Munkahely meghatározása az Mt. módosításra tekintettel


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2023. január 1-jével hatályba lépett módosítása értelmében, ha a felek a munkaszerződésben nem rendelkeznek a munkahelyről, akkor munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni.

munkahely meghatározása

A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme az alapbér és a munkakör [Mt. 45. § (1) bekezdés]. Ha a felek nem rendelkeznek a közöttük létrejövő megállapodásban a dolgozó alapbérének mértékéről vagy nem határozzák meg, hogy mi is lesz a munkavállaló feladata, akkor a munkaviszony nem jön létre közöttük. Ezzel szemben a munkahely meghatározása már nem tartozik a kötelezően szabályozandó kérdések körébe. A korábbi szabály úgy fogalmazott, hogy ha a felek a munkaszerződésben nem határozzák meg, akkor munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a dolgozó a munkáját szokás szerint végzi. Az Mt. 2023. január 1-jével hatályos módosítása némileg változtatott ezen a szabályon és pusztán annyit mond ki, hogy eltérő megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni [Mt. 45. § (3) bekezdés].

A korábbi Mt. tehát eltérő megállapodás hiányában az ún. szokásos munkahelyet jelölte meg munkahelyként. A szokásos munkahely megállapítása kapcsán az Mt.-hez fűzött kommentár úgy fogalmaz, hogy szokásosnak azt a munkahelyet kell tekinteni, ahol az adott munkáltatónál kialakult gyakorlat szerint az adott munkakörben rendszerint teljesíteni kell. A szokásos munkahely értelmezési gyakorlatára tekintettel értelemszerűnek tűnik az Mt. legutóbbi módosítása, amely a szokásos munkahely helyett – eltérő megállapodás hiányában – rendezőelvként a munkakörben szokásos munkavégzési helyet nevezi meg. A munkahely megállapítása így szorosan a munkakörhöz kapcsolódik, vagyis, ha kétség merülne fel a munkahelyet illetően, akkor a munkaköri leírás alapján is lehet következtetni arra, hogy hol kell a dolgozónak munkáját végeznie. Ha például a munkavállaló munkaköre CNC gépkezelő és a munkáltatónak csak egy olyan telephelye van, ahol a CNC gépek megtalálhatóak, akkor egyértelműen az említett telephely lesz a dolgozó munkahelye, hiszen kizárólag itt tudja ellátni a munkaköri feladatait. Előfordulhat olyan eset is, amikor a munkavállaló nem egy konkrét helyen végzi a munkáját, hanem egy meghatározott földrajzi területen. Tipikusan ilyen a futárok vagy utazó ügynökök esete. Ilyenkor szintén a munkaköri leírás adhat támpontot a munkavégzési hely meghatározásában.

Az Mt. szerinti rendezőelvre – vagyis a munkakörben szokásos munkavégzési helyre – abban az esetben érdemes támaszkodni, ha a munkahely egyértelműen megállapítható a munkaköri leírás és a munkáltató tevékenysége alapján. Abban az esetben, ha változó vagy több munkahelyről van szó, már érdemes a munkaszerződésben világosan rögzíteni, hogy a munkavállalónak hol kell majd dolgoznia.

A különböző munkahelytípusok pontos meghatározását az Mt. nem tartalmazza, azonban a gyakorlat alapján tipikusan háromféle munkahelytípust különböztethetünk meg. Az egyik az ún. állandó munkahely, amely konkrétan meghatározott teljesítési helyet jelent. A munkavállaló tudja, hogy a munkáját a munkáltató mely telephelyén kell végeznie és ez a munkaköréből adódóan is következik. A fenti példából kiindulva a CNC gépkezelő feladataira tekintettel a munkáját azon a telephelyen végzi, ahol a gép található, ez állandó munkahelynek tekinthető. Ez meghatározható a munkaszerződésben is, de egyértelműen lehet rá következtetni a munkaköri leírásból és a munkáltató körülményeiből.

A másik típus a változó munkahely. Változó munkahely esetében a munkavállaló több helyen is teljesítheti a munkaviszonyból fakadó kötelezettségeit. Ennek oka lehet a munkáltató üzleti tevékenysége, több telephelye vagy a konkrét munkakör jellege is. Ebben az esetben a munkahely tágabban kerül meghatározásra, a munkaszerződés vagy a munkaköri leírás csak keretet teremt a munkavégzés kapcsán.

A harmadik típus a többes munkahely, amit meg kell különböztetni a változó munkahely fogalmától. A változó munkahely esetében a munkahely meghatározása „keretszerűen” történik, míg a többes munkahelynél tételesen meghatározásra kerülnek a lehetséges teljesítési helyek. Ilyen például, ha egy szállodalánc takarítást végző munkavállalói a láncba tartozó összes hotelben végzik a feladataikat.

A munkahely meghatározásának például a munkáltató munkahelyen kívüli munkavégzésre való utasítása szempontjából is jelentősége van. Az Mt. alapján a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni [Mt. 53. § (1) bekezdés]. A szabályból következik, hogy az eltérő munkahelyen való foglalkoztatásra a szerződés szerinti munkahelyen kívül van lehetőség. Ha a munkaszerződésben változó vagy több munkahely került meghatározásra, akkor ezen a körön belül történő utasítás nem minősül a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak, ezt a munkáltató időbeli korlát és indokolás nélkül megteheti. Ezzel szemben, ha a munkavégzés helyeként például Pest vármegye területe került meghatározásra, de a munkáltató azt akarja, hogy a dolgozó Veszprém vármegyében dolgozzon, akkor már munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról beszélünk. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás időtartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról pedig a munkavállalót tájékoztatni kell [Mt. 53. § (2) bekezdés].

A munkaszerződésnek nem kötelező tartalmi eleme a munkahely, így annak konkrét meghatározása nélkül is létrejön a felek között a munkaviszony. Ennek ellenére mégis érdemes a megállapodásban ezt is szabályozni, különösen akkor, ha a munkáltató tevékenysége vagy a munkaköri leírás alapján ez nem lenne egyértelműen megállapítható. Ezzel elkerülhetőek a későbbi félreértések és a munkavállaló számára is tisztább lesz, hogy főnöke mit vár el tőle.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 9.

Elkezdődött a visszaszámlálás, időben el kell kezdeni a felkészülést a bérszakadék megszüntetésére

Európai uniós szabályozás és gazdasági érdekek is indokolják, hogy a munkáltatók törekedjenek a nemek közötti bérkülönbségek felszámolására. Sok még a nyitott kérdés a szabályozás 2026-os hazai bevezetéséig, de a bérek átláthatóságára irányuló lépéseket már most el kell kezdeni, hiszen a munkáltatók számára így is csupán bő egy év áll rendelkezésre. Várhatóan komoly kihívást jelent majd a megfelelő, jogi és HR ismeretekkel egyaránt rendelkező szakember megtalálása, aki képes lesz menedzselni a vállalkozásoknál a bérszakadék megszűnéséhez vezető folyamatot, beleértve természetesen a dolgozói oldalon felmerülő kérdéseket, feszültségeket.

2024. május 9.

Kizárólag megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató üzem Dabason a Prohuman cégcsoportnál

Jelentős tartalékot jelenthet a magyar munkaerőpiacon a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Ezért is nyitott a Prohuman cégcsoport Dabason kizárólag fogyatékosággal élőket foglalkoztató csomagolóüzemet, ahol már 55 kolléga végez értékteremtő munkát. Magyarország piacvezető HR szolgáltatója így immár irodái mellett öt telephelyen és egy call centerben dolgozik megváltozott képességű dolgozókkal országszerte.

2024. május 8.

Mindent felforgat a mesterséges intelligencia, de a hazai vállalkozók még a kanyarban sincsenek

A vezetői képzések aranykorukat élik, mind a fejlett piacokon, mind globálisan rekordnövekedést mutatva, a következő évtizedben duplázva a szektor bevételét. A BetterManager kutatása alapján minden vezetői képzésre költött dollár hétszeresen térül meg a cégnek, míg egy másik kutatás egy éven belüli 4,1-szeres megtérülést mutatott ki, tehát jelentős megtérülésű versenyképességi faktor a cégvezetők folyamatos tanulása.