800 éves az Aranybulla – III. Béla király pénzügyei (2. rész)
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Aranybulla kiadása nem volt előzmények nélküli. Különösen fontosak ebből a szempontból a III. Béla és II. András királyok uralkodása alatt bekövetkezett események, illetőleg pénzügyi vonatkozások, a pénzreformok. Ebben a részben III. Béla király életét és pénzügyeit tekintjük át.
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou vogymuk.
(Az 1192–1195 között keletkezett Halotti beszéd és könyörgés bevezető mondata.)
III. Béla (uralkodott: 1172-1196) és II. András (uralkodott: 1205-1235) királyok trónra kerülése nem volt szokványosnak tekinthető, mindketten megküzdöttek apjukkal és/vagy testvéreikkel. Összességében mindkét uralkodó országlása sikeresnek tekinthető.
III. Béla királynak, és első feleségének, Châtillon Annának a sírja a Mátyás-templomban
Királyi bevételek a Magyar Királyság első évszázadaiban
Az Árpád-házi királyok erős, központosított hatalmat alakítottak ki. Az ország kevésbé volt fejlett, mint Nyugat Európa nagy királyságai, ennek ellenére a királyi bevételek nagysága lényegében azonos volt Franciaország vagy Anglia királyi bevételeivel, Európában csak a német-római és a bizánci császárok bevétele volt nagyobb.
Az uralkodók magánvagyona és az államkincstár (kamara) ebben az időben még nem különült el egymástól, a királyi bevételeket összefoglalóan kamara haszna (lucrum camerae) elnevezéssel illették. A bevételi források meglehetősen változatosak voltak, az idő előrehaladtával ezek bővültek is. Thallóczy Lajos másfél évszázada megjelent könyvében így ír ezekről:
Az Árpádok háztartásában két főrovat alá sorozhatjuk a jövedelmeket. Egyrészt a bányák nyeressége, másrészt a pénzbeváltás képezik azt: e ezím alá foglalható a só is, mely mindenkoron jövedelmi főforrás volt.
A háztartásnak alapja azonban a földbirtok, a középkori államgazdaság e majdnem kizárólagos forrása. A kir. várbirtokok jövedelmei két harmad részben a királyt illették, a hátralevő harmad a várispáné volt. A kir. magánbirtokok (allodium) jövedelmében a vár ispán nem osztozott. A várnép (castrenses) földjeitől hűbéradó gyanánt 3-8 márkát fizetett. Egyéb ide sorozható jövedelmek a vásárokból befolyó jövedelem, az út vám, a harminczad, a descensus, t. i. a király birtokjogának megváltása. A mi a többi királyi jövedelmeket illeti, azok közé tartoznak: a liberi denarii, a szabad jövevények fej adója. A tized huszada (vicesima decimarum), a sertések makkoltatási tizede (decima porcorum), melynek fizetése alól, csak különös kiváltság mentett föl, a bitang marhából eredő haszon, a bor (cibriones) és gyümölcs tizede, az eladományozott javaktól szedett pénz, a hódolati adó, a pápai pénz egy része, a census, a tributák, ponderák, a collecták, a nyestadó Szlavóniában, az oláhok ötvenede, az ökörsütés a székelyeknél, a centesimák. |
A kamara haszna tartalma a későbbiekben módosult, csakis a pénzváltásból származó nyereséget jelentette.
III. Béla király élete (röviden)
Béla II. Géza király (uralkodott: 1141-1162) harmadik fiúgyermekeként látta meg a napvilágot 1148 körül. Géza király viszályba került I. Manuél bizánci császárral. A viszálykodás Géza halála után is folytatódott, Géza fiának, III. Istvánnak az uralkodása idején a háborút ugyan sikerült elkerülni, de a király öccse, Béla herceg ekkor – 1163 végén – került sajátos túszként a konstantinápolyi udvarba. A sajátos jelző azért fontos, mert hercegként bántak vele, gondoskodtak neveltetéséről, sőt az idősödő császár – nem lévén fiúgyermeke – Bélát jelölte ki utódjául, még egy ennek megfelelő címet is létrehoztak Béla részére (deszposztészi rangot kapott). Aztán megfordult Béla szerencséje, Manuél császárnak 51 éves korában fia született, a trónöröklésből semmi nem lett, a deszpotészi címet is visszavonták.
Kárpótlásul a császárné féltestvérét, Châtillon Anna antiókhiai hercegnőt adták hozzá feleségül 1170 körül.
III. István 1172-ben örökös nélkül meghalt, így Béla következett a királyi cím rangsorában. Bélát felkérték ugyan királynak, de bizánci neveltetése és elkötelezettsége miatt sokan – így a saját anyja is – inkább öccsét, Géza herceget szerették volna a trónon látni. A Gézával kialakult konfliktus évtizedekig elhúzódott. Végül mégis Bélát koronázták meg 1173. január 13-án, így lett III. Béla a Magyar Királyság uralkodója.
III. Béla 1196-ban bekövetkezett haláláig uralkodott, méghozzá igen eredményesen. A bizánci neveltetés visszatükröződött az uralkodói tevékenységében. Milyen dolgokat is köszönhetünk III. Béla király országlásának: Szent László kultusz, Ómagyar Mária siralom, Halotti beszéd, Anonymus, egyházszervezet kiépítése, a királyság jövedelem-kimutatása, többszólamú egyházi zene meghonosítása, magánjogi írásbeliség kialakítása, a kettős szentkorona létrejötte, de amire mindez lehetőséget is biztosított, az a stabil kormányzat működtetése. Béla király idejében jegyezték le először a székesfehérvári törvénylátó napok megtartását, aminek azért van jelentősége, mert ebből alakult ki később az országgyűlés intézménye.
A magánjogi írásbeliség kialakítása céljából létrehozta az úgynevezett hiteleshelyeket. A hiteleshely vagy más néven bizonyságtevő hely Magyarország közjegyzői feladatait látta el, ők adták ki és/vagy másolták a bizonyító erejű okleveleket, például peres ügyekben. A hiteleshely pecsétjével ellátott iratot hitelesnek kellett elfogadni. Ilyen pecsétjük volt a káptalanoknak és a nagyobb konventeknek (szerzetesi házaknak). Ettől a kortól kezdve nagyságrendekkel emelkedett a magyar (persze főként latin nyelvű) okiratok száma.
(1351-ben Nagy Lajos király a kisebb konventeket eltiltotta ettől a tevékenységtől, elkerülendő, hogy az elszegényedett, a kegyúr függésében álló ún. törpekonventek befolyás alatt állítsanak ki okleveleket. 1353. április 20-án I. Lajos király bevonta az ország összes hiteleshelyének pecsétjét és csak azok folytathatták tevékenységüket, akik visszakapták azt. A hiteleshelyek száma ekkor közel felére csökkent. Egy-egy hiteleshely csak meghatározott területen működhetett, mindössze néhány volt jogosult az egész ország területén eljárni.)
A váradi káptalan Szent László királyt ábrázoló 1357. július 2-án kelt hiteleshelyi oklevele és pecsétje (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)
III. Béla királyt végakaratának megfelelően a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika déli hajójába, első felesége mellé temették el. A sírt 1848 decemberében feltárták, ez volt az egyetlen épen maradt királysír Székesfehérvárott. A maradványokat őrző díszes sír jelenleg a budapesti Mátyás templomban van, a sírmellékletek a Nemzeti Múzeum kincsei közé tartoznak. (Van olyan feltételezés, amely szerint ez nem III. Béla, hanem Könyves Kálmán sírja.)
Sírmellékletek III. Béla király sírjából
III. Béla király pénzreformja
Az uralkodók egyik jövedelemforrása volt ebben az időben a kötelező pénzbeváltásból származó nyereség. A pénzcserére – részben – azért volt szükség, mert a vékony, ezüstből vert lemezpénzek gyorsan elkoptak. A pénzcsere kötelezettsége nem vonatkozott mindenkire, például a nemeseket és a szolganépet nem terhelte. A pénzcserét általában 2-3 évenként írták elő, de ha megszorult az államkassza, akkor gyakrabban (Lengyelországban sokszor évente háromszor is cserélték a pénzeket). Az is előfordult, hogy az újonnan kibocsátott pénzeknek magasabb volt a réztartalma, azaz csökkent az ezüst(nemesfém)tartalom.
A pénzcseréről így ír erről könyvében Thallóczy Lajos:
Az eleinte jobb érczből veretett lemezpénzek rendszerint féloldalt voltak kiverve; a mindkét lapjukon ki verettek fél bracteátáknak neveztettek – később mindinkább vékonyabb lemezekre verettek s ilyeténkép szerfölött gyorsan koptak. E kopás következtében szükségessé vált a forgalomban elkopott pénzeknek újakkal beváltása, az úgynevezett cambium. A pénzváltó, a beváltásnál az előállítási költségek fejében ráadást követelt, mi alapjában véve igazságos, sőt államgazdasági szempontból elengedhetetlen követelés volt. A ráadást monetagiumnak nevezték, míg az egész beváltásnak reluitio novae monetae volt a neve. |
Ezt a pénzbeváltási illetéket nevezték egy idő után kamara hasznának, azaz a többi adó(bevételtől) elkülönült forrást jelentett a királyi kincstárak számára.
III. Béla pénzreformja több elemből állt:
– Értékálló, magas ezüsttartalmú pénzeket veretett.
– Bevezette a rézből vert váltópénzt (bizánci mintára).
– Az éremképben később állandósult elemeket kezdtek alkalmazni.
A réz váltópénz többfajta mintával került forgalomba, sok fennmaradt belőlük. Nem volt sikeres újítás, mivel az értékkel nem bíró pénzek elfogadása problémákba ütközött, és ezen a királyi rendelkezések sem tudtak javítani. A fejlett pénzgazdálkodás hiánya miatt a rézpénzek kiszorultak a forgalomból, és csak az újkorban jelentek meg újra.
Egyes érméken az arab írást utánzó (úgynevezett kufikus) feliratelemek jelentek meg, de ezek csak a kalligrafikus elemeket utánozták, máig megfejtetlen, hogy ezek értelmes szövegek lennének-e. Valószínűleg a pénz előállításában, pénzgazdálkodásban szerepet játszó izmaeliták (iszlám hitű letelepedettek, utazó kereskedők) befolyásáról is szó lehetett ebben.
Az éremképben ekkor jelent meg a kettős kereszt, Szent László (vagy Szent István), Szűz Mária, illetve az uralkodó alakja és nevének feltüntetése. Egyes elemek korábbi pénzeken is előfordultak, de az elemek állandósulása egyértelműen III. Bélának köszönhető.
III. Béla rézdénárja. Az előlapon Béla király és egy szent király (István vagy László), a hátlapon Szűz Mária.
Az első magyar jövedelemkimutatás
III. Béla királytól maradt fenn az első részletes jövedelemkimutatás, amely bemutatja az uralkodó és a királyság (a kettőt, mint írtuk, azonosnak tekintették ebben az időben) bevételeit.
Az 1185–86-ban készült kimutatás elkészítésének oka – minden bizonnyal – az volt, hogy bemutassa egy házasságkötés előtt, hogy mennyire jó parti a leendő férj. Ez lehetett maga III. Béla (Châtillon Anna 1184-ben elhunyt), vagy fia, a későbbi Imre király frigye is. III. Béla VII. Lajos francia király lányával, Henrik angol trónörökös özvegyével 1186-ban kötött házasságot, Imre 1198-ban kötött házasságot Aragóniai Konstanciával, de a házassági szerződést már jóval korábban megköthették.
Jövedelmi ág | Márka | Színezüst (kg) | Aranyforint |
Tiszta domaniális jövedelem | |||
A királyi uradalmak terményjövedelméből | 75 000 | 14 001,2775 | 397 764 |
Túlnyomóan domaniális jövedelmek | |||
Várbirtokokból, ispánoktól | 35 000 | 6533,9295 | 185 623 |
Szlavóniából | 10 000 | 1866,837 | 53 035 |
Erdélyből | 15 000 | 2800,2555 | 79 553 |
Regálék | |||
Pénzverésből | 60 000 | 11 201,022 | 318 211 |
Sóból | 16 000 | 2986,9392 | 84 856 |
Vámok, révek, vásárok jövedelméből | 30 000 | 5600,511 | 159 105 |
Összesen | 241 000 | 44 990,7717 | 1 278 147 |
Az okirat azt is feltünteti, hogy a magyarországi érsekek és püspökök 24 100 márka (közel 6 tonna) ezüstöt kapnak a királytól egyházi tized címén.
Minden bizonnyal tartalmaz némi túlzást a kimutatás, de nagyságrendjét és arányait tekintve ma is elfogadják ezt a történészek.
III. Béla kufikus rézdénárja
Irodalom:
Bihari Dániel: Valószínű, hogy nem III. Béla nyugszik a Mátyás templomban
Thallóczy Lajos: A Kamara Haszna (lucrum camerae) története, kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével (Weisz Mann Testvérek Bizománya, 1879, Budapest)
Tóth Csaba: Pénzek színes világa (Magyar Nemzeti Múzeum Martin Opitz Kiadó, 2020, Budapest)