Miért nem dolgozhatok napi 12 óránál többet?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaidő mértékére vonatkozó szabályok a munkavállaló védelmére hivatottak. De mi van, ha ezek szűk korlátnak bizonyulnak? Ha éppen a munkavállaló maga szeretne többet dolgozni?


A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje és a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő együttesen nem haladhatja meg a napi tizenkét órát. A munkavállaló heti munkaideje (beosztás szerinti és rendkívüli együtt) legfeljebb negyvennyolc óra lehet, amelyet munkaidőkeret esetén átlagban kell figyelembe venni. (Hosszabb teljes munkaidő esetén a két korlát: napi 24 és heti 72 óra). A rendkívüli munkaidő évente összesen 250 óra lehet, amely kollektív szerződéssel legfeljebb 300 órára emelhető. 

E korlátokat a törvény elsősorban a munkavállaló egészségének és biztonságának védelme érdekében, illetve a munkavállaló magánszférájának biztosítására írja elő. Olykor azonban adódnak esetek, amikor éppen a munkavállaló az, aki szeretné ezeket a korlátokat túllépni. Például, a távolról bejáró munkavállaló egy munkanap inkább 14 órát teljesítene, cserébe kéthetente csak kilenc napot járna dolgozni. Egy másik munkavállaló több gyermeket nevel, és a többlet jövedelemért szívesen vállalna túlórákat a törvényi korláton felül is. Egy magasan képzett fiatal informatikus imádja a munkája jelentette kihívásokat, egy-egy problémát még hétvégére sem tud elengedni, és lelkesen teljesít heti 50-60 munkaórát is. Mi a teendő ezekben az esetekben?

Hangsúlyozni kell, hogy a munkajogi szabályok betartása, betartatása a munkáltató felelőssége. Ezért ha a munkavállaló többet dolgozik, mint a törvény szerint lehetne, azért a munkáltatót marasztalja el a munkaügyi hatóság, az pedig nem mentesíti a felelősség alól, hogy erre a munkavállaló kérésére került sor. Ráadásul, ha a munkavállaló a kifáradásból eredően megbetegszik, vagy baleset éri, esetleg hibázik munka közben, a felelősség a munkáltatót terheli. Az előrelátó munkáltató tehát elutasítja a munkavállaló ilyen igényét. Mielőtt elhamarkodottan kőkorszakinak, vagy a munkavállalók felett feleslegesen gyámkodónak minősítenénk ezt a jogi helyzetet, fontoljuk meg az alábbiakat.

Egyrészt, mint már említettem, e korlátok indoka alapvetően munkavédelmi. Abból a tapasztalatból indul ki, hogy ha a munkaidő mértéke átlép egy bizonyos korlátot, az káros lesz a munkavállaló egészségére. Annál nagyobb a kockázat, minél több óráról és minél hosszabb ideig fennálló „túlteljesítésről” beszélünk. Másfelől, a munkára fordított többlet órákat az élet más területéről, elsősorban a magánélettől kell elvonni. Egyénenként más és más, hogy mi az egészséges arány a munkára és a magánéletre fordított időnél, ám a szélsőségek bizonyosan károsak. A munkavállaló ideig-óráig értékelheti saját helyzetét úgy, hogy bevállalja ezeket a kockázatokat, vagy saját teljesítőképességében bízva nem is számol ezekkel. Hosszabb távon azonban nem hiszem, hogy bárki vitatná a szabályozás által védeni hivatott értékek jelentőségét. Talán kevésbé fennkölt, de a munkaidő korlátok célja egyben kereskedelmi is: azt biztosítja, hogy legyen ideje a munkavállalónak fogyasztóvá válni, és elkölteni a keresményét.

XIII. Magyar Munkajogi Konferencia

 

Előjelentkezési akció!

Ha október, akkor Visegrád! Megkezdődött az előjelentkezés a XIII. Magyar Munkajogi Konferenciára. December 31-ig még a 2015-ös áron jelentkezhet a jövő évi rendezvényre.

 

További információ és jelentkezés >>

Másrészt, a törvény csak az egy munkaviszonyon belül teljesíthető munkaidő mértékét korlátozza. Annak tehát nincs akadálya, hogy a munkavállaló további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítsen, ha a törvényi keretek között nem tudja kielégíteni kreativitását, munkakedvét. Nem tiltja a törvény, hogy valaki a napi nyolc órás főállása mellett – ha van még energiája, vagy egyszerűen csak több pénzre van szüksége – további munkát vállaljon, vállalkozni kezdjen stb. Szó sincs arról, hogy a törvény tétlenségre kárhoztatná a munkavállalót, akit fűt a tenni akarás. 

Furcsának tűnhet, hogy ha a több foglalkoztató felé teljesített munkaidőre nem vonatkoznak a korlátozások, akkor egy munkaviszonyon belül mégis miért olyan szigorúak? Napi tizenkét óránál többet egy munkáltató részére nem lehet dolgozni, de azt semmi nem akadályozza, hogy a munkavállaló napi kétszer nyolc órában dolgozzon, két cégnek. Mi ennek az értelme?

A logika alapvetően az, hogy több jogviszony esetén a munkavállaló kiszolgáltatottsága kisebb. A több párhuzamos jogviszony önmagában azt feltételezi, hogy a munkavállaló saját akaratából vállalt további munkát. Ezzel szemben egy jogviszonyon belül a munkaidő bővítése a legtöbb esetben a munkáltató utasítására történik, vagy legalábbis kétséges a munkavállaló „érdekazonossága”.
 
Emellett, ha a munkavállaló azért dolgozik napi tizenkét órát, mert a főállása mellett egy napi négy órás részmunkaidős állást is vállalt, rugalmasabban kezelheti a munkaidejét, mintha egy jogviszonyon belül kellene napi tizenkét órát teljesítenie. A két jogviszony külön is felmondható, ha a terhelést már túl nagynak érezné, a szabadság egymástól függetlenül, eltérő időpontban is igénybe vehető a két állásban, vagy elképzelhető, hogy míg az egyik munkakörében keresőképtelen, addig a másikban tud dolgozni. Az egy jogviszonyon belül teljesítendő munkaidő esetén ilyen megbontásra nincs lehetőség. A gazdasági kockázatok is csökkennek, ha a munkavállaló két különböző munkáltatótól kap díjazást.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.