Ha a biztosítás szünetel


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ebben a cikkben azt a kérdést kívánom feldolgozni, hogy a biztosítás szünetelésének milyen joghatásai vannak a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultsága szempontjából. A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre [a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (5) bekezdés]. A biztosítás – amennyiben a Tbj. eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn [Tbj. 7. § (1) bekezdés]. A biztosítás szünetelése esetén tehát az alapjogviszony, ami alapján a biztosítási kötelezettség létrejött, fennáll, a biztosított azonban mégsem lesz jogosult társadalombiztosítási ellátásokra. Ezen időtartam alatt nem lehet olyan biztosítási időt szerezni, ami társadalombiztosítási ellátások jogosultsági feltételként figyelembe vehető lehetne – írja a HR&Munkajog.


MILYEN SZABÁLYOK IRÁNYADÓAK A BIZTOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG LÉTREJÖTTE VONATKOZÁSÁBAN?

A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező [Tbj. 2. § (2) bekezdés]. Abban az esetben tehát, ha a munkavállaló munkaviszonyt létesít, úgy a biztosítási kötelezettsége létrejön [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont]. A biztosítás ugyanis az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 48. §). Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli [Tbj. 2. § (5) bekezdés]. Látható tehát, hogy a biztosítási jogviszony a munkaviszony létesítésével létrejön, ugyanakkor az érvényesítés érdekében a munkáltatónak kötelezettségei vannak, amelyeknek a törvény alapján eleget kell tenni. A biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek [Tbj. 6. § (1) bekezdés]. A jogosultságok megszerzésének feltétele, hogy a munkavállaló biztosítása jogviszonya ne szüneteljen.

MI A FIZETÉS NÉLKÜLI SZABADSÁG IGÉNYBEVÉTELÉNEK HATÁSA A MUNKAVÁLLALÓ BIZTOSÍTÁSI JOGVISZONYÁRA?

A biztosítás szünetel a fizetés nélküli szabadság ideje alatt [Tbj. 8. § a) pont]. A fizetés nélküli szabadság igénybevételére főszabály szerint a munkavállaló kérelmére van lehetőség. A munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni a munkáltatónak [Mt. 133. § (1) bekezdés]. Ez a lehetőség ugyanakkor általában nem alanyi jogon biztosított a munkavállaló számára, hanem a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt az engedélyezéséről. A fizetés nélküli szabadság alatt a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásokra biztosítotti státusza alapján nem szerez jogosultságot. Fontos ugyanakkor, hogy vannak esetek, amikor az Mt. nem bízza a munkáltató mérlegelésére a fizetés nélküli szabadság engedélyezését, hanem a munkáltató a munkavállaló kérelmére köteles azt biztosítani. Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni [Mt. 127. § (1) bekezdés]. A szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni [Mt. 127. § (5) bekezdés]. A szülési szabadság időtartamára nem munkabér, hanem a társadalombiztosítási szabályok szerinti csecsemőgondozási díj jár a munkavállaló számára.

A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni (Mt. 128. §). A munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében – az előzőeken túl – fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának tartama alatt (Mt. 130. §). A munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára (Mt. 132. §). A gyermekgondozási szabadság időtartamára nem munkabér, hanem a társadalombiztosítási szabályok szerinti gyermekgondozási díj vagy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerinti gyermekgondozási segély jár a munkavállaló részére. Ennek megfelelően nem szünetel a biztosítása a fizetés nélküli szabadság alatt annak, aki a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatásra jogosult, és akinek ilyen ellátást folyósítanak, vagy ha a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszi igénybe, illetve ha a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszi igénybe [Tbj. 8. § a) pontaa)–ac) alpont]. Fontos kiemelni, hogy a gyermeknevelési támogatás igénybevételének nem feltétele, hogy az igénylő fizetés nélküli szabadságot vegyen igénybe, és a munkáltatónak sem kötelezettsége annak igénybevételéhez fizetés nélküli szabadságot engedélyezni. A munkáltatónak tehát mérlegelési joga van ebben a tekintetben, és ha nem engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot, úgy a munkavállaló a támogatást csak úgy tudja igénybe venni, ha a munkaviszonyát a munkáltatónál megszünteti. A gyermekgondozási támogatás mellett ugyanakkor lehetséges munkát végezni, legfeljebb heti harminc órás időtartamban, így a feleknek lehetőségük van arra, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel részmunkaidősre módosítsák.

Dr. Homicskó Árpád Olivér a HR&Munkajog  2015/6 számában megjelent cikkéből kiderül az is, milyen társadalombiztosítási következményei vannak annak, ha a dolgozó igazolatlanul van távol a munkahelyéről, vagy éppen a mukáltatója menti fel a munkavégzés alól.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.