Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2012. július 1. napján hatályba lépő új munka törvénykönyve a munkaerő-kölcsönzés szabályozását némileg egyszerűsítette, mivel nem ismétli meg a hagyományos munkaviszony kölcsönzésre is értelemszerűen irányadó szabályait. Jelen írásban néhány, korábban nem létező szabályt ismertetünk, amelyek a munkaerő-kölcsönzés útján foglalkoztatott munkavállalókat „húsbavágóan” érinthetik.
A munkaviszony megszüntetése körében új szabályként jelent meg, hogy a kikölcsönzés megszüntetése a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősül, tehát munkáltatói felmondás indoka lehet. Tehát önmagában a törvény rendelkezésénél fogva jogszerűnek minősül ez a felmondási ok. A rendelkezés szó szerinti értelmezése szerint ez a gyakorlatban nem követel meg többet a kölcsönbeadótól, minthogy igazolja, hogy a kölcsönvevő arról tájékoztatta őt, miszerint nem tart igényt a továbbiakban a kikölcsönzött munkavállaló munkavégzésére.
Ehhez elegendő a kölcsönvevő – bizonyíthatóság érdekében – írásbeli nyilatkozata, amit indokolnia sem kell. Ennek birtokában a kölcsönbeadó nem köteles új kölcsönvevőt keresni, ahova munkavállalóját újra kikölcsönözhetné, hanem jogszerűen megszüntetheti a munkaviszonyt. A korábbi törvény még megkövetelte a kölcsönbeadótól, hogy harminc napig próbálja meg munkával ellátni a munkavállalót. Az új szabályok azonban ezt már nem írják elő.
|
Munkaügyi e-könyv csomag Koobe Slimbook HD olvasóval |
|---|
|
Átalakuló emberi erőforrás menedzsment |
A kikölcsönzés megszüntetésével indokolt, bíróság által elbírált eddig tapasztalt egy-két eset is azt támasztja alá, hogy a felmondás jogszerűségéhez elegendő annak a ténynek a bizonyítása, hogy a kölcsönvevő a kikölcsönzés megszüntetését kérte. A kikölcsönzés megszüntetésének okát nem vizsgálja a bíróság. Úgy tűnik tehát, hogy a munkaviszony megszüntetése során a kölcsönbeadók kezében az új törvény ezen szakasza egy „jolly joker”, hiszen ezzel különösebb nehézség és kockázat nélkül „szabadulhatnak” munkavállalójuktól. Nem kell mondani, hogy ugyanez a munkavállaló oldalán milyen kiszolgáltatottságot jelent.
A régi szabályozás még tartalmazta azt a rendelkezést, hogy a kölcsönbeadó munkabér fizetési kötelezettségét nem érinti, ha a kölcsönvevő esedékességkor nem fizette meg a kölcsönbeadónak járó díjat. Ezt az új Mt. már nem ismétli meg, hiszen evidencia, hogy a munkáltató egyik fő kötelezettsége a munkabérfizetés. 2013. január 1. napjától azonban a kölcsönbeadónak lehetősége van a Bérgarancia Alapból visszatérítendő támogatást igényelni, ha a kölcsönvevő a kölcsönzési díjat nem fizette meg, és felszámolását elrendelték.
A támogatás a KSH által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset ötszörösét nem haladhatja meg (jelenleg bruttó 1 115 000 Ft). A kölcsönbeadó a támogatást kizárólag a kikölcsönzött munkavállaló részére járó munkabér megfizetésére fordíthatja, vagy a már kifizetett munkabérre számolhatja el.
A kölcsönzött munkavállalók számára ezen kedvező szabály alkalmazását azonban néhány logikátlan eljárási szabály, és az ezek betartásához ragaszkodó hatóság gyakorlata meglehetősen megnehezíti. A törvény ugyanis előírja a kölcsönbeadó részére, hogy a támogatás iránti kérelmét a kölcsönzési díj esedékességének lejárát követő 10 munkanapon belül nyújtsa be. A felszámolás kezdő időpontjában a kölcsönvevő (adós) valamennyi tartozása lejárttá válik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kölcsönvevő felszámolását elrendelő bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételétől 10 munkanap áll a kölcsönbeadó rendelkezésére, hogy Bérgarancia Alap támogatás iránti kérelmét benyújtsa. Ha nem észleli a kölcsönvevő felszámolását, mert például nem ő indította meg a felszámolási eljárást, elveszíti ezen lehetőségét.
Továbbá a kérelemhez felszámolói nyilatkozatot is csatolni kell, amely beszerzésére 10 munkanap ugyancsak kevés, sőt a felszámoló valószínűleg még a kölcsönvevő (adós) irataihoz sem jut hozzá a kirendelésétől számított 10 munkanapon belül. A hatóság „praktikus” megoldása erre az, hogy a kérelem elbírálásához szükséges felszámolói nyilatkozatot a kölcsönbeadó majd hiánypótlási eljárásban benyújtja. De milyen az a közigazgatási hatósági eljárás, amelynek már a megindulása hiánypótlásra épít?
Ehhez képest a kölcsönbeadó, azaz a munkáltató felszámolásának elrendelésekor, amely esetben a kölcsönzött munkavállalók „hagyományos” munkavállalóknak minősülnek, a felszámoló tulajdonképpen a felszámolási eljárás teljes ideje alatt benyújthatja a Bérgarancia Alap támogatás iránti kérelmet, ha munkabér követelését a munkavállaló a 40, illetve a 180 napos határidőre figyelemmel bejelentette.
A kölcsönzött munkavállalókat érintő, fentiekben tárgyalt két új jogintézményről összességében kijelenthető, hogy azok még kiszolgáltatottabbá tették a kölcsönzött munkavállalók munkajogi helyzetét, hiszen munkaviszonyuk meglehetősen könnyedén, a megfelelő formaságok betartásával, érdemi felülvizsgálat nélkül megszüntethető. Sajnálatos továbbá, hogy mindenféle logikát mellőző, életszerűtlen eljárási szabályok nehezítik, hogy némi állami támogatással jogos követelésükhöz jussanak a kölcsönvevő fizetésképtelenné válása esetén.
