Költözés és munkaviszony


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi a jogi jelentősége, ha a munkavállaló elköltözik? Kötelező-e a munkavállalónak követnie a munkáltatót, ha a cég székhelyet vált? Összefoglaljuk, milyen teendői vannak a feleknek, ha a munkaviszony fennállása alatt valamelyikük elköltözik.


A digitalizáció korában ugyan egyre szaporodnak az olyan munkakörök, amelyeket bárhonnan és bármikor el lehet látni, a munkaviszony teljesítése egyelőre tipikusan egy kötött helyen történik, amelyet a munkáltató biztosít a munkavállaló számára. Ezért a munkaviszony szempontjából lényeges körülmény, hogy a munkavállalónak hol kell teljesítenie a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét. Így aztán annak is döntő jelentősége lehet, ha akár a munkavállaló lakóhelye, akár a munkavégzés helye költözés miatt megváltozik. Ilyen esetben a feleknek az alábbiakra kell tekintettel lenniük.

Először is a félnek megfelelő időben tájékoztatni kell a másik felet a várható változásról. Ennek konkrét időpontját a törvény nem határozza meg, csak annyit rögzít, hogy a tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését. Ráadásul, a munkavégzési hely megváltozása igényli a munkaszerződés módosítását is. Ezért a munkáltatónak a költözés bejelentését úgy kell időzíteni, hogy a munkavállalók számára legyen kellő idő a munkaszerződés módosítására vonatkozó ajánlatot megfontolni. A munkavállaló ezt a módosítási ajánlatot vissza is utasíthatja. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a szerződés szerinti helyszínen a továbbiakban nem tudja foglalkoztatni (mert megszünteti a tevékenységét ezen a helyen), úgy jogosult emiatt a munkaviszonyt felmondással megszüntetni. A munkaszerződés módosítása nélkül ugyanis a munkavállalót nem fogja tudni tovább foglalkoztatni. Ez a munkáltató működési körében felmerült okból történő felmondást jelent, így a munkavállalót megilleti a végkielégítése és a felmondási ideje is.

[htmlbox mt_kommentar]

 

A munkavállaló címváltozásának bejelentését illetően, a jognyilatkozatok közlése szempontjából különösen fontos, hogy a munkáltató mindig ismerje a munkavállaló aktuális címét. A Munka Törvénykönyve ugyanis kimondja, hogy a tértivevénnyel kiküldött levél akkor is közöltnek minősül, ha a közlés azért hiúsult meg, mert a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult. Ilyenkor a munkáltató nem köteles a kézbesítést újra megkísérelni, hanem ez utóbbi, sikertelen kézbesítési kísérlettel közöltnek minősül a jognyilatkozat, jóllehet az abban foglaltakat a munkavállaló nem ismerte meg. Ugyancsak kellemetlen lehet, ha az azonnali hatályú felmondást a munkáltató az éppen keresőképtelenség miatt távollévő munkavállaló korábbi albérletének címére kézbesíti (mint utolsó ismert címre), így az a munkavállaló tudta nélkül fejti ki joghatását.

A költözésnek további jogok és kötelezettségek szempontjából jelentősége lehet, ami szintén felértékeli a másik fél tájékoztatásának fontosságát.

Egyrészt, a földrajzi keretek megváltozásával a munkavállaló utazási költségtérítésre való jogosultsága változhat. A jelenleg hatályos szabályok szerint, a munkáltató akkor köteles hozzájárulni a munkába járás költségeihez, ha az a közigazgatási határ átlépésével történik. Ha tehát a munkavállaló egy másik településre költözik, úgy megnyílik jogosultsága erre a juttatásra. Ennek viszont természetesen feltétele, hogy jogosultságát igazolja, és ennek keretében új lakcímét jelentse be. A fordítottja is lehet igaz, hiszen elképzelhető, hogy a munkavállaló a munkahelyéhez közelebb költözik, vagy a munkavégzés helye kerül a lakóhely településére, ezzel pedig a korábbi utazási költségtérítés jogalapja megszűnik.

Másrészt, míg a munkáltató költözése esetén a feleknek a munkaszerződés módosításáról, illetve a munkaviszony megszüntetéséről kell tárgyalniuk, a munkaviszony megszüntetése akkor is felmerülhet, ha a munkavállaló költözik el. Ez akkor fordulhat elő, ha a munkahely ezáltal nehezebben megközelíthetővé válik. Határozatlan idejű munkaviszonyban a munkavállaló ugyan indokolás nélkül, bármikor élhet felmondással, ám a határozott idejű munkaviszony a munkavállaló részéről is csak kellő súlyú ok mellett mondható fel. A törvény szerint ilyen ok lehet az, amely a munkavállaló számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Meglátásom szerint az utazási idő jelentős megnövekedése megfelelő indok lehet, akkor is, ha a munkavállaló maga költözik el, saját elhatározásából.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.