Megváltozott munkaképességű személyek – munkajogi fogalmak

Szerző: Molnárné dr. Balogh Márta
Dátum: 2018. április 16.
Rovat:

A munkaviszony, a foglalkoztatás terén több szabálynál találkozunk a jelentős, tartós egészségi problémával küzdő munkavállalók védelmével, kedvezményeivel kapcsolatos rendelkezésekkel. Ezek a munkavállalók például évi öt munkanap pótszabadságra jogosultak egészségi állapotuk miatt. 2018. január 1-től aktualizálásra, pontosításra került a munkajogi törvényi fogalomtárban ennek a személyi körnek a meghatározása.


Az egészségromlás mellett munkát végző munkavállaló fogalma a korábbi „legalább ötven százalékban egészségkárosodott” megnevezésről „megváltozott munkaképességű személy” megnevezésre módosult összhangban a jelenleg hatályos ellátásnem elnevezésével, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival (rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás).

[htmlbox mt_kommentar]

 

Mint ismeretes, mindkét társadalombiztosítási ellátás mellett lehet munkát végezni meghatározott összeghatárig.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 294. (1) bekezdése tartalmazza a törvény alkalmazásában meghatározott fogalmakat.

A jogszabályhely kibővült egy új ponttal: Mt. 294.§ (1) bekezdés l) pont:

megváltozott munkaképességű személy: a rehabilitációs hatóság vagy jogelődjei által végzett hatályos minősítés alapján

  • akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
  • aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
  • akinek a munkaképesség csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
  • rokkantsági ellátásban részesül.

A fogalom az Mt-ben több helyen is megjelenik, például a 120. §-ban, mely szerint öt munkanap pótszabadságra jogosult a megváltozott munkaképességű munkavállaló.

A pontosított fogalom meghatározás jelentősen megkönnyíti a munkáltatók helyzetét annak eldöntésekor, hogy ki jogosult egészségi állapotára tekintettel az évi öt munkanap pótszabadságra.  

Nem módosult azonban a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló fogalom, mely szerint nyugdíjasnak minősül a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. §(1) bekezdés g) pontja szerint nyugdíjasnak minősül, aki

  • az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
  • az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
  • a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
  • egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
  • öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
  • rokkantsági ellátásban részesül.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4.§ f) pontja szerint saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki

  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14.§ (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Azaz munkajogi szempontból a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül annak ellenére, hogy a rokkantsági ellátás társadalombiztosítási szempontból nem nyugdíj.

Fenti jogszabály 14.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, nem szerepelnek a 14. § (3) bekezdésében található saját jogú nyugellátások között.

A munkajogi szabályok szerint azonban úgy kezelendő a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, mint például az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy öregségi nyugdíjban a nyugdíjkorhatár betöltése előtt részesülő (azaz a nők negyven év jogosultsági idővel elnyerhető kedvezményes nyugdíját igénybe vevő) személy.


Kapcsolódó cikkek:


Lemaradt a munkabér – Érvényes-e a munkaszerződés?
2018. augusztus 16.

Megtörténhet, hogy az írásba foglalt munkaszerződésben még az a kevés kötelező kellék sem szerepel, amely a munkaviszony létesítéséhez szükséges. Különösen akkor szokott előfordulni ilyen helyzet, ha a felek internetről letöltött szerződésmintával dolgoznak. Mit kell tenni, ha a munkavállaló felfedezi, hogy az írott munkaszerződésében semmi nem szerepel a munkabérről?

A megszakítás nélküli tevékenység
2018. augusztus 15.

Számos munkáltató van, akinek a tevékenységéből eredően folyamatosan működnie kell. Ennek meg vannak a sajátos munkajogi szabályai, számos speciális előírással a munkaidő tekintetében. Alább azt is megvizsgáljuk, hogy a bérpótlékok oldaláról milyen sajátosságokkal jár a megszakítás nélküli munkarend.

Merre tovább, szakképzés?
2018. augusztus 14.

Cikkünkben a szakképzés szabályozásának hazai történetét, a hatályos jogszabályi környezetét és a jövőbeni kihívásait ismertetjük.