Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A próbaidő rendeltetése, célja, hogy a munkáltató és a munkavállaló „kipróbálhassa” egymást: a próbaidő alatt a munkavállaló felmérheti, hogy az adott munkakör, a munkakörülmények megfelelőek-e számára, míg a munkáltató eldöntheti, hogy az új munkaerő teljesíteni tudja-e a hozzá fűzött elvárásokat. Tekintettel a próbaidő „próba” jellegére, kérdésként merülhet fel, hogy vajon a kikötött próbaidő mértéke meghosszabbítható-e, lehetőség van-e egy „újabb próbára”.
A próbaidő a munkaszerződés lehetséges, a felek megállapodásától függő eleme, vagyis a próbaidő kikötése nem kötelező, azonban előnye, hogy próbaidő alatt a munkavállaló és a munkáltató is azonnali hatállyal, indokolás nélkül szüntetheti meg a munkaviszonyt [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bek. a) pont]. Vagyis, ha valamelyik fél úgy ítéli meg, hogy a munkaviszony nem felel meg az elvárásainak, pusztán a próbaidő tényére való hivatkozással és az emiatt mellőzött indoklásra utalva megszüntetheti a munkaviszonyt.
Emellett a felmondási korlátozások és felmondási tilalmak a próbaidőre nem vonatkoznak, így az, hogy a munkavállaló például gyermeket vár, nem akadályozza meg a próbaidő alatt történő azonnali hatályú munkáltatói felmondást, feltéve, ha a felmondás indoka a nem megfelelő munkavégzés, az elvárásoknak való meg nem felelés, egyéb, a munkavégzéshez köthető ok, és nem az, hogy a munkavállaló állapotos.
A fentiek miatt a felek általában a próbaidő alkalmazása mellett döntenek. Fontos azonban, hogy a próbaidőről csak írásban, a munkaszerződésben lehet megállapodni, vagyis szóbeli kikötésre nincs mód [EBH2001. 597.]. Emellett a próbaidőt a munkaviszony létesítésekor kell kikötni, így utólagosan, a munkába lépést követően szintén nincs lehetőség próbaidő kikötésére [Mt. 45. § (5) bek.], a kikötés akkor sem pótolható, ha csupán csak egy nap késedelemről van szó [BH2005. 441.].
A próbaidő mértéke főszabály szerint legfeljebb 3 hónap lehet, amely tartam naptári napban számítandó, nem pedig munkanapban. Abban az esetben azonban, ha a kikötött próbaidő mértéke nem éri el ezt a maximális mértéket, a felek egy alkalommal meghosszabbíthatják a próbaidőt, azonban a próbaidő tartama meghosszabbítás esetén sem haladhatja meg a 3 hónapot. Így abban az esetben, ha a felek eredetileg 2 hónap próbaidőt rögzítettek a munkaszerződésben, azt egy alkalommal még 1 hónappal meghosszabbíthatják, azonban, ha 2 hónap 10 nap próbaidő került eredetileg kikötésre, az már újabb 1 hónappal, vagy az eredetileg 2 hónap próbaidő újabb 2 hónappal már nem hosszabbítható meg. Ugyanígy az sem lehetséges, hogy az eredetileg 1 hónap próbaidő újabb 1-1 hónappal hosszabbodjon meg, mert a meghosszabbításra akkor is csak egyszer van lehetőség, ha még a meghosszabbított tartam sem éri el a törvényben rögzített 3 hónapos maximum mértéket [Mt. 45. § (5) bek.].
A meghosszabbítás feltétele természetesen, hogy a munkaszerződésben eredetileg is szerepelt a próbaidő kikötése. Így, ha a munkaviszony létesítésekor a felek nem állapodtak meg próbaidő kikötéséről, később, a meghosszabbítás lehetőségére hivatkozva nem lehet próbaidőről megállapodni.
Tekintve, hogy próbaidőt csak írásban, a munkaszerződésben lehet kikötni, a próbaidő meghosszabbításáról is csak írásban, a munkaszerződés módosításával lehet megállapodni. A munkaszerződés pedig csak a felek közös megegyezésével módosítható, így a munkáltató általi egyoldalú próbaidő-hosszabbítás nem lehetséges.
A főszabálytól eltérően, kollektív szerződés esetén a próbaidő mértéke akár 6 hónap is lehet, így abban az esetben, ha a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik, a munkavállalóval kötött munkaszerződésben maximum 6 hónap próbaidő kötheti ki, ami, ha ennél rövidebb tartamú, egy alkalommal meghosszabbítható, azzal, hogy a próbaidő tartama meghosszabbítás esetén sem haladhatja meg a 6 hónapot [Mt. 50. § (4)].
Próbaidő kikötésére, így annak meghosszabbítására is lehetőség van mind határozott, mind határozatlan idejű munkaviszony esetén, azzal, hogy nem célszerű, ha a próbaidő mértéke megegyezik a határozott idejű munkaviszony tartamával. Egy 3 hónapos határozott idejű munkaviszonyban a 3 hónapos próbaidő kikötése joggal való visszaélést valósíthat meg, lévén a próbaidő rendeltetése a munkavállaló munkateljesítményének megismerése, amely rendeltetés elvész, ha a próbaidő és a munkaviszony tartama megegyezik egymással. Erre figyelemmel nem javasolt a határozott idejű munkaviszony felét meghaladó próbaidő kikötése.
A próbaidő meghosszabbításának számos oka lehet, gyakran kerül sor a hosszabbításra azért, mert az eredetileg kikötött próbaidő során a munkáltató úgy dönt, szeretné egy másik munkakörben is kipróbálni a munkavállalót. Arról azonban, hogy a próbaidő miért került meghosszabbításra, a feleknek nem kell megállapodnia.
