Jogeset: szolgálati idő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától a bíróság jogerős ítéletében megállapított határozott idő lejártáig tartott volna a jogellenes megszüntetés nélkül. 

A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a Tny. 37. § (3) bekezdése és a 40. §-a megsértésére hivatkozva kérte, részben a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset összegét vitatva, részben állítva, hogy a szolgálati idejébe a munkaviszonya 2004. december 1-jei jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig, azaz 2009. november 5. napjáig terjedő időtartamot be kell számítani. 

A bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria megállapította, hogy a felperes 2004. június 25. napján létesített közalkalmazotti jogviszonyt 2005. június 30-ig tartó határozott időre. 2004. december 1-jén a munkáltató közölte a felperessel, hogy az egyesület 2004. november 30-ai dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt. A munkaügyi bíróság a 24.M.5793/2008/18. számú ítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért az a határozott idő leteltével szűnt meg.

Környező országok munkaidő szervezése

Egyedülálló és izgalmas sorozatunk a környező országok munkaidő szervezését elemzi összehasonlítva a magyar szabályozással. Vajon a hazai szabályok egyszerűbbek és rugalmasabbak, mint a környező országoké? A munkaidő szabályozása a környező országokban >> A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége hazánkban és a régióban >> Maximális munkaidő, minimális pihenőidő? >> Rugalmas munkaidő-szervezési módszerek >> A vasárnapi foglalkoztatás szabályai >>

A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Tny. 40. §-a helyes értelmezése szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, azaz 2004. november 30-tól a munkaügyi bíróság által a jogerős ítéletben megállapítottan – a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül – a határozott idő lejártáig, azaz 2005. június 30-ig tartott volna. A felperes és a munkáltatója által megkötött munkaszerződésben megjelölt határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg. A felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna. 

Azzal, hogy a munkaügyi bíróság a Munka Törvénykönyve hatályos rendelkezéseinek megfelelően a felperes jogviszonyának megszűnését 2005. június 30. (a határozott idő leteltének) napjában határozta meg jogerős ítéletében és nem a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjában, a felperes jogviszonya 2005. június 30. napjával megszűnt. A 2005. június 30. napját követő idő – jogviszony hiányában – a Tny. 40. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, így a munkaügyi bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével döntött a felperes ezzel kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

---