Kúria: nem jár pénz a ledolgozott szünetre


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria szembement az elsőfokú döntéssel: arra jutottak, a munkavállalónak nem jár pénz a jogtalanul ledolgoztatott munkaközi szünet miatt.


A felperesek napi 12 órás munkaidő beosztással álltak az alperes alkalmazásában. Keresetükben a kiadni elmulasztott munkaközi szünet időtartamára túlmunkapótlék és ugyanezen időre állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest – olvasható a Kúria weboldalán.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest rendkívüli munkavégzésért járó pótlék és állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem osztotta be a felperesek munkaidejét, nem határozta meg a munkaközi szünet időpontját, annak igénybevételére a munkavállalóknak nem is volt lehetőségük, ezért a keresetet megalapozottnak találta.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a rendkívüli munkavégzés továbbá az állásidő törvényi feltételei nem álltak fenn, a felperesek a 12 órás munkaidőt ledolgozták és az ezen időre járó munkabérüket megkapták.

Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás

Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül.
A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet.
A szolgáltatást a munkajog.hu portál felületén keresztül éri el, ahol többféle csomagajánlat közül is választhat.

Részletes információ >>

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán indult eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésekben döntött:

Az a körülmény, hogy a munkáltató a beosztás szerinti 12 órás munkaidőn belül a munkavállalókat megillető 1 órás időtartamú munkaközi szünetet nem biztosítja, jogszabálysértő foglalkoztatásra alapot adhat, de a rendkívüli munkavégzés teljesítését a törvényi feltételek hiányában (Mt. 126.§ (1) bekezdés) még nem bizonyítja.

Mivel a felperesek a beosztásuk szerinti munkaidőt ledolgozták, az erre az időre járó munkabérüket megkapták, nem állapítható meg olyan kiesett idő, amikor a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudtak munkát végezni – indokolta ítélrtét a Kúria. [Mt.151.§ (4) bekezdés]


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.