Ezek az új tb-szabályok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Július 1-jén lépett hatályba az új járuléktörvény. A számos új jogintézmény bevezetését tartalmazó jogszabályt az Adó szaklap cikksorozata ismerteti – most ebből szemezgetünk.

A biztosítottak

A természetes személy biztosítotti pozíciója nem automatikusan jön létre, ugyanis nem minden munkavégzés (tevékenység folytatás) alapozza meg a biztosítási kötelezettséget. A biztosítási kötelezettséget megalapozó jogviszonyokat a Tbj. 6. §-a tételesen meghatározza. Új eleme a szabályozásnak, hogy az egyébként biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban kereső tevékenységet végző nyugdíjast (kiegészítő tevékenységet folytató személyt) nevesítve, a biztosítottak körének meghatározása során emeli ki a kötelezettek köréből a jogalkotó. Jogtechnikailag ez nem újszerű megoldás, annak ellenére, hogy a biztosítás alól történő mentesítés esetköreit külön rendelkezés, a Tbj. 17–19. §-a tartalmazza. A biztosítási kötelezettség elbírálásakor a foglalkoztatónak nemcsak a biztosítottak körét meghatározó rendelkezést, hanem a mentesítésre vonatkozó szabályokat is figyelembe kell vennie. Ezek sorában a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő személyt kell először számba venni.

Kiegészítő tevékenységet folytató személy: a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel (a továbbiakban: nyugdíjas).

A jogalkalmazást segíti, hogy a Tbj. egyértelműen saját jogú nyugdíjasnak tekinti a szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban részesülő személyt (Tbj. 4. § 17.1. pont).

Lényeges változás, hogy a nyugdíj melletti munkavégzés valamennyi formája (például a megbízási jogviszony, választott tisztségviselői jogviszony stb.) mentesül a biztosítási kötelezettség és a járulékfizetés alól. A vállalkozó nyugdíjasok (a társadalombiztosítás rendszerében jelenleg sem biztosítottak, az egyes ellátásra jogosultak körébe tartoznak) pedig mentesülnek a járulékfizetési kötelezettség alól. A nyugdíjas egyéni vállalkozó nem fizet nyugdíjjárulékot és egészségügyi szolgáltatási járulékot. A nyugdíjas társas vállalkozó a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedeleméből nem fizet nyugdíjjárulékot, és a társaságnak sem kell utána egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie.

A járulékfizetés alóli mentesítés az ellátási jogosultságot annyiban érinti, hogy a nyugdíjas munkavállaló, vállalkozó e jogviszonyában baleseti ellátásra (például baleseti táppénz) és nyugdíjnövelésre nem lesz jogosult.

A Tbj. alapján biztosított a nyugdíjasnak nem tekinthető alábbi személyek:

a) munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, politikai szolgálati jogviszonyban, biztosi jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, a honvédelmi alkalmazott, az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló (a továbbiakban együtt: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik;

Kiemelést érdemel, hogy a munkaviszonyban álló személy esetében a részmunkaidőben történő foglalkoztatás a jövőben is feltétel nélkül megalapozza a biztosítási jogviszonyt. A munkaviszonyban állók esetében bevezetésre kerülő minimum járulékalap a biztosítotti jogállást nem érinti! (A járulékalapot képező jövedelem meghatározásával, a minimum járulékalap bevezetésével kapcsolatos szabályokat a későbbiek során részletesen tárgyaljuk.)

b) a szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik (a személyes közreműködést megalapozó jogviszonyra irányadó szabályok szerint), kivéve

ba) az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagját – 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is –,

bb) a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját, és

bc) a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot.

A szövetkezeti tag biztosítási kötelezettségére vonatkozó szabályok a hatályos rendelkezéshez képest pontosításra kerülnek. Egyértelművé válik, hogy a b) pont szerint a szövetkezet tagja csak akkor minősül biztosítottnak, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében közreműködik. Hiánypótló szabályként rögzítésre került, hogy az adott jogviszonyra (munkaviszony vagy megbízás) irányadó szabályok alapján kell a biztosítási kötelezettséget elbírálni.

A sajátos szövetkezetekre [ba)–bc) pontok] kivételes szabályok vonatkoznak, amelyek változatlan tartalommal kerülnek a Tbj.-be, így e körben a biztosítás alól mentesített személyek köre nem változik.

A ba) pontjában meghatározott tanulmányokat folytató tanuló, hallgató e minőségét a következő dokumentumokkal igazolja:

–          a köznevelési, a szakképző intézmény által kiállított tanulói jogviszony-igazolás,

–          a felsőoktatási intézmény által kiállított hallgatói jogviszony-igazolás,

–          az oktatási igazolványokról szóló 362/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet szerint a közreműködő intézmény által a tárgyidőszakra kiadott, érvényesítő matricával ellátott, nappali típusú diákigazolvány (a közreműködő intézmény által kiadott diákigazolványra való jogosultságról szóló igazolást is),

–          a fenti kormányrendelet szerint a tanköteles kor felső határát az adott tanévben betöltő tanuló esetén az érvényesítő matrica nélküli diákigazolvány.

c) az álláskeresési támogatásban részesülő személy;

d) az egyéni vállalkozó

Egyéni vállalkozónak kell tekinteni az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személyt, a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemélyt, és a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemélyt, az ügyvédet, az európai közösségi jogászt, az egyéni szabadalmi ügyvivőt, a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyzőt, a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtót.

e) a társas vállalkozó

Társas vállalkozónak minősül

–          a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony);

–          a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik;

–          az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja;

–          az egyéni cég tagja.

Továbbra is társas vállalkozónak kell minősíteni a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagját, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az az adott társaságban a vezető tisztségen felüli feladatok ellátását társas vállalkozói jogviszony keretében végzi. Ez azt jelenti, hogy az új Tbj. az ügyvezető társadalombiztosítási jogállásának meghatározása szempontjából új szabályt nem tartalmaz.

Az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó akkor is biztosítottnak minősül, ha a vállalkozói tevékenysége mellett heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy tanulmányokat folytat. A biztosítotti bejelentést ilyen esetben is teljesíteni kell (’T1041számú adatlap).

f) az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy

Az egyházi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő természetes személy.

Az egyház és a tagjai közötti jogviszonyt az egyház belső törvényei határozzák meg. Az egyházi szolgálati jogviszonyban álló egyházi személyre speciális járulékfizetési szabályok vonatkoznak, ezért lényeges a munkavégzés alapján az alapjogviszonyt helyesen megállapítani.

g) a mezőgazdasági őstermelő, ha az öregségi nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve

ga) az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját,

gb) az egyéb jogcímen – ide nem értve a k)–l) pont szerint – biztosítottat,

gc) a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A mezőgazdasági őstermelő esetében a biztosítási kötelezettség megállapítása a feltételek változatlansága ellenére is összetett feladat. Ennek oka a tevékenység jellegéből fakadó speciális szabályrendszer. A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége kettős feltételhez kötött, egyrészt a megszerezhető szolgálati időnek el kell érnie a 20 évet (ez az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő), másrészt a mezőgazdasági őstermelő nem állhat egyidejűleg biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. Ez utóbbi feltételből azonban a jogalkotó továbbra is kiemeli a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt és a választott tisztségviselői jogviszonyt.

h) a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy.

i) a köztársasági elnök saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő házastársa arra az időre, amelyre a fennálló biztosítással járó jogviszonyában a biztosítása szünetel, vagy nem rendelkezik más biztosítással járó jogviszonnyal.

Feltételhez kötötten biztosított a nyugdíjasnak nem minősülő

j) állami projektértékelői jogviszonyban álló személy;

k) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy (a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével);

l) a gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasházközösség, köztestület, kamara, európai részvénytársaság, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, európai területi társulás, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, közös vállalat, egyéni cég, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, állami vállalat, egyes jogi személyek vállalata, vállalatcsoport, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, magánnyugdíjpénztárak tisztségviselője, vezető tisztségviselője, vagy e szervezetek felügyelőbizottságának, illetve a Kormány törvénnyel létrehozott javaslattevő, véleményező és tanácsadó testületének a tagja; a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselők, társadalmi megbízatású polgármester.

Ezek a személyek akkor minősülnek biztosítottnak, ha az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a minimálbér (161 000 forint) 30 százalékát (48 300 forint) vagy naptári napokra annak harmincad részét (1610 forint). Ez azt is jelenti, hogy a biztosítási jogviszony elbírálása utólag, a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor történik.

Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és Koordinációs rendelet vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény alapján a Tbj. hatálya alá tartozik.

A szociális biztonságot szabályozó egyezmények (a továbbiakban: Egyezmény) egy része az egy állam joghatóság elvét követi (ilyen például a Koordinációs rendelet). Más egyezmények a szerződő államokban végzett munka tekintetében az adott ország tb-szabályait rendelik alkalmazni, vagyis nem zárják ki a kettős biztosítást. Ha az Egyezmény egy adott munkavégzés tekintetében a magyar joghatóságot mondja ki, akkor a belső jogi normákban meg kell jeleníteni a tb.-kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályokat. Ezt a célt szolgálja a biztosítottak körének fentiek szerinti kiterjesztése is.

Meg kell említeni, hogy az említett biztosítottak vonatkozásában a járulékkötelezettségeket a Tbj. 87. §-a szerinti különös szabályok szerint kell teljesíteni, hiszen Magyarországon a klasszikus értelemben vett foglalkoztató nincs.

A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztató (a továbbiakban: külföldi vállalkozás) javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével a külföldi vállalkozás társadalombiztosítási járulékot állapít meg és von le.

A biztosítási kötelezettség megállapítása során nem akadály, hogy a szerződő felek a külföldi jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszonyt vagy munkaviszonyt létesítettek, mert ezeket a magyar jog szerinti jogviszonyokkal azonosan kell a Tbj. alkalmazásában megítélni (Tbj. 4. § 13. pont).

A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a járulékalapot a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a bevétel megszerzésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alkalmazásával kell forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetén, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni. Ha a külföldi pénznemben keletkezett bevételből az Szja tv. szerinti adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem képezi a járulékalapot, a forintra történő átszámítás megegyezik az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem megállapításakor az Szja tv. szabályai szerint alkalmazott átszámítással.

A külföldi vállalkozás a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air) szerinti pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő útján, ennek hiányában közvetlenül saját maga teljesíti. Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettséget közvetlenül teljesíti, a biztosítás kezdetét megelőzően köteles bejelentkezni az állami adó- és vámhatóságnál, valamint kérelmezni, hogy az állami adó- és vámhatóság foglalkoztatói minőségében vegye nyilvántartásba.

Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik Air. szerinti képviselővel, és a bejelentkezést is elmulasztja, az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).

Ha a munkavállaló magyarországi foglalkoztatására

a) kirendelés alapján kerül sor, és a munkáltatók megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét és az ezzel járó közterheket az a munkáltató fizeti, amelyhez a munkavállalót kirendelték,

b) munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, és a kölcsönbeadó külföldi vállalkozás,

e foglalkoztatással összefüggésben a bejelentés és nyilvántartás, valamint a járulék megállapításának, bevallásának és megfizetésének kötelezettsége az a) pont szerinti esetben azt a munkáltatót terheli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, a b) pont szerinti esetben a belföldön bejegyzett kölcsönvevőt terheli.

A biztosítási és járulékfizetési kötelezettséggel összefüggő bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig – az általánostól eltérő adattartalommal – az erre a célra rendszeresített 20T1041INT, 2008INT jelű adatlapokon elektronikus úton kell teljesíteni az állami adó- és vámhatóság részére. Az általános szabályok szerinti [a Tbj. 66. § (1) bekezdés, a 74. és 75. §-ban meghatározott] nyilvántartásokat nem kell vezetni. A biztosítottnak a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg a jövedelméből levont társadalombiztosítási járulékról, valamint az érvényesített családi járulékkedvezményről, illetve a részére túlvonás miatt visszafizetett (átutalt) társadalombiztosítási járulékról igazolást nem kell adni.

A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak

A társadalombiztosítási rendszeren belül a szolidaritási elem érvényesülését jelenti, hogy vannak olyan társadalmi csoportokba tartozók, akik nem minősülnek biztosítottnak és az általánostól eltérő járulékfizetés vagy személyes járulékfizetés nélkül jogosultak társadalombiztosítási ellátásra (meghatározott személyi kör vonatkozásában az ellátás fedezetére a központi költségvetés fizeti meg az Egészségbiztosítási Alap javára az egészségügyi szolgáltatási járulékot), ők a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak. Ide tartoznak azok, akik a biztosítottakon, valamint az Európai Unió szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló rendeletei, továbbá a szociális biztonságot szabályozó nemzetközi egyezmény alapján jogosultakon kívül kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatásra, illetve egészségügyi szolgáltatásra jogosultak.

Baleseti egészségügyi ellátásra jogosultak

A baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körében olyan biztosítási kötelezettséget nem eredményező tevékenységet végző személyek kerültek felsorolásra, akik esetében indokolt megteremteni a baleseti egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot. Így az, aki

a) nevelési-oktatási intézmény, felsőoktatási intézmény vagy szakképző intézmény gyakorlati képzésben részt vevő tanulója, hallgatója, illetve képzésben részt vevő személy, ide nem értve a külföldi állampolgárt (ha a balesetet a gyakorlati képzés közben vagy ezzel összefüggésben szenvedte el);

b) szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, szenvedélybeteg [ha a szocioterápiás intézetben (gyógyító célú foglalkoztatást végző intézet) gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg a szocioterápiás foglalkoztatás közben vagy azzal összefüggésben szenvedett baleset];

c) letartóztatott, szabadságvesztést, elzárást tölt, továbbá akinek őrizetét rendelték el [ha a fogva tartás ideje alatt végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, valamint a fogva tartást foganatosító szerv közege által adott utasítás teljesítése közben, vagy azzal összefüggésben elszenvedett baleset];

d) közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset-, katasztrófa-elhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást;

e) közérdekű munkát végez;

f) közérdekű önkéntes tevékenységet végez,

baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult.

Az előzőekben felsorolt személyek – bár munkát végeznek, az erre irányuló jogviszonyuk alapján nem minősíthetők biztosítottnak. Baleseti egészségügyi szolgáltatás keretében azonban az üzemi balesetből (vagy foglalkozási megbetegedésből) eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás, valamint a gyógyászati segédeszköz javítási díjához 100 százalékos támogatás jár részükre, vagyis az ellátás teljesen ingyenes. A részletszabályokat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebt.) tartalmazza.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) a baleseti ellátásra jogosultak között a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozót már nem nevesíti. Ez összhangban áll azzal, hogy az a vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas, vagy a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és özvegyi nyugdíjban részesül (a továbbiakban: nyugdíjas) mentesül a járulékfizetés alól. A mentesítés akkor is fennáll, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

Itt kell megjegyezni azt is, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 7. § (2) bekezdése szerinti foglalkoztatás keretében végzett munka közben elszenvedett baleset esetén az atipikus jogviszonyban foglalkoztatott is jogosult baleseti egészségügyi ellátásra. Az ellátásra való jogosultságot azonban az Efo tv. 10. §-a szerinti rendelkezés alapozza meg.

Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak

Egészségügyi szolgáltatásba tartozik többek között az orvosi (háziorvosi, fogászati, járóbeteg-, fekvőbeteg-) ellátás; a társadalombiztosítási támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászatisegédeszköz-, gyógyfürdő-ellátás; betegszállítás, -mentés és az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéből adódó utazási költségek megtérítése. (Az ellátásra való jogosultság részletes feltételeit az Ebt. határozza meg.)

A biztosítottakon, valamint az egyezmény szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl az egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki:

a) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban részesül;

Itt olyan személyek jogosultságát biztosítja a jogszabály, akik ún. „passzív” jogon (a biztosítási jogviszony megszűnése után) kapják az ellátást, mert aki a felsorolt ellátások valamelyikét a biztosítási jogviszony fennállása alatt kapja, az biztosított személynek minősül, és a biztosítási jogviszonya alapján jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban részesül;

c) mezőgazdasági járadékban (öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban), megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, bányászok egészségkárosodási járadékában, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban részesül;

d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban részesül;

e) bányászati keresetkiegészítésben vagy átmeneti bányászjáradékban részesül;

f) gyermekgondozást segítő ellátásban részesül;

g) egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül;

h) az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban, időskorúak járadékában, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban vagy gyermeknevelési támogatásban részesül;

i) a következő feltételek valamelyikének megfelel:

ia) a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, menekült, oltalmazott,

ib) a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, menekült, oltalmazott,

ic) a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, menekült, oltalmazott,

id) az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért, a külpolitikáért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,

ie) az a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó személy, aki a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében államilag támogatott, vagy magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzési formában hallgatói jogviszonyban áll

(a továbbiakban együtt: tanulók).

A képzési rendszer átalakítását is figyelembe véve részletesen meghatározásra kerül, hogy milyen típusú tanulmányok folytatása alapozza meg az egészségügyi szolgáltatásra való jogot. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulói jogviszonyban álló személyek társadalombiztosítási jogállásának meghatározása gyakran okoz problémát. Ezeket a személyeket tévesen nem az egyes ellátásra jogosultak, hanem a biztosított személyek körébe sorolják, aminek az a következménye, hogy a tanulmányok folytatása mellett végzett egyéb tevékenység folytatása (vállalkozás, mezőgazdasági őstermelő) esetén a biztosítási kötelezettség megállapítása nem, vagy nem megfelelően kerül meghatározásra.

Jellegéből adódóan sajátos jogálláshoz igazodva a Tbj. rögzíti, hogy az i) pontban említett tanuló, képzésben részt vevő személy és hallgató a tanulói jogviszony vagy a hallgatói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartamát is.

j) megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri, vagy egészségi állapota 50 százalékos vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik;

k) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát (2020-ban 48 300 forintot);

l) kiskorú, magyar állampolgársággal, menekült vagy oltalmazott jogállással és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik;

m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18–24 éves fiatal felnőtt, továbbá magyar hatóság által a Gyvt. alapján ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy nevelésbe vett külföldi kiskorú személy;

n) fogvatartott;

o) a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult.

A szociális rászorultságot a kormányhivatal szociális ügyekkel foglalkozó fővárosi kerületi, illetve járási szerve (a továbbiakban: hivatal) állapítja meg. Ezt azonban kérelmezni kell! A hivatal az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából annak a személynek állapítja meg szociális rászorultságát,

oa) akinek családjában az egy főre jutó havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (28 500 forint) 120 százalékát (34 200 forintot);

ob) aki egyedülélő, és jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150 százalékát (42 750 forintot)

nem haladja meg, és családjának vagyona nincs.

Ha a kérelmező egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen nem jogosult, és jövedelmi helyzete a leírt feltételeknek megfelel, akkor a hivatal a szociális rászorultságról hatósági bizonyítványt állít ki. Fontos, hogy a bizonyítvány a szociális rászorultságot a kérelem benyújtásának napjától igazolja.

p) táncművészeti életjáradékban részesül;

q) a szociális szövetkezetben tagi munkavégzési jogviszonyban áll, kivéve e jogviszony szünetelésének időtartamát;

r) rendvédelmi egészségkárosodási járadékban vagy honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesül;

s) hajléktalan;

t) korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül;

u) egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében kötött megállapodás alapján jogosult;

v) a Tbj. 43. § (1) bekezdése szerinti egészségügyi szolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettséget teljesítette.

Az a)–k), továbbá o), p), r), és t) pontokban meghatározott személyek esetében – az i) pontban meghatározott ösztöndíjas és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alatt álló, nappali rendszerű oktatás keretében államilag támogatott vagy magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzési formában résztvevő hallgató kivételével – az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság további feltétele, hogy az érintett belföldinek minősüljön.

Az előbbiekben felsorolt személyek esetében a jogalkotó azt is rendezi, hogy az Egészségbiztosítási Alap számára az ellátás fedezeteként milyen összegben és kinek kell járulékot fizetni. A b) pontban meghatározott személyek, a gyermekgondozási díjban részesülők, valamint a c)–f), h)–p) és r)–t) pontokban meghatározott személyek után például a központi költségvetés fizet egészségügyi szolgáltatási járulékot, melynek egy főre jutó havi összege 2020-ban 7710 forint.

A társadalombiztosítás rendszerében nemcsak a biztosítottak, de az egyes ellátásra jogosult személyek tekintetében is meghatározásra került, hogy mely igazgatási szervnek és milyen határidőn belül kell bejelentést tennie annak érdekében, hogy a közhiteles nyilvántartásba a jogosultság bejegyzésre kerüljön.

Például a tanulók esetében a közoktatási információs rendszer, illetve a felsőoktatási információs rendszer működtetője, a jogosultság kezdetét és megszűnését követően azonnal elektronikus úton köteles adatszolgáltatást teljesíteni az egészségbiztosítási szervnek. Az egészségbiztosítási közhiteles nyilvántartást (a továbbiakban: nyilvántartás) ugyanis az Egészségbiztosítási Alap kezelésére kijelölt egészségbiztosítási szerv vezeti. A nyilvántartásban szereplő személyes adatok egyébként az érintett természetes személy elhunytát követő 30 évig nem törölhetők.

Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a Tbj.-ben meghatározott belföldi személy részére a biztosítási jogviszonynak, illetve az előzőek szerinti a)–o) és r) pontokban meghatározott jogosultsági feltétel megszűnését követően meghatározott ideig még fennáll, ez az ún. „passzív jogon” való jogosultság. Ha a biztosítás (pl. munkaviszony) a megszűnését megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt, akkor a belföldinek minősülő személy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága további 45 napig marad fenn.  Ha a biztosítás (pl. munkaviszony) 45 napnál rövidebb volt a megszűnését megelőzően, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság annyi nappal, vagyis a 45 napnál kevesebb időtartammal hosszabbodik meg, amennyi ideig a jogosultsági feltétel fennállt (pl. a 30 napig fennálló munkaviszony esetén 30 nappal). Ha a jogosultsági feltétel (pl. munkaviszony) megszűnését megelőzően az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, azonban előtte ezek között maximum 30 nap telt el, akkor – a fentiek szerint belföldinek minősülő személy – egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága az utolsó feltétel megszűnését követően még 45 napig marad fenn.

Más megítélés alá esik, ha az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megállapodáson vagy egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésén alapul, ezek megszűnését követően ún. „passzív jogon” már nem jár az egészségügyi szolgáltatás. Ebben a tárgykörben ki kell emelni a biztosítás szünetelésének esetköreit is (Tbj. 16. §), mert a biztosítás szünetelésének időszakára passzív jogon egészségügyi szolgáltatásra nem lehet jogot szerezni [Ebt. 29. § (9)–(10) bekezdés].

Széll Zoltánné cikksorozata az Adó szaklapban jelenik meg folytatásokban. Az írásokban szó van az új szabályozás céljáról, alapelveiről, a biztosítás elbírálásáról, szüneteltetéséről, a biztosítási kötelezettség alóli mentesülésről és a vállalkozók járulékkötelezettségéről. Bővebb információt a témában itt talál.