Kiküldött munkavállalók: változnak a szabályok


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Létrejött a megállapodás a kiküldött munkavállalókra vonatkozó uniós szabályozás módosításáról az Európai Parlament (EP), az Európai Bizottság és a tagállamok kormányait képviselő tanács között – jelentették be csütörtökön Brüsszelben.


Az intézményközi egyeztetések lezárásáról hírt adó közös közleményben hangsúlyozták: a tárgyalódelegációk szerint „kiegyensúlyozott” egyezmény született, melynek nyomán hamarosan hivatalosan is elfogadhatják az irányelv módosítását.

Marianne Thyssen foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztos kijelentette, az Európai Bizottság két évvel ezelőtti javaslatának lényege az volt, hogy a munkabér és a munkafeltételek terén ugyanazok szabályok vonatkozzanak a kiküldetésben lévő munkavállalókra, mint a helyiekre, és ezt az elvet sikerült megőrizni.

Hangsúlyozta, hogy a kompromisszumos megoldás fenntartja a bizottsági tervezet legfőbb elemeit, ugyanakkor mindhárom uniós intézmény, illetve az állampolgárok aggályait is tiszteletben tartja, és világos szabályokat teremt mindenki számára.

„Ez jó hír a szociális Európa számára” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az egyezség tisztességesebb és jobban működő munkaerőpiacot hoz létre.

A megállapodás részleteit még nem ismertették, a tájékoztatás szerint azonban már a napokban bemutatják az uniós társjogalkotó szerveknek, hogy mielőbb meglegyen a felhatalmazás a végleges jóváhagyáshoz.

[htmlbox mt_kommentar]

 

Korábban a tagállami kormányokat tömörítő tanácson belül is óriási vita volt a kérdésben, de októberben sikerült kompromisszumra jutni a módosítás fő vonalairól. Ennek értelmében a fogadó ország munkajogi feltételeit 12 hónap után kellene alkalmazni, amit egyszer meg lehetne hosszabbítani hat hónappal. Fontos pont azonban, hogy a módosítás előírásai nem érintenék a fuvarozói szektort, arra vonatkozóan külön szabályokat hoznának. Ebben egyébként az Európai Parlament azonos állásponton volt.

A munkáltatók a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelesek a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet fizetni kiküldött dolgozóiknak, akik így ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint a helyiek, szakértők szerint ráadásul ennek versenytorzító hatásai is lehetnek.

A kiküldött munkavállalók száma 2010 és 2015 között 41 százalékkal nőtt az EU-ban, és elérte a 2,05 milliót, de ez még így is mindössze 0,9 százalékát jelenti az unió teljes munkaerejének.

A kiküldetésben lévő munkavállalók 85 százaléka Nyugat-Európában dolgozik, legtöbben Németországban, Franciaországban, illetve Belgiumban. A legnagyobb kibocsátó államnak Lengyelország, Németország és Franciaország számít.

(MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.