Kérdés: munkába járás közigazgatási határon belül

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Adható-e adómentes költségtérítés a munkába járáshoz a munkahely földrajzi elhelyezkedése alapján?

Kérdés:

Cégünk egy kisvárosban található, melyhez nagy közigazgatási határ tartozik.

Egyik dolgozónk tanyáról jár be dolgozni, ami közigazgatási határon belül helyezkedik el, viszont messze van a munkavégzés helyétől. A kérdésem az lenne, hogy adhatunk-e ennek a dolgozónak 9 Ft adómentes költségtérítést munkába járás címén, függetlenül attól, hogy közigazgatási határon belülről jár be dolgozni?

A 39/2010. (II.26.) Korm. rendelet alapján, ha a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, akkor adható adómentesen a 9 Ft munkába járás. A mi esetünkben nem a munkavégzés helyének földrajzi elhelyezkedése miatt nem tudja elérni a munkavállaló a munkavégzés helyét, hanem a lakóhely (tanya) elhelyezkedése miatt. Illetve a tanya és a munkavégzés helye között nem nagyon van közösségi közlekedés, ami van, csak hosszú várakozással lehet igénybe venni.

Válasz:

A Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint munkába járásnak minősül:

• „ab) a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni”.

A helyközi, távolsági utazás, azaz a munkába járás megvalósítható akár közösségi közlekedéssel, akár saját gépjárművel (illetve bármilyen más módon). Ezért az szja‑törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 forint bevételnek nem minősülő (adómentes) költségtérítésben részesülhet akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de azt a magánszemély nem veszi igénybe.

 

A Korm. rendelet 4. §-a azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles a munkába járás költségtérítéseként a kilométerenkénti 9 forint fizetésére. (Ilyen eset például az, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés.)

A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza az szja-törvény 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit.

A kormányrendelet meghatározza azokat az eseteket, amikor a munkáltató a munkába járás költségét köteles az Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott mértékkel megtéríteni.

Ezek az esetek a következők:

• – a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, – azaz a munkavállaló olyan helyen dolgozik, ahová sem busz, sem vonat nem jár;
• – a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; Hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. Tehát, ha valakinek két órát kell várnia egy olyan távolsági buszra, amelynek menetideje 50 perc akkor az megfelel a hosszú várakozás jogszabályi feltételének.

Válaszadó: Győri Éva. További kérdéseket és válaszokat itt talál. 

---