ügyben, amelyben a munkáltató személyében bekövetkező változás ellenére a korábbi munkáltatóval a munkáltató felhívására a munkavállalók közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyukat és az új munkáltatóval munkaviszonyt létesítettek, próbaidő kikötése mellett.

Az Mt. 28. § (6) bekezdése értelmében a fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a megtámadás érvényességét nem érinti. Ha a színlelés kétoldalú, vagyis mindkét fél akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezne, ne kössék meg, helyette pedig más tartalmat, és más joghatást kiváltó szerződést kössenek, a szerződés semmis. Amennyiben azonban csak az egyik fél akarata tér el a kifejezésre juttatott nyilatkozatától, úgy nem színlelt szerződésről, hanem csak egyoldalú titkos fenntartásról van szó, ami a szerződés érvényessége szempontjából teljesen közömbös.

A megállapodást az is megtámadhatja, akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a megállapodás megkötésére [Mt. 28. § (4) bekezdés]. Előfordulhat, hogy az egyik fél a másik felet olyan helyzetbe kényszeríti, amely miatt a szabad akaratnak megfelelő cselekvés kizárt. Ilyen esetben a kényszerhelyzet megszűnését követően lehetőség van a jognyilatkozat megtámadására. A munkavállalók részéről legtöbb esetben a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést követően hivatkoznak jogellenes fenyegetésre, mert például attól tartott a munkavállaló, hogy a megállapodás aláírásának megtagadása esetén nem tud külföldről hazautazni, vagy mert a munkáltató előre megszövegezte a megállapodás tartalmát, stb. Természetesen esetről esetre szükség megítélni, mi minősül jogellenes fenyegetésnek, azonban zsinórmértékként szolgál az a bírósági döntés, miszerint a fenyegetés a másik fél vonatkozásában jelentős és utóbb nem orvosolható joghátrányt helyez kilátásba, emellett a fenyegetésnek jogellenesnek is kell lennie.


Kapcsolódó cikkek: