Kisokos a munkáltatói kölcsönről – I.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltatói kölcsön tág fogalom, és nem keverendő össze a munkabérelőleggel. Munkáltatói kölcsönt nem kötelező nyújtani, arra a Ptk. szabályai irányadók, bár azt a munkaviszony okán nyújthatja a munkáltató. Összeállításunk a munkáltatói kölcsön fajtáit és közterheit részletezi.
A munkáltatói kölcsön tág fogalom. Tudni kell azonban arról, hogy egyetlen jogszabály sem teszi kötelezővé a munkáltató számára, hogy kölcsönt nyújtson a dolgozó részére. Nem is tehetné, mert anyagi és adminisztrációs kapacitás szükséges ahhoz, hogy a munkáltató szélesebb körben biztosítsa ezt a lehetőséget. Ez nem azon múlik, hogy a számítások szerint olcsóbb lenne a cégnek az ilyen juttatás, mint a béremelés.
A munkavállaló és a munkáltató közötti kölcsönszerződés alapvetően a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint megkötött polgári jogi szerződés. Ez független attól a ténytől, hogy a munkavállaló a munkáltatói kölcsönt a fennálló munkaviszonyára tekintettel kapja.
Szabad felhasználású munkáltatói kölcsön nincs, ugyanis munkáltatói kölcsön csak előre meghatározott célra adható. A munkáltatói kölcsönökre a Polgári Törvénykönyv előírásai vonatkoznak, ugyanis a munkáltatói kölcsön nem minősül pénzkölcsön nyújtásának, így az nem is engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás.
A munkáltatói kölcsön alapvetően a munkavállaló szociális szükségleteivel kapcsolatos célból kerül odaítélésre, illetve folyósításra. A leggyakrabban használt munkáltatói kölcsön a lakáscélú hitel, amellyel a munkaadó a dolgozó lakáshelyzetének a javítását támogatja. Ezen túl adhat kölcsönt a munkaadó a dolgozónak más egyéb szociális célból is, például üdülési célra, a gyermekek iskolakezdéséhez, illetve tanévkezdéséhez, stb.
Közös jellemzője a munkáltatói kölcsönöknek, hogy
- egy adott, előre meghatározott célra lehet igényelni,
- és folyósított kölcsön esetén a munkáltató kérheti a cél teljesülésének igazolását.
A visszafizetési kötelezettség mellett adott kölcsön lehet kamatmentes vagy kamattal terhelt. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 72. §-ának (1) bekezdése szerint, a kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény).
A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény összegének 1,19-szerese. A 16% adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. A kifizető 27% egészségügyi hozzájárulást is fizet a kamatkedvezmény után.
Megjegyzem, hogy a kamatkedvezményből származó jövedelem adózási szabályát nem kell figyelembe venni lakáscélú hitel esetében, ha azt a munkáltató munkavállalójának vagy helyi önkormányzat a magánszemélynek
-
hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján,
-
annak igazolása alapján olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, akadálymentesítéséhez,
-
vagy bármely, az említett célra hitelintézettől, vagy bármely, az említett célra korábbi munkáltatótól felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban (12/2001. /I. 31./ Korm. rendeletben) meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét, azzal, hogy korszerűsítésnek, akadálymentesítésnek a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott korszerűsítés, illetve akadálymentesítés minősül.
Ez egyúttal azt jelenti, hogy visszafizetendő lakáshitelt nyújthat a munkáltató a dolgozójának alacsony kamattal, vagy kamatmentesen, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt szabályokat betartják.
Kisebb összegek igénylése esetén célszerűbb a munkabérelőleg alkalmazása. A kisebb összeg itt azt jelenti, hogy a dolgozó lakásvásárlásához, az ezzel kapcsolatos hiteltörlesztéshez viszonyítva nyilván kevesebbe kerül az üdüléshez szükséges összeg.
A munkabérelőleget a munkáltató nem a saját pénzéből nyújtja, hanem a dolgozó munkabérét előlegezi meg. A munkabérelőlegre ugyanakkor elmondható, hogy szabadon felhasználható, ugyanis a munkaadó nem szabhatja meg, hogy a dolgozó mire költi a fizetését.
A munka törvénykönyve három nyelven
|
|
Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben.
További információ és megrendelés >>
|
A munkabérelőleg azonban nem keverhető össze a munkáltatói kölcsönnel, mert eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. Az előbbit a Munka törvénykönyve alapján kaphatja a dolgozó, az utóbbit viszont a munkáltató a polgári jog keretei között kötött megállapodás alapján, meghatározott célokra, bizonyos esetekben akár kamatmentesen is (lakás célra) nyújthat munkavállalóinak, de csak meghatározott esetekben nem kell adóznia a kölcsönt kapónak. A szabályok figyelmen kívül hagyása pedig jókora közterhekbe kerülhet.
A munkabérelőleg nyújtásának szabályai mellett lényeges különbség a kölcsön és az előleg között, hogy a munkabérelőleg összegét a munkáltató a jogszabály erejénél fogva, a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a munkabérből levonhatja. A munkáltatói kölcsönre ez nem igaz és ez kockázatot jelent a vállalkozás számára.
A dolgozónak adható vissza nem térítendő munkáltatói lakáscélú támogatást nem nevezhetjük kölcsönnek, mert nem kell visszafizetni. Erről egy másik cikkben írok.
