Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény [Nkt.] 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett módosításával, azaz a pedagógus életpálya bevezetésével azokat a magániskolákat, alapítványi, egyházi iskolákat is elérte a változás szele, amelyeket nem érintett a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba való átszervezés. Ezek az iskolák a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak, esetükben az Mt. munkaviszonyra vonatkozó általános szabályait együtt kell alkalmazni a közoktatási, köznevelési jogszabályok ágazati munkajogi előírásaival.
2013. szeptember 1. előtt mindez azt jelentette, hogy az alkalmazás speciális feltételeire az Nkt. 66. §-a vonatkozott, a 67-68. § pedig a vezetőkkel szembeni követelményeket tartalmazta. Emellett hatályban volt még a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény [Kotv.] szerint a kötelező órák [Kotv. 16. § (4) bekezdés és 1. sz. melléklet], valamint a többletfeladatok ellátásáért járó keresetkiegészítés szabálya [Kotv. 118. § (12) bekezdés]. Ezeken túlmenően azonban a pedagógusok foglalkoztatásának feltételei, különösen a munkabér meghatározása, a felek – csak az Mt. által korlátozott – szerződéses szabadságának körébe tartozott.
Az életpálya érvényesülése a munkaviszonyban álló pedagógusok körében
2013. szeptember 1-jén hatályba léptek az Nkt. pedagógus életpályára vonatkozó rendelkezései. A 64. § (3) bekezdés rögzíti, hogy az Nkt. biztosítja a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak számára a pályán való előmenetel lehetőségét – mégpedig nem csak az állami, önkormányzati fenntartású intézményeknél, hanem a magánintézményeknél, egyházi, alapítványi iskoláknál foglalkoztatottak esetében is. Az Nkt. hatálya ugyanis rájuk is kiterjed [Nkt. 2. § (3) bek.].
Az Nkt. 64. § (4) bekezdése értelmében a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakat öt fokozatba lehet és kell besorolni: gyakornok, pedagógus I., pedagógus II., mesterpedagógus, kutatótanár. A besorolás munkaköralapú, vagyis annak, a pedagógus által megszerzett legmagasabb, a munkakör ellátásához e törvényben előírt iskolai végzettségnek, állam által elismert szakképesítésnek, szakképzettségnek, a nevelő, oktató munka ellátásához közvetlenül kapcsolódó doktori címnek, tudományos fokozatnak, akadémiai tagságnak, szakmai gyakorlatnak alapján történik, amely a pedagógus által betöltött munkakörhöz valóban szükséges.
2013. szeptember 1-jével az első besorolást azonban nem a fentiek, hanem az Nkt. 97. § (20) bekezdésébe foglalt átmeneti szabály alapján kell végrehajtani. Ekkor még csak a következő két fokozat egyikébe kerülhet a pedagógus: aki 2013. szeptember 1-jén már legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, azt pedagógus I. fokozatba, aki két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, azt gyakornok fokozatba kell besorolni. A pedagógus I-nél magasabb fokozatok csak meghatározott szakmai gyakorlati idő, külön minősítés, portfólióvédés alapján érhetők el, a törvényben meghatározott átmeneti idő elteltével kell majd a szükséges minősítési eljárásokat lebonyolítani.
A gyakornoki idő számításának, valamint a minősítési eljárásnak a részletes szabályait a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet tartalmazza.
A besorolás másik eleme a fizetési kategória, amely a jogosító időtől függ [Nkt. 64. § (5) bek.]. A jogosító idő nem azonos a gyakornoki idővel! A jogosító időt mind a közalkalmazott, mind a munkavállaló pedagógusok esetén a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] 87/A. §-a alapján kell megállapítani, vagyis minden olyan idő beszámít, ami egyébként a közalkalmazotti besorolásnak is alapját képezi.
Munkabér és pedagógus illetmény
A fenti pedagógus fokozatokhoz az Nkt. 7. mellékletében szereplő számítással meghatározandó garantált illetmény-összegek tartoznak. Az Nkt. szabályai csak az „illetmény” kifejezést alkalmazzák, a munkabérre nem utalnak: ebből látszik, hogy a jogalkotó elsődlegesen a közalkalmazotti jogviszonyban álló, állami vagy önkormányzati fenntartású intézményeknél dolgozó pedagógusokat tartotta szem előtt.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Nkt. 64. § és a 7.melléklet szabályait ne kellene alkalmazni a munkaviszonyban álló pedagógusokra: rájuk e rendelkezések hatálya ugyanúgy kiterjed, mint a közalkalmazott kollégáikra. Ugyanez érvényes az Nkt. 8. mellékletében felsorolt, pedagógusoknak járó pótlékokra is: azok megilletik a munkaviszonyban álló tanítókat, tanárokat is.
Az Nkt-nak az, a bevezetőben említett keretszabálya, miszerint rendelkezéseit az Mt-vel együtt kell alkalmazni, nyitva hagy bizonyos dilemmákat. Vajon az Mt. hatálya alá tartozó pedagógusoknak továbbra is munkabér jár, vagy ezentúl az Nkt. szerint ők is illetményre lesznek jogosultak? Álláspontunk szerint önmagában a két törvény együttes alkalmazásának elvéből nem vezethető le, hogy a munkabért felváltaná az illetmény, csupán arról van szó, hogy az Nkt. szerinti illetménytételek kvázi minimálbérként viselkednek a magániskola, egyházi, alapítványi iskola és a pedagógus között fennálló munkaviszonyban fizetendő bér tekintetében. Vagyis: munkaviszonyban álló pedagógus sem kereshet kevesebbet, mint amit az Nkt. a vele azonos munkakörben, képesítési és egyéb feltételekkel rendelkező közalkalmazott pedagógus számára előír. (Annak természetesen továbbra sincs akadálya, hogy a munkáltató és a munkavállaló, szerződéses szabadságuknál fogva, a törvényes minimumnál magasabb összegű munkabérről állapodjanak meg.)
Munkajogi kérdés válasz csomag
|
|---|
Mire vonatkozik vajon az Nkt. 7. melléklete alapján megállapított minimális pedagógus bér? Értelmező rendelkezést erre nézve az Nkt. nem tartalmaz. Nem téved azonban a munkáltató iskola akkor, ha a Kjt. 85/A. § l)-n) pontjaiban szereplő értelmező rendelkezéseket hívja segítségül. Ezek a közalkalmazotti jogviszonyban, illetve a munkaviszonyban használatos bérfogalmakat feleltetik meg egymásnak, kimondva, hogy ahol jogszabály alapbért említ, azon illetményt, ahol bérpótlékot, azon pedig illetménypótlékot kell érteni. Ahol pedig általában, összefoglaló fogalomként munkabérről van szó, azon illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést, keresetkiegészítést és jutalmat is kell érteni, vagyis minden olyan juttatást, amelynek kifizetésére a munkavégzés ellenértékeként kerül sor. Így tehát az Mt. szerinti havi alapbér az, amely nem lehet kevesebb az Nkt. 7. mellékletében meghatározott garantált illetmény-összegnél.
Ami a pótlékokat illeti: az Nkt. 8. mellékletében szereplő, és a 326/2013. Korm. rendeletben részletesen is leszabályozott pótlékok (címzetes igazgatói, osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői, intézményvezető-helyettesi, nemzetiségi, gyógypedagógiai illetve nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék) az Mt-ben szabályozott egyéb pótlékok (vasárnapi, munkaszüneti napi pótlék, műszakpótlék, éjszakai pótlék, készenlétért, ügyeletért, rendkívüli munkáért járó pótlék) mellett illetik meg a munkaviszonyban álló pedagógusokat.
Kötelező óra helyett: neveléssel-oktatással lekötött munkaidő
A másik nagyon fontos változás, hogy 2013. szeptember 1-jétől hatályon kívül került a Kotv. 16. § (4) bekezdése, miszerint a pedagógus heti teljes munkaideje kötelező órából, valamint az egyéb, nevelő-oktató munkával összefüggő, és a gyermekekkel való, tanítási órán kívüli foglalkozással kapcsolatos feladatokból áll. Megszűnt ezzel összefüggésben az a differenciált szabályozás is, amely az egyes munkakörökben, a foglalkoztatás feltételeitől függően részletesen meghatározta a kötelező órák számát.
Ehelyett az Nkt. 62. § (6)-(7) bekezdését, valamint a 326/2013. Korm. r. 17. §-át kell alkalmazni, mely szabályok a pedagógusok legtöbbje számára a munkaidő felosztását úgy határozzák meg, hogy a teljes munkaidő 55-65 %-a az ún. neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, 15-25 %-a egyéb, kötött munkaidőbe tartozó feladatokkal (eseti helyettesítéssel, az órákra való felkészüléssel, a tanulók teljesítményének értékelésével, a tanulók felügyeletével, ügyviteli tevékenységgel, nevelőtestületi munkával, gyermekvédelmi, kulturális és sporttevékenységgel) töltendő el, és csak a maradék 20 % az, amit a pedagógus saját belátása szerint használhat fel.
Ez egy heti 40 órában, teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógus esetén azt jelenti, hogy 32 óra az összes kötött munkaidő, amelyből 22-26 óra töltendő neveléssel, oktatással, és heti 8 óra használható fel szabadon. (Iskolaigazgatók, óvodapedagógusok stb. esetén a törvény ettől eltérő felosztási szabályt tartalmaz).
Mindezzel párhuzamosan a díjazás tekintetében megszűnt a kötelező órák óradíja, mint külön díjazási jogcím. Az elv az volt, hogy a tábla szerinti illetmény (munkabér) honorálja az összes feladatot, vagyis a heti 22-26 óra közötti tanítást, illetve az ezen felül maximum heti 6-10 óra helyettesítést és az egyéb feladatellátást is.
A szabályozási szándék szerint a korábbiakhoz képest magasabb összegű alapbér az, ami feleslegessé teszi a kötelező órák és óradíjak számolgatását, kifizetését. (A gyakorlatban ez nem minden esetben valósult meg; az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál lehetőség van arra, hogy akár a szerződéses munkabér összegének megemelésével, akár az Mt. szerint kollektív szerződéssel törvényben egyébként nem szereplő díjazási jogcímek megállapításával továbbra is mód nyíljon a letanított órákhoz igazodó differenciálásra ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik).
| Munka törvénykönyve 2012-1992 |
|---|
|
Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük. Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak. |
A munkaviszonyban álló pedagógusok szabadsága
Az Nkt. 64. § (1) bekezdése értelmében az Mt. hatálya alá tartozó pedagógusokra az Mt. szabályait az Nkt. rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. Az Nkt. 64. § (2a) bekezdése szabályozza a pedagógusok szabadságát, kimondva, hogy melyek a köznevelési intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakra irányadó, a Kjt. pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseitől való eltérések.
A Kjt. szabályai az Mt. hatálya alá tartozó pedagógusokra nem vonatkoznak, tehát értelemszerűen az Nkt-ban a Kjt-től meghatározott eltéréseknek sincs jelentősége az ő esetükben. Mindez azt jelenti, hogy az alapszabadságukra az Mt. 116. §-át kell alkalmazni (évi 20 munkanap), arra nincs kihatással az Nkt. szerinti besorolásuk. Járnak számukra az Mt. szerinti pótszabadságok (az életkori, a gyermek utáni, az apai, az egészségkárosodásra tekintettel járó, valamint a föld alatt vagy ionizáló sugárzásban végzett munkáért járó pótszabadságok) is [Mt. 117-120. §].
Értelmezési problémát jelent az oktatói-nevelői pótszabadságra való jogosultság kérdése. A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. §-a szabályozza a nevelő és oktató munkát végzőket megillető pótszabadság feltételeit. Ez a rendelkezés a rendelet IV. fejezetében található, amely „A Kjt. egyes rendelkezéseinek végrehajtása a köznevelési intézményekben” címet viseli, s amelynek hatálya a rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében csak a közalkalmazottakra terjed ki.
Az Mt. hatálya alá tartozó pedagógusokat tehát ilyen jogcímen sem az Mt., sem a végrehajtási rendelet alapján nem illeti meg pótszabadság. Kérdés, vajon tényleg az volt-e a jogalkotó eredeti szándéka, hogy a munkavállaló pedagógusokat kizárja e pótszabadságra való jogosultak köréből – ám a rendelet kifejezett szabályából a munkaviszonyban álló pedagógusok oktatói-nevelői pótszabadságra való jogosultsága semmiképpen sem olvasható ki. (Annak természetesen nincs akadálya, hogy az Mt hatálya alatt a munkáltató ezt a pótszabadságot egyedi megállapodással vagy kollektív szerződéssel biztosítsa.)
