Szabadság munkanapokban történő nyilvántartása és kiadása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jelen cikkünkben a szabadságra vonatkozó egyes szabályok változásának hatásait tekintjük át, a régi Mt. hatálya alatt született bírósági gyakorlat vizsgálatán keresztül. Alábbi jogeset a szabadság munkanapokban történő nyilvántartásáról szól és rámutatunk a régi Mt. és a hatályos Mt. szabályai közötti különbségre.

Ebben a jogesetben a felperes munkáltató az alperes hatósági határozatának hatályon kívül helyezését kérte a szabadság nyilvántartására vonatkozó részében.

Az ítéleti tényállás szerint az alperes hatóság által a felperes üzemanyagtöltő állomásán tartott munkaügyi ellenőrzés során azt állapította meg, hogy a felperes hét munkavállaló részére nem adta ki az esedékesség évében a szabadságát (1. pont), valamint a szabadságokat munkaórában tartotta nyilván (2. pont). Emiatt pedig munkaügyi bírságot szabott ki. Az alperes a másodfokú határozatában a 2. pont szerinti szabálytalanságot úgy határozta meg, hogy a felperes az 1992. évi Mt. 131–132. § és 135. § (1) bekezdését megsértve az éves szabadság mértékét a munkaidő-beosztás szerinti munkaórákban határozta meg és a szabadságnapok igénybevételekor az elszámolás nem napi 8 órával történt.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes szabadság nyilvántartása „kezelhetetlen”, mivel a szabadság kiadása és nyilvántartása között különbséget tesz, holott a nyilvántartás adatainak meg kell egyeznie a jogszabály szerinti napokban meghatározott és kiadott szabadság adataival. Emiatt a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte jogszabálysértésre hivatkozással. A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.

A munkavállalót megillető szabadság mértékét a törvény munkanapban határozza meg (1992. évi Mt. 131-132. §), és ennek megfelelően a szabadságot munkanapban rendeli kiadni [1992. évi Mt. 135. § (1) bekezdés]. Az előbbiekből az következik, hogy a munkanapban meghatározott és kiadott szabadság nyilvántartása is értelemszerűen csak munkanapban történhet, mert a nyilvántartás a munkavállaló szabadsága megállapításának és kiadásának szabályszerű voltát hivatott igazolni. Az ettől eltérő, órákban való nyilvántartás nem felel meg a törvény hivatkozott rendelkezéseinek, és azok betartásának ellenőrizhetőségét nem biztosítja.

A munkaügyi bíróság ezért helyesen, jogszabálysértés nélkül utasította el a keresetet. .A munkavállaló szabadságát munkanapban kell nyilvántartani. A munkaórákban történő nyilvántartás nem felel meg a törvénynek (EBH2003. 972.).

Ez a döntés, ahogy azt a korábban már idézett hatályos szabályozásból következik, nem alkalmazható a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén, az Mt. ilyenkor ugyanis órában rendeli nyilvántartani a munkavállalók szabadságát [Mt. 124. § (2) bekezdés]. Ugyanakkor abban az esetben, ha a munkavállaló napi munkaideje nem tér el a munkaszerződésben foglalt napi munkaidő mértékétől – azaz nem munkaidőkeretben vagy elszámolási időszakban foglalkoztatják – a szabadságot továbbra is munkanapokban kell nyilvántartani, és ebben a körben a bírósági ítélet a továbbiakban is irányadónak tekinthető.

---