Mazars: jó hírek a reklámadóról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2019-es nyári adócsomag példátlan fordulatot hozott a reklámadó szabályaiban. A jogalkotó határozott időre felfüggesztette a reklámadó rendelkezéseinek alkalmazását – méghozzá év közben –, ugyanakkor magát a szabályrendszert érintetlenül hagyta. Mi áll ennek a hátterében, és hogyan hat mindez a reklámok megrendelőire? – e kérdést járja körbe a Mazars legújabb összefoglalója.

Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti időszakra 0 százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő számára. Érdekes módon tehát a reklámadótörvény továbbra is hatályos, mindössze néhány további kiegészítő rendelkezést szúrtak bele, melyek az évközi (2019. július 24.) hatályba lépésük miatt rendezik a reklámközzétevők 2019-es kötelezettségeit. A reklámadó mint adónem ezzel a „klinikai halál” állapotába került.

Akik a szabályozást jól ismerik, hozzászoktak a reklámadó „innovatív” megoldásaihoz. Most azonban nem könnyű megállapítani, milyen megfontolásból választotta a jogalkotó ezt az utat, ahogyan az sem teljesen egyértelmű, a szabályokkal mi a pénzügyi kormányzat távlati célja. Az indoklás szerint a változás „összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió Törvényszéke – szemben az Európai Bizottság döntésével – a lengyel bolti kiskereskedelmi adóban az állami támogatások uniós jogával összeegyeztethetőnek tartotta az adónem sávosan progresszív mértékrendszerét, azaz azt a mértékrendszert, amely eredetileg a reklámadóban is alkalmazandó volt”. Magyarul: a kormányzat abban bízott, hogy az Európai Bizottság éles kritikái, amelyek alapján már korábban át kellett alakítani a többkulcsos rendszert, az Európai Bíróság előtt alaptalanoknak bizonyulnak. Ez a várakozás időközben valóban beigazolódott. A döntés ugyanis júniusban megszületett, és a Törvényszék mindenben a magyar kormánynak adott igazat (lásd a 2019. június 27-ei közleményt). Ez alapján úgy tűnik, hogy a reklámadó eredeti progresszív adómértéke mégsem minősül szelektív állami támogatásnak. A Törvényszék döntése ellen ugyan lehet fellebbezni, ezzel együtt a magyar kormányzat helyzete kedvező. Éppen ezért lehet meglepő a reklámadó átmeneti felfüggesztése.

A jelenlegi helyzetben a legfontosabb, hogy az érintett magyar adóalanyok tisztában legyenek azzal, milyen további teendőik lehetnek 2019-ben. A reklámok közzétevőire speciális szabályok vonatkoznak (az évközi hatályba lépés miatt nekik meg kell osztaniuk az adóalapjukat), mi azonban most a reklámmegrendelőkre koncentrálunk: nekik – úgy tűnik – nincs további teendőjük a reklámadóval. Mi ennek a magyarázata?

Alapesetben a reklám megrendelőjénél az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része. Csak azokat a reklámköltésekről szóló számlákat kellett figyelembe venni, amelyek kapcsán nem áll fenn valamelyik úgynevezett mentesülési feltétel. Ha például rendelkezésre állt a közzétevő nyilatkozata, miszerint a reklámadót ő fizeti meg (vagy mentesül alóla), a megrendelő ezt a költséget kivehette saját reklámadóalapjából. A legnagyobb probléma természetesen azokkal a közzétevőkkel volt, akik ilyen nyilatkozatot nem voltak hajlandók kiállítani (pl. Google). A törvényváltozás miatt a nyilatkozattételi kötelezettség a 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszak adókötelezettségére azonban nem alkalmazható. A reklámközzétevőnek tehát nem kell nyilatkozatot adnia, vagyis a megrendelőnek sem keletkezik adókötelezettsége (emiatt az egyéb mentesülési esetek is elvesztik jelentőségüket).

Figyelemre méltó, hogy a hosszabb távú (vagy folyamatosan teljesített) reklámszerződések esetén a NAV, valamint a PM ezúttal milyen megengedően értelmezi a szabályokat. Nem ez az első alkalom ugyanis, hogy a megrendelőre vonatkozó adó mértéke változott (2015-ben 20 százalékról 5 százalékra csökkent). Érdekes módon korábban egy szigorú álláspont élt, miszerint – mivel az adókötelezettség a reklám megrendelése okán keletkezik – a változást megelőzően megrendelt reklámközzétételekre még a régi, a magasabb adómérték vonatkozott akkor is, ha az adott reklámot már a változást követően publikálták.

Ezzel szemben a mostani változásnál kifejezetten az a hivatalos álláspont, hogy 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig sem adóbevallási, sem adófizetési kötelezettség nem keletkezik, és ez független a reklámközzétételről szóló szerződés megkötésének időpontjától. Ennek alapján a megrendelőknek már nem kell, illetve nem is lehet benyújtaniuk a júliusról szóló, 2019. augusztus 20-án esedékes 1994 jelű havi bevallást.

Ami pedig a társasági adót illeti, szintén jó hírünk van – írja a Mazars sösszefoglalója. A taotörvény 2019. július 1. és a 2022. december 31. közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek a kötelező alkalmazását, amelyik az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az év első felében felmerült ilyen jellegű költségek esetén vizsgálandó, hogy a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves „keret” időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintettek számára.

---