Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Munka törvénykönyve hatálybalépése több foglalkoztatási törvényre is kihatással volt, ezek közé tartozik az egészségügyi tevékenység végzésének szabályait rögzítő 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev.tv.) is, amely egyfelől az egészségügy területén foglalkoztatottak díjazásával, másfelől az egészségügyi ügyeleti szolgálattal kapcsolatosan tartalmaz új rendelkezéseket.
Az Eütev.tv. szabályai kevésbé rugalmas rendszert alkotnak, mint az új Munka törvénykönyvének rendelkezései, az egészségügy közfeladat jellegére tekintettel a rendelkezések célja elsősorban az, hogy az ellátás biztonságos megszervezését garantálják.
A 2012. július 1-jén hatályba lépett, egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi LXXIX. törvény egyfelől az egészségügy területén foglalkoztatottak díjazásával, másfelől az egészségügyi ügyeleti szolgálattal kapcsolatosan tartalmaz új rendelkezéseket.
Az egészségügyben dolgozók munkaideje
A korábbiakhoz képest követhetőbb szerkezetben került sor a munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban dolgozó egészségügyi dolgozók munkaidejének újraszabályozására.
Az Mt. meghatározza a munkaidő mértékét: ez általában napi 8 óra (teljes munkaidő), amely például készenléti jellegű munkakörben 12 órára emelhető (Mt. 92. §). Emellett érvényesül az egészségügyben egy sajátos jogintézmény, az önként vállalt többletmunka jogintézménye.
Önként vállalt többletmunka
Az ún. opt-out lehetőségét a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke ugyan bármely ágazatban lehetővé teszi, de hazánk csak az egészségügy területén él ezzel a nemzeti szabályozási lehetőséggel. Az Eütev.tv. 12/B. §-a szerint a többletmunka a munkaidőkeret átlagában számított heti 48 órás, a munkáltató által elrendelhető munkaidőn felül vállalható. Ez a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órai, illetve, ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor heti 24 órai többlet-munkavégzést jelenthet.
A megállapodás szabályait a módosítás a korábbinál rugalmasabban határozza meg: lehetőséget ad arra, hogy erről a felek akár határozatlan időre szólóan is megállapodjanak (korábban csak a munkaidőkeret időtartamára volt lehetséges ilyen szerződés kötése), és ezzel összefüggésben meghatározza, ez esetben hogyan mondható fel a megállapodás úgy, hogy az ne eredményezzen ellátási fennakadást. A megállapodás felmondása indokolást nem igényel, és az – a felek vagy kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a közlésének időpontját követő hónap utolsó napjával hatályos.
A határozott időre szóló megállapodás felmondásának lehetősége viszont korlátozottabb: arra csak akkor kerülhet sor, ha az egészségügyi dolgozó oldalán valamely olyan körülmény merül fel, melynek folytán számára a többletmunka végzése aránytalan sérelemmel járna, a munkáltató oldaláról pedig akkor kerülhet sor felmondásra, ha többletmunka igénybevétele nélkül is képes az egészségügyi ellátást biztosítani. Újdonságot jelent – irányelvi követelmény alapján – az is, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv (az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, vagyis az ÁNTSZ) számára lehetőséget ad arra, hogy az önkéntes többletmunkáról szóló megállapodás megkötését megtiltsa vagy tartalmát korlátozza, ha ezt a megállapodást kötő egészségügyi dolgozó egészségi állapotában, különösen teherbírásában vagy egyéb, munkavégzési képességét érintő személyi körülményében beállt változás, vagy az ellátottak biztonsága indokolja.
Egészségügyi ügyelet
Az Mt. szabályai szerint a munkaidő lehet rendes (beosztás szerinti) vagy rendkívüli; ez utóbbi körbe tartozik a készenlét, illetve az ügyelet alatt végzett munka. Az egészségügyben e szabályok szerint működnek például az orvosi rendelők, rendelőintézetek. Ugyanakkor az egészségügyi intézmények jelentős része tipikusan megszakítás nélkül működik, azaz – az Mt. 90. § a) pontja szerinti definíciónak megfelelően – társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatást biztosít 24 órában, vagy legfeljebb naptári naponként 6 órát meg nem haladó szünetekkel. Erre tekintettel az Eütev.tv. 12. §-a továbbra is fenntartja az ún. egészségügyi ügyelet, mint sajátos munkaszervezési módszer jogintézményét.
Míg általában az ügyelet munkavégzésre való készenállást, és ennek során időnként felmerülő feladatok elvégzését jelenti, addig az egészségügyi ügyelet során épp az az általános, hogy van elvégzendő munkafeladat. Épp ezért az Eütev.tv. rendszerében az egészségügyi ügyelet alatt végzett munka nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, hanem a beosztás szerinti rendes munkaidőn felül teljesített, sajátos díjazási szabályokkal kísért munkavégzési forma. Ügyelet ellátására tehát sor kerülhet akár rendes munkaidőben, de azon felül, a munkáltató által elrendelten is úgy, hogy az nem minősül rendkívüli munkavégzésnek [Eütev.tv. 12/D. § (1) bekezdés].
Megújult a Lex HR!Bővebb tartalommal, 48 színes oldallal, változatlanul magas szakmai színvonalon! |
 |
Munkaidő beosztás
A munkaidő beosztásánál eltérést jelent az általános munkajogi szabályoktól, hogy maga a törvény ad lehetőséget hathavi munkaidőkeret alkalmazására, míg az Mt. hatálya alatt ez négy hónap lehet, és csak a megszakítás nélkül működő munkáltatóknál lehet hat hónapra emelni (Eütev.tv. 12/A. §, Mt. 94. §). Elszámolási időszak bevezetésére – vagyis arra, hogy egyheti munkaidők ledolgoztatására kerüljön sor hosszabb, minden héten újrainduló időszakok alatt – az egészségügyben nincs lehetőség.
A rendes munkaidő beosztásánál maga a törvény írja elő, hogy 10–24 órás napi üzemelés esetén több műszakos műszakbeosztást kötelező elrendelni, a munkavégzés tehát nem szervezhető meg egy műszak előírása mellett egészségügyi ügyelet elrendelésével [Eütev.tv. 12. § (3) bekezdés].
A beosztás szerinti és rendkívüli munkaidő naponta a 12 órát nem haladhatja meg, ez alól az az eset kivétel, ha a többletórák egészségügyi ügyeletnek számítanak [Eütev.tv. 12/F. § (1) bekezdés]. Az egészségügyi dolgozó kéthetente egyszer beosztható 12 órát meghaladó ügyeletre akkor is, ha nem írt alá önként vállalt többletmunkáról szóló megállapodást [Eütev.tv. 12/F. § (2) bekezdés b) pont].
A munkáltató az egészségügyi dolgozót egészségügyi ügyeletre és készenlétre együttesen összesen – munkaidőkeret esetén annak átlagában – havonta legfeljebb tizennégy alkalommal oszthatja be [Eütev.tv. 12/C. § (2) bekezdés]. Az önkéntes többletmunka óraszámának terhére szintén ellátható egészségügyi ügyelet, illetve készenlét alatti munkavégzésre is sor kerülhet. Ezek egyike sem jelent rendkívüli munkavégzést. Egészségügyi ügyelet esetén az egyébként 60 órában maximált heti munkaidő 72 órára is emelkedhet [Eütev.tv. 12/F. § (4) bekezdés].
Továbbra is érvényesül az az általános tilalom, mely szerint az egészségügyi dolgozó által több jogviszonyban végzett munka időtartamát össze kell számítani, és az egy naptári napon végzett munka időtartama a 12 órát, az egy naptári héten (az önként vállalt többletmunka és a naptári évenként maximum 416 óra egészségügyi ügyelet kivételével) végzett munka időtartama pedig 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát [Eütev.tv. 5. § (5) bekezdés].
A munkaidő-beosztást nem hetente, mint az Mt. hatálya alatt, hanem – az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében – havonta kell elkészíteni, és az alkalmazott egészségügyi dolgozóval – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónappal korábban írásban kell közölni (Eütev.tv. 13. §).
|
Többet szeretne tudni az egészségügy munkajogáról? Rendelje meg kiadványunkat: Új munkajogi szabályok az egészségügyben – Ügyelet, készenlét, munkaidő-beosztás |
Az egészségügyben dolgozók díjazása
A törvénymódosítás legnagyobb jelentőségű rendelkezése az egészségügyben dolgozókat érintő sajátos egészségügyi ágazati előmeneteli szabályok bevezetése volt, amely az állami, önkormányzati, egyházi vagy egyetemi fenntartású intézményeknél dolgozókra terjedt ki, feltéve, hogy ezen intézmények fekvő- vagy járóbeteg-szakellátást nyújtanak. A háziorvosok tekintetében a törvény nem tartalmazott béremelésre vonatkozó szabályt, azonban szeptember elején a béremelés jövőbeli kiterjesztésére vonatkozó kormányzati szándékról szóló hírek jelentek meg.
Az orvos (fogorvos, szakorvos, szakfogorvos) munkakörben foglalkoztatottak 2012 júliusában egyösszegű illetmény- vagy bérnövelésben részesültek, 2013 januárjától azonban az Eütev.tv. 1. melléklete tartalmaz rájuk nézve külön bértáblát. Az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók 2012. évi illetmény- vagy bérnövelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 138/2012. (VI. 29.) Korm. rendeletben meghatározott egyéb felsőfokú végzettséghez kötött munkaköröket betöltők, valamint az egészségügyi szakdolgozók számára szintén garantált illetménytételeket határoz meg a törvény 2. és 3. melléklete.
Ügyeleti, készenléti díj
Az egészségügyben dolgozók díjazásának másik jelentős eleme az ügyeleti, valamint készenléti díj, amelyet óradíjként határoz meg az Eütev.tv. 13/B. §-a. A törvény ez esetben is csak a minimumtételeket rögzíti. Munkanapon a munkavállaló egy órai alapbérének, illetve közalkalmazott illetményének legalább 70%-a, heti pihenőnapon 80%-a, munkaszüneti napon 90%-a az ügyeleti díj mértéke. Megjegyzendő, hogy a heti pihenőnapi, illetve munkaszüneti napi ügyeleti szolgálat díjazása ez esetben nem a rendkívüli munka ellenértéke, hiszen az egészségügyi ügyelet akkor sem jelent rendkívüli munkavégzést, ha azt heti pihenőnapon, vagy munkaszüneti napon teljesítik.
Ennek ellenére a törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben másik pihenőnapot (pihenőidőt) kell biztosítani, ha pedig ez nem lehetséges, úgy másfélszeres ügyeleti díjat kell fizetni. Szintén másfélszeres az ügyeleti díj akkor, ha az ügyeleti szolgálat teljesítésére önként vállalt többletmunka óraszámának terhére kerül sor.
Sajátos előírás, mely szerint az általános munkarend szerinti heti pihenőnapon – azaz szombaton vagy vasárnap – teljesített ügyeleti feladatellátás esetén az egészségügyi dolgozót akkor is megilleti 50%-os ügyeleti pótlék, ha a feladatellátásra rendes, beosztás szerinti munkaidejében került sor. Ez az ügyeleti pótlék nem azonos az ügyeleti díjjal, más díjazási jogcímet jelent. Ügyeleti pótlékot akkor is kell fizetni, ha az aznapra beosztott rendes munkaidő meghaladja a 12 órát; ekkor a 12 órán felüli időt kell pótlékkal honorálni.
Délutáni, éjszakai pótlék
A délutáni, illetve éjszakai munkavégzést díjazó pótlék tekintetében különleges megoldást alkalmaz az Eütev.tv. 14/B. §-a: az Mt. új előírásai helyett a régi Mt., azaz a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény szabályait tartja fenn, amikor 15%-os éjszakai pótlék, továbbá 15, illetve 30%-os délutáni műszakpótlék, 20, illetve 40%-os éjszakai műszakpótlék fizetését írja elő (az emelt mérték a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottakra vonatkozik).
A pótlékok vonatkozásában nem érvényesülnek az Mt. rugalmas szabályai: így pótlékot is magában foglaló alapbér, illetve pótlékátalány jogintézményének alkalmazására, továbbá a pótlékalapnak a törvényestől eltérő (alacsonyabb) összegben való meghatározására az egészségügy területén nem kerülhet sor [Eütev.tv. 13/A. § (2) bekezdés].
Hálapénz
Említésre érdemes még az Mt. 52. § (2)–(4) bekezdése, amely megtiltja, hogy a munkavállaló harmadik személytől (a betegtől vagy hozzátartozójától) a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül díjazást (hálapénzt) fogadjon el, a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel. Ha a munkáltató ezt kifejezetten engedélyezi, akkor a munkabért nem csökkentheti azon az alapon, hogy abba a juttatás összegét beszámítja. Mivel az Eütev.tv. a hálapénz vonatkozásában nem tartalmaz az Mt. szabályától eltérő rendelkezést, illetve a hálapénz kérdését egyáltalán nem is érinti, ez azt jelenti, hogy minden egészségügyi intézményben önállóan rendelkezhet a munkáltató a hálapénz elfogadhatóságáról. Ha ezt nem teszi meg, ez elvileg tiltást jelent. Az Mt. azonban nem tiltja a ráutaló magatartással történő jognyilatkozattételt, így, ha a munkáltató hosszabb időn át szemet huny a hálapénz elfogadásának gyakorlata felett, ez a hozzájárulás megadásaként értelmezhető.
Sajátos kártérítési szabály
Az egészségügyi ágazatra vonatkozó szabályozást összefoglaló cikkünk végén még egy, az általános szabályoktól való fontos eltérésre hívjuk fel a figyelmet. Míg az Mt. 179. § (3) bekezdése alapján a kártérítés mértéke csak enyhe gondatlanság esetén nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét, egyéb esetekben (szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén) a teljes kárt meg kell téríteni, addig az Eütev.tv. 15/C. §-a szerint a négyhavi távolléti díj korlátját az egészségügyi dolgozó által, a betegnek, kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével, súlyos gondatlansággal okozott kár tekintetében is alkalmazni kell.
Dr. Bérces Kamilla cikke a HR&Munkajog szaklap 2012/10. számában is olvasható. A kiadványról és az előfizetési lehetőségekről bővebben itt tájékozódhat.
