Munkavállaló megőrzési felelőssége
A munkajog világában gyakrabban esik szó a munkáltató által a munkavállalónak okozott károk megtérítéséről, azonban nem ritka az sem, hogy a dolgozó okoz kárt munkáltatójának. Ennek speciális esete a munkavállaló által kizárólagosan használt eszközökért fennálló megőrzési felelősség.
A felelősség általános szabályai
Az általános kártérítési szabályok között a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 179. § (1) bekezdés]. A felelősség megállapításának fontos és értelemszerű eleme, hogy a munkáltató és a munkavállaló között munkaviszony álljon fenn és a kár keletkezésére a munkaviszonnyal összefüggésben, valamilyen munkaviszonyból származó kötelezettség megszegésével kerüljön sor. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kár bekövetkezte nem történhet meg a munkaviszony megszűnése után is, így, ha a károkozó magatartás még a munkaviszony során történik, de a kár csak a munkaviszony megszűnését követően nyilvánul meg, akkor a munkavállaló kártérítési felelőssége megállapítható lehet. Fontos azonban, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania – akár fennáll még a munkaviszony, akár megszűnt – a kárt és azt, hogy munkavállaló magatartása és a kár bekövetkezése között ok-okozati összefüggés áll fenn [Mt. 179. § (2) bekezdés].
Megőrzési felelősség
Az ún. megőrzési felelősség alapján a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel [Mt. 180. § (1) bekezdés].
Az általános kártérítési felelősséghez képest a munkavállaló megőrzési felelőssége egy speciális, objektív felelősségi forma, ugyanis itt nem jön szóba az ún. vétkesség kérdése. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a munkavállaló szándékosan ledobta az emeletről a mobiltelefonját, vagy azt véletlenül a metrón hagyta, a felelőssége ettől függetlenül fennáll.
Kizárólag abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő [Mt. 180. § (2) bekezdés]. Megőrzési felelősség esetében ti. megfordul a bizonyítási teher az általános felelősségi szabályokhoz képest; a munkavállalónak kell a mentesülését alátámasztó körülményeket alátámasztania. Elháríthatatlan oknak tipikusan valamilyen külső ok minősülhet, például elemi csapás vagy lopás. Meg kell azonban jegyezni, hogy a megőrzési felelősség fokozott elvárás a munkavállalóval szemben. Egy konkrét ügy kapcsán a bíróság kimondta, hogy nem minősül objektíve elháríthatatlannak az az ok, hogy a munkavállaló kocsiját feltörték és abból nagy összegű pénzt elloptak, hiszen a megőrzési felelősséghez kapcsolódó fokozott gondosságra tekintettel a munkavállaló az összeget magánál is tarthatta volna, mivel sem a pénz mennyisége, sem súlya nem tette azt lehetetlenné (BH 1998. 150.).
A felelősség megállapításának egyik feltétele, hogy a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan kell átvennie a munkavállalónak [Mt. 180. § (3) bekezdés]. Ha az átvételt dokumentáló irat nem készül, akkor a megőrzésért való felelősség sem lesz megállapítható. Abban az esetben, ha a dolog megőrzés céljából több munkavállaló részére kerül átadásra, akkor értelemszerűen valamennyi átvevő dolgozónak alá kell írnia a jegyzéket vagy elismervényt [Mt. 180. § (3) bekezdés]. A felelősség ez esetben is csak azzal a munkavállalóval szemben lesz megállapítható, aki esetében igazolt az átvétel. A felelősség megállapításának további két feltétele, hogy a dolgot visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel kapja meg a munkavállaló és azt állandó őrizetében tartsa és kizárólagosan használja vagy kezelje.
A dokumentálási kötelezettség alól egy kivételt nevesít az Mt., miszerint a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében [Mt. 180. § (4) bekezdés]. Ha tehát ilyen munkakörben dolgozó munkavállaló esetében merül fel a megőrzési felelősség kérdése, akkor csak a további két feltétel fennállása szükséges a felelősség megállapításához.
A munkáltatónak a felelősség megállapítása körében a fenti feltételek fennálltát és a bekövetkezett kárt kell csak bizonyítani, az okozati összefüggést nem [Mt. 180. § (5) bekezdés].
A megőrzésre átadott dolog megrongálódása kapcsán keletkezett károkért való felelősségre vonatkozó szabályt a 2023. január 1-jével hatályos Mt. némileg pontosította. Ilyenkor tehát az átadott dolog nem tűnt el (nincs benne hiány), csak kár érte. A korábbi szöveg úgy fogalmazott, hogy ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az Mt. módosításhoz fűzött indokolás szerint a hivatkozott szabály a jogalkalmazói gyakorlatban vitatottá tette, hogy a megőrzésre átvett dolog megrongálódása miatt keletkezett kárért fennálló felelősség elbírásánál alkalmazni kell-e a felelősség általános szabályait, így különösen a felelősség mértékét korlátozó rendelkezést.
A módosított szöveg úgy rendelkezik, hogy a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kárért a munkavállaló az általános felelősségi szabályok alapján felel azzal, hogy abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 180. § (6) bekezdés]. A pontosítás nyomán egyértelművé vált, hogy az ilyen típusú károkért való felelősség esetében az általános szabályokat kell alkalmazni és a kártérítés mértékét is eszerint kell meghatározni. Ez abból a szempontból kifejezetten lényeges, hogy ha az átadott dolog nem megrongálódott, hanem abban hiány van, akkor a megőrzési felelősség vétkességre tekintet nélkül, a teljes kárért fennáll, amelyet kizárólag a bíróság mérsékelhet rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján [Mt. 190. §].
