233-féle adót fizetnek a francia cégek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A francia cégek összesen 233-féle adót és járulékot fizetnek, a beszedés pedig bonyolult és drága . A személyi jövedelemadózás tervezett reformja az adórendszert még nehézkesebbé teheti.  

A munka törvénykönyve reformját, melyről az ado.hu-n is beszámoltunk, a francia kormány munkahelyteremtési céllal indította el, miután széles körben elterjedt a nézet, hogy a merev francia szabályozás elbátortalanítja a cégeket, akadályozza a növekedésüket. Ám nagy valószínűséggel más oka is van annak, hogy a francia gazdasági szabályozás nem éppen vonzóságáról híres. A francia Számvevőszék egy friss jelentésében rámutat: a francia cégek összesen 233-féle adót és járulékot fizetnek, a beszedés pedig bonyolult és drága (becsült költsége 5,2 milliárd euró/év), miközben az adminisztrációs teher mindenkin nagy. 

A 233-féle adót és járulék közül mintegy száz kisadó (egészen pontosan 96) a vállalatoktól beszedett bevételek 0,3%-át adja (ez összesen 2,5 milliárd euró, ami az összes adó becsült beszedési költségéhez képest kifejezetten meglepő összeg, ráadásul költségvetésileg ha nem is elhanyagolható jelentőségű, s kis jelentőségű). A Számvevőszék sugallja, hogy ezeknél a kisadóknál a beszedő szervezetek ellenállását meg kellene törni, és el kellene gondolkodni az egyszerűsítésen, illetve folytatni kellene azt. Az előző mondatban szándékosan írtam „beszedő szervezeteket”, ugyanis a jelentésből az is kiderül, hogy minden reform(törekvés) ellenére nagy töredezett a rendszer, különösen a különböző járulékok beszedése terén. Ez természetesen drágítja és bonyolítja a folyamatot.

Ráadásul hiába vonták össze az áfabevallással vagy 40 más adó bevallását, derül ki a jelentésből, ettől a cégek még nem boldogok, hiszen nem biztos, hogy az illető adók adóalapja egyezik az áfáéval – vagyis nekik a munka nem lesz kevesebb. A bevallási rendszer további egyszerűsítését és összevonását a jelenlegi tervek szerint 2017-2020 között folytatják minden adófizető–kifizető szereplőnél (a cégek nemcsak a saját adóikat fizetik, hanem munkavállalók és ügyfeleik után is tartoznak esetenként bevallási, befizetési kötelezettséggel, húzza alá az ellenőrző szerv). A helyzet orvoslására a Számvevőszék nem túl meglepő összefoglaló javaslata egyébként is az, hogy a beszedést minél inkább centralizáltan, minél kevesebb szereplő közbeiktatásával, minél olcsóbban kellene elvégezni.

[htmlbox Számviteli ismeretek érthetően szórakoztatóan]

A Számvevőszék arra is felhívta a figyelmet, hogy az adóügyi szabályozás szinte követhetetlen. A francia adótörvények 2015-ben 3356 oldalt tettek ki, írják – könyvelő és jogász legyen a talpán, aki mindent követ, mindent ért és mindent elintéz. Igaz, a Számvevőszék egy reprezentatív kutatásban annak is utánajárt, hogy a cégek lelkesen és nagyon drágán ki is szervezik ezeket a feladatokat. Nem véletlen a fejfájás, emeli ki a hivatal, mert az új szabályok hatályba lépése néha nagyon rövid időn belüli, vagy az új szabály egyenesen visszaható hatályú (igen, a francia rendszerben erre is van lehetőség, bár a pénzügyminisztérium, közismert nevén a Bercy 2014-ben egy nyilatkozatban vállalta, hogy gátat szab a gyakorlatnak, és amúgy az Alkotmánybíróság sem teljesen megengedő a témában). Visszaható hatály ide vagy oda, ma Franciaországban egy átlagos cég egy hónapban amúgy is három bevallást készít és öt utalást indít, a cégek jellemzően mintegy húszféle közterhet fizetnek, mondta el továbbá a Les Echos gazdasági napilapnak a Számvevőszék egy munkatársa.

A Számvevőszék anyaga jelzi, hogy jelentésében nem tárgyalja a személyi jövedelemadó várható reformját, pedig ha valami, hát ez a terv könnyen migrénné alakíthatja a cégek fejfájását. A kormány ugyanis azt tervezi, hogy 2018-tól átalakítja a személyi jövedelemadózás rendszerét, bevezeti a munkáltatói adóelőleg-levonás Magyarországon is jól ismert rendszerét. A foglalkoztatóknak eddig nem kellett levonnia személyi jövedelemadó-előleget az alkalmazottak fizetéseiből, a munkavállalók a teljes bruttó bérükkel gazdálkodhattak, vagyis nekik kellett az adóév során – felelős módon – megtakarítaniuk a következő évi adóbevallás során befizetendő pénzt. Ez persze akkor okozott gondot, ha adózási célra félretett megtakarításait kénytelen volt felélni a polgár, például azért, mert időközben elvesztette a munkáját.

Ez most máshogy lesz. Az új rendszer újabb adminisztratív kihívást jelenthet a francia vállalkozásoknak. Francia viszonylatban különösen problémásnak ígérkezik (és sok tintát folyatott el a sajtóban) az, hogy az adóelőleg pontos kiszámításához a munkaadóknak magánjellegű információkat kellene kezelniük a munkavállalóikról, például a családi állapotukkal, családi összjövedelmükkel kapcsolatban. Franciaországban ugyanis családi-háztartási jellegű az adózás, az eltartottak számát is figyelembe véve egy kvóciens alkalmazásával állapítják meg a végső fizetendő összeget (itt lehet futtatni egy szimulációt, ha valaki e célból átverekedné magát a francia szövegen). A kormány viszont azt mondja, hogy nem kell tartani magánjellegű információk szivárgásától, ez nem így lesz, mert az adózó „a hatósággal áll majd kapcsolatban”, a munkaadó meg annyit von le előlegként, amennyit a hatóság előír neki.

Az adóigazgatásban aktív egyik baloldali szakszervezet többek között ezért vélekedett úgy, hogy valójában nincs is sok értelme a reformnak: mivel a hatóságot nem lehet kivonni a személyi jövedelemadózás rendszeréből, azaz kellenek emberek az előleg számításához, az évközi változások (például házasságok) könyveléséhez, a további bevételek hozzászámolásához, az esetleges adminisztratív kiigazításokhoz, nagy megtakarítást nem lehet elérni a dologgal. Mások, például a reformot nagy hévvel támogató és a sajtóban is gyakran idézett Terra Nova baloldali think tank ennek éppen az ellenkezőjét állítja e tanulmányában, tízezres leépítési lehetőséget lát a reformban (ami, látva a Számvevőszék jelentését az adóbeszedés problémáiról, nem minden szempontból probléma).

A Terra Nova szerint – és ez valóban megfontolandó,  bár vitatható érv – az előleg levonása révén a polgárok is kevésbé félnének a munkahely elvesztésétől és a jövedelemcsökkenéstől, tehát kevesebbet takarítanának meg óvatosságból és többet fogyasztanának, ami végső soron pörgetné a növekedést. A másik oldalon persze ott van egy másik, nem kevésbé fontos érv: a francia polgár, éppen azért, mert a 2016-os adóját 2017 májusában kell befizetnie, rákényszerül arra, hogy fegyelmezetten, tudatosan, óvatosan bánjon a pénzével – ebből következően könnyebben lehet öntudatos adófizető, aki számon tartja azokat a kötelezettségeit, amelyek a szociális jogait, szolgáltatásait, a „köz” számára fontos beruházásokat finanszírozzák. Néhány pszichológiai és szociológiai kockázatra már a Kötelező Elvonások Tanácsa egy 2012-es jelentés is felhívta a figyelmet, a megtakarítási lehetőségeket a korábbi egyszerűsítő adóigazgatási reformok miatt szintén korlátozottnak nevezve. Hogy mást ne mondjak, lehetőség van például arra, hogy a polgár a havi részletekben rendezze adókötelezettségét.

Mindenesetre a megkérdezett polgárok többsége inkább a reformot támogatja, mint a változatlanságot; így a fenti vita ebben a pillanatban már csak elméletinek tűnik, 2018-tól jön az előzetes levonás. Ha minden igaz, 2017 ünnepi év lesz az adószabadság híveinek: erre az átmeneti esztendőre az állam technikailag nem vet majd ki adót. A franciák 2017 májusában rendezik elvileg utoljára utólag kötelezettségeiket, méghozzá a 2016-osakat. A francia pénzügyminisztérium egyébként már most együttműködő cégeket keres, hogy tesztelhesse, értékelhesse az új szabályok adminisztrációs terheit.

---