Joggal való visszaélés tilalma


A munkajog egyik fontos alapelve a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, vagy ismertebb nevén a joggal való visszaélés tilalma. A joggal való visszaélés lényegében olyan magatartást takar, ami látszólag megfelel a szabályoknak és jogszerűnek tekinthető, azonban figyelmen kívül hagyja az adott norma tényleges célját és társadalmi rendeltetését. Bármely jog gyakorlása csak úgy lehet jogszerű, ha egyszersmind nem ütközik a joggal való visszaélés tilalmába.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy tilos a joggal való visszaélés. Joggal való visszaélés esetén a kiindulópont egy alanyi jog, amellyel a jogot gyakorló fél visszaél, azt nem a jog tényleges céljának megfelelően alkalmazza.

Például, ha a munkáltató elhatározza, hogy egyik alkalmazottjának felmond, de nem akarja kifizetni a neki a felmondás esetére járó összeget, ezért úgy dönt, hogy határozatlan idejű munkaviszonyát határozottá változtatja, hogy ezáltal mentesüljön a felmondás esetén felmerülő anyagi kötelezettségei alól, az első látásra nem valósít meg jogsértést, azonban a magatartás mégsem felel meg a jog társadalmi rendeltetésének [BH1996. 399.] Lényegében egy ilyen intézkedés mögöttes jogsértést valósít meg, holott a munkáltató egyetlen tételes jogi szabályt sem sértett meg. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a munkáltató alapból nem kötött határozatlan idejű munkaszerződést alkalmazottjával, hanem jogos gazdasági érdek nélkül, többször, ismételten határozott időre szóló kikötést tett a munkaszerződésben. Ezt bár egyetlen munkajogi szabály sem tiltja, mégis egyértelműen csorbítja a munkavállaló jogos érdekét a felmondás esetére járó kifizetésekkel kapcsolatban, ennél fogva rendeltetésellenes minősül [BH1999. 524.].

A munkaviszony megszüntetése kapcsán a felmondások jogellenessége és rendeltetésszerűségének kérdése gyakorta felmerül. Ha például a munkáltató felmond a dolgozónak, akkor a felmondását az Mt. 66. § (1) bekezdése szerint köteles megindokolni. Ha ezt nem teszi meg, akkor a felmondása jogellenes lesz, és itt már nem kell vizsgálni a joggal való visszaélés tilalmát sem, hiszen a felmondási jog gyakorlása még formailag sem volt jogszerű. Ha viszont a felmondás az Mt.-ben meghatározott alaki és tartalmi követelményeknek megfelel, de létszámcsökkentés helyett a valódi oka ténylegesen az, hogy a munkavállaló főnökének egyes döntéseit megkérdőjelezte, az már a joggal való visszaélést valósítja meg.

Kérjük, segítse munkánkat egy rövid kérdőív kitöltésével! Podcastokkal kapcsolatos médiafogyasztási szokásaira vagyunk kíváncsiak. A kitöltés mindössze fél percbe kerül, számunkra viszont nagyon fontos információkat ad.

Szakmai videóink és podcastjaink már Youtubon is elérhetőek. Kövessen bennünket, iratkozzon fel csatornánkra!

A joggal való visszaélés nem csak aktív, hanem passzív magatartással is megvalósulhat, ha az munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti. Ilyen esetben a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, ha az érdeksérelem másképpen nem hárítható el [Mt. 7. § (2) bekezdés]. A jognyilatkozat pótlása iránti igény például akkor fordul elő, amikor a munkaviszony valamely alanyának cselekedetéhez egy harmadik fél hozzájárulása vagy nyilatkozata szükséges. Ilyen eset a szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmondással való megszüntetése, ugyanis ahhoz a szakszervezet előzetes egyetértése szükséges (Mt. 273. §). A szakszervezet csak akkor tagadhatja meg az egyetértést, ha a munkáltató intézkedése a szakszervezet tevékenységét akadályozza. A szakszervezet tehát ezt a jogát nem gyakorolhatja sem korlátlanul, sem visszaélésszerűen, hiszen, ha az egyetértés megtagadása nincs a jog társadalmi rendeltetésével összhangban, akkor a joggal való visszaélésre hivatkozva a jognyilatkozat pótlását kérheti a munkáltató.

Az Mt. szerint joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés megállapításához nem szükséges feltétlenül a rosszhiszeműség vagy szándékosság, elegendő az is, ha a joggyakorlás a fenti tényállások közül valamelyiket megvalósítja.

A joggal való visszaélés és a rendeltetésszerű joggyakorlás tényállása nem értelmezhető szűken, minden olyan magatartás mögött meghúzódhat, amelynek az adott jog gyakorlásától eltérő hatása van. Éppen ezért a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is figyelniük kell arra, hogy ne csak formailag, hanem ténylegesen is jogszerűen járjanak el a jogviszonyban.



Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 28.

Sokba kerülhet a munkáltatónak a szerződés el nem olvasása

Két friss és precedensképes bírósági döntést mutat be az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás szakértője, melyekben a jogvita elkerülhető lett volna, ha a munkáltató kellő körültekintéssel jár el, és elolvassa a munkavállalója munkaviszonyának megszüntetéséhez kapcsolódó dokumentumokat.