Az Európai Unió Bírósága elutasította a kiküldött munkavállalók jogaira vonatkozó irányelvvel szembeni magyar és lengyel kereseteket.
Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága kedden kihirdetett ítéletében elutasította a kiküldött munkavállalók jogait megerősítő irányelvvel szemben benyújtott, megsemmisítés iránti magyar és lengyel kereseteket. Indoklása szerint ugyanis a módosított szabályozás nem sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
A kiküldött munkavállalók jogaira vonatkozó irányelv
A munkavállalók kiküldetéséről szóló uniós irányelv azt biztosítja, hogy a vállalkozások a munkavállalóikat a letelepedési helyüktől eltérő tagállamban is foglalkoztathassák. Az irányelvet 2018 júniusában az uniós jogalkotó úgy módosította, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók számára a kiküldetés helye szerinti tagállamban érvényes foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani és őket az e feltételeknek megfelelő díjazásban kell részesíteni.
Magyarország és Lengyelország az irányelv módosításának megsemmisítését kérte egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a szabályok nem megfelelő jogalapon lettek elfogadva, mivel azok a szociálpolitika, és nem a kérdéses szabályok jogalapjaként megjelölt szolgáltatásnyújtás szabadsága területére tartoznak. A kereset szerint a módosító szabályok sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
Az uniós bíróság ítéletének indoklásban kifejtette: az uniós jogalkotó az irányelv elfogadásakor arra a jogalapra támaszkodhatott, amely többek között lehetővé teszi a szolgáltatásnyújtás szabadsága gyakorlásának megkönnyítését célzó irányelvek elfogadását. Véleménye szerint, ha valamely uniós szabályozás már összehangolta a tagállamok jogszabályait, az uniós jogalkotó nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a szabályozást a körülmények változására vagy az ismeretek fejlődésére tekintettel kiigazítsa.
A fogadó tagállamba kiküldött munkavállalók jogainak megerősítése
A bíróság szerint az uniós jogalkotó szükségesnek tarthatta, hogy az irányelvet a fogadó tagállamba kiküldött munkavállalók jogainak megerősítésével oly módon igazítsa ki, hogy a kiküldő vállalkozások és a fogadó tagállamban letelepedett vállalkozások közötti verseny méltányosabb feltételek mellett történjen.
Emellett a hosszú távú kiküldetésre vonatkozó szabályt illetően az uniós jogalkotó úgy tekinthette, hogy a tizenkét hónapot meghaladó időtartamú kiküldetés esetén az érintett munkavállaló személyes helyzete jelentősen közelít a fogadó tagállamban letelepedett vállalkozások által foglalkoztatott munkavállaló személyes helyzetéhez.
A bíróság végezetül azt állapította meg, hogy az irányelv a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó tagállami szabályozások összehangolására szorítkozik. Azáltal, hogy előírja a fogadó tagállam kötelező szabályai szerinti munka- és foglalkoztatási feltételek alkalmazását, nem sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
(MTI)
Kapcsolódó cikkek:
A kiküldött munkavállalók társadalombiztosítási kötelezettsége
2018. szeptember 27.
Az EUB egy Ausztria és Magyarország között felmerült jogvitában úgy foglalt állást, hogy a magyar hatóságok által kiadott TB igazolások azok visszavonásáig kötik az osztrák hatóságokat és bíróságokat.
Biztosítás külföldi munkavégzés esetén
2015. december 16.
Egy adott társadalombiztosítási rendszer célja általában, hogy egy társadalmi szintű, kötelező kockázatközösséget hozzon létre, amelynek alapja a szolidaritás és „generációs szerződés”. [1a] Jellemzően akkor vezetnek be ilyen rendszert, ha a társadalom eljut egy adott fejlettségi szintre és emellett a társadalmi javak újraelosztásában prioritásként tud megjelenni egy általános jellegű szociális védelmi háló működtetése (látható az Egyesült Államokban zajló folyamatokból, hogy egy ilyen rendszer átfogó bevezetéséről csak a világ elenyésző számú országában van konszenzus). Éppen az érzékeny elosztási aspektus miatt fontos, hogy egy állam mennyiben kívánja kiterjeszteni szociális védelmi rendszerét azokra a személyekre, akik nem az állampolgárai.